Úgy tűnt, hogy az idei évet megússzuk anélkül, hogy a Duna kilépne a hullámtérre. A meglehetősen nagy hóvízkészlet – kétszerese volt a sokéves átlagnak – öt hullámban szakaszolva folyt le, mégpedig úgy, hogy minden alkalommal jelentős apadás ékelődött az áradások közé. Két héttel ezelőtt már csak a kétezer méter feletti régiókban volt elhanyagolható mennyiségű hó, amelynek leolvadására csak nyári melegben, aszályos időszakban szokott sor kerülni. Akkor, amikor már nem árthat. És ekkor befutottak a kiadós esők és záporok…
Az elmúlt három napban a Felső-Dunán úgymond megvadultak a vizek, és párját ritkító árhullám keletkezett. Ebben az időszakban a vízszint emelkedésének értékei napi átlagban meghaladták az egy métert, és ennek következtében több vízmérőn is a mindenkori legmagasabb szintet mérték. Tekintettel arra, hogy az áradás még nem fulladt ki, újabb csúcsértékek várhatóak. Kitérve a mellékfolyókra, megállapítható, hogy azokon hömpölygött le ez a hatalmas víztömeg, kivétel nélkül meghaladva a harmadfokú készültségi szintet, és több helyen ugyancsak az eddigi legnagyobb víz szintje felett tetőzve. Ebben némileg vigasztaló, hogy a zuhatagos szakaszokra jellemzően a mellékfolyók gyorsan tetőztek. A Salzach és a Saalach egyetlen nap leforgása alatt három métert áradt, majd kettőt apadt, és ez a képlet az Innen, a Traunon és az Ennsen akár már ma bekövetkezhet, ám vízhozadékuk már a főmederben van, vagy hamarosan ott lesz.
Tekintettel arra, hogy igen nagy területen, a Bécs feletti vízgyűjtő egészén kiadós esőzések voltak, és csupán a csapadék mennyisége, valamint a víztömegek főmederbe érkezésének üteme változó, a folyó főágán több árhullám alakult ki. És ez az, ami valóban aggasztó.
Míg a dél-németországi Duna-szakaszon meredeken felfelé ívelő nivógrammok még nem sejtetnek tetőzést, addig a nyugat-ausztriaiakon a három és négy méter közötti áradásokat követően a stagnálás jelei mutatkoztak. Legalábbis ideig-óráig, majd újabb vízszintemelkedés következett be. Ebből egyértelműen megállapítható, hogy a két – legalább ennyi – árhullám egymástól függetlenül alakult ki, és a folyó forrásvidékhez közelebbi részén tomboló utolérte az előtte haladót, majd ránőtte magát. A Közép-Dunára már egységes árhullámként érkeztek a víztömegek, és fenyegetőnek ígérkeznek.
Az öt nap leforgása alatt Komáromnál, Esztergomnál és Budapestnél is három métert emelkedő vízszint aggodalomra ad okot. Budapestnél a folyó akár már ma elérheti az első fokú árvízvédelmi szintet, és elöntheti az alsó rakpartot. Tekintettel arra, hogy a Felső-Duna továbbra is ontja a vizet, nem látszik az árhullám vége, ezért megbízható adatkészlet hiányában hálátlan számítgatásokba bocsátkozni. Enyhítő körülményként könyvelhető el, hogy a bal parti mellékfolyók – Vág, Garam, Ipoly – nem fodrozzák a vízszintet, ezen a szakaszon az esőzések ugyanis az Alpok és a Kárpátok északi lejtőin hömpölyögtek le, és eredményeztek árvizeket Csehországban. A jobb oldali mellékfolyók – Rába, Marcal – szerencsére úgyszintén hallgatnak, és nem bonyolítanak. Ugyanez érvényes a Murára, amely egyelőre nem cukkolta fel a Drávát, így hazai szakaszon másként is alakulhatnak a dolgok.
Bezdánnál ugyan már hevesen árad, ám tudni kell, hogy a Duna itt hozzávetőleg +250-ről indult az egek irányába, ám figyelembe véve a szelvény jellegzetességeit a víztükör kiszélesedésével a vízszint emelkedésének üteme is csökkenni fog. Valami hasonló várható Újvidéknél is, azzal a különbséggel, hogy a Duna itt +300-ról kezdett. Tekintettel arra, hogy az újvidéki szelvény jellege merőben más mint a bezdáni – ráadásul a Köves víkendtelepülés magasságában a +470 feletti értékek esetén a víztükör elképesztően kiszélesedik – a Közép-Dunán mért értékek itt nem másolódnak le. Ehelyett enyhébb, de hosszan elhúzódó áradás várható. De bárhogyan is alakul, a dolgok pillanatnyi állása szerint az idei legmagasabb vízszinttel kell számolnunk.
Akárhogy csűrjük-csavarjuk a rendelkezésre álló másfél évszázada tartó vízállásmérés tapasztalatait, a máskülönben igencsak beszédes számadatkészlettel az idén nem megyünk sokra. Az idei év vízszintalakulásához foghatóról ezek az adatok nem szólnak. Az év első öt hónapjában levonuló áradások üteme egyedülálló, tankönyvekbe illő, és a most felénk közeledő árhullám ezeknek csak újabb, meglehetősen izgalmasnak ígérkező fejezete lesz.
Pontosabbat majd csak a Felső-Dunán bekövetkező tetőzés után lehet mondani. Tekintettel arra, hogy azokon a vidékeken a főmeder vízszintje a mellékfolyókéhoz hasonlóan változik, nincs kizárva, hogy néhány napon belül azon a vidéken nagy apadások következnek be. Ha nem lesznek újabb esőzések.
