Heten, mint a gonoszok; a hét főbűn; a hétfejű sárkány... kezdetnek leszögezhetjük, hogy a hetes szám nem minden témakörben kap pozitív értelmezést. Idén a kisérettségi alkalmával a nyolcadikosoknak hét mumussal kell megküzdeniük, a tanév végén ugyanis a tavalyi két tantárgy, azaz az anyanyelv és a matematika mellé, még ötöt kapnak, a biológiát, a fizikát, a kémiát, a földrajzot és a történelmet, amelyekből úgynevezett kombinált tesztet írnak.
A gyerekek egészen kiskoruktól kezdve elmés vagy elgondolkodtató, néha már egészen fárasztó kérdések zömét zúdítják szüleikre, például miért hétpettyes a katica, miért áll hét napból az egy hét, vagy nem fáj-e a tenyere annak, aki hét legyet üt egy csapásra. Ahogyan pedig növekszenek, úgy ritkulnak a miért-es kérdések. Gyakran azért is, mert már a szülők maguk sem tudják ezeket megválaszolni. Például, amikor egy mostani nyolcadikos azt kérdezi, hogy miért volt jobb a tavalyi nyolcadikosoknak, mint most nekik? Az előző generáció miért csak két tantárgyból írt tesztet, míg ők hétből? Ez miért csak hetekkel korábban vált bizonyossá? Egyáltalán a szülőknek iskoláskorukban kellett-e hét tantárgyból kisérettségizni? És azoknak, akik ezt kitalálták? Nem? Ezek szerint a mostani nyolcadikosokra hétszer akkora nyomás nehezedik az általános iskola végén?
Amíg pedig a szülő magában azt kalkulálja, hogy a semennyi szabad idejéből mennyit tölthet gyakorlással a gyerekével, a sajtóból értesültek alapján elmagyarázza, hogy ezzel állítólag lemérhető úgy az iskolák, mint a tanulók felkészültségi szintje, emiatt is fontos. Ez persze a tanulót egyáltalán nem nyugtatja meg, habár az oktatási miniszter szerint a tesztírásból csak a szülők csinálnak nagy ügyet, miattuk izgulnak a diákok is. Mivel azonban a kisérettségi eredményei számítanak a középiskolába való iratkozásnál, így természetes, hogy ezen a tanulók, szülői ráhatása nélkül is görcsölnek. Mi van, ha tesztíráskor épp gyengélkedik, elcsigázott, rossz napja van, vagy csak épp nincs formában? Ekkor jön a közhelyes szöveg arról, hogy az élet verseny, és valójában ez is az.
Létezik egy mondás, mely szerint csak megszületni volt nehéz. Ennek a generációnak valóban az volt, hiszen a lényegében 1999-esekről van szó, akik ugyebár a bombázás idején látták meg a napvilágot, amikor családi pótlék is aligha volt, azután pedig nem járt a tanulóknak ingyenes tankönyv és taneszköz sem. Az egyetlen vigaszt a magyarországi oktatási segély jelentette, amelynek összege azóta sajnos egyre csak karcsúsodik. A mostani nyolcadikosok szüleinek tehát minden tanévkezdéskor a borsos árakkal kellett szembenézniük. Ezért is lehet az, hogy érzékenyen érintik őket a kiadások. A nyolcadik pedig ismét erről szólt, nemcsak a tankönyveket kellett megvenni (legalábbis azoknak, akik nem jutottak használtakhoz), hanem most már a felkészítő feladatgyűjteményeket is. A három együtt csaknem hatszáz dinár. Nem kis összeg ez manapság. És persze gyorsan kell befizetni, mert az mindig sürgős. Csak azok húzhatják az időt, akik huzavona után hoznak kapkodva döntést egy tesztről, amire a tanulóknak nincs elég idejük felkészülni, a tanároknak pedig felkészíteni őket. Közben ugyanis a tanároknak sem könnyű, évről évre igazodhatnak az újabb minisztériumi húzásokhoz, ha pedig ez nem lenne elég, utána ők szembesülnek a dühös és értetlenkedő szülőkkel. Már megint valamivel jobb persze a tehetős szülőknek, mert ők legalább külön órákra járathatják a tanulókat. Ha egyáltalán jut rá idejük az egyébként is leterhelt diákoknak.
A nyolcadikosok tehát idén harcba szállnak a hétfejű sárkánnyal. Mi lesz a mese vége? Nincs mese, ebben az országban gyorsan kell felnőni.
