A téli időszak szépségei

A tél számomra több, mint egy évszak. A csend és a nyugalom időszaka. Ilyenkor a természet megpihen, festői szépségbe burkolózik. A fagyos reggeleken a friss és tiszta levegő, a zúzmara borította növények, a köd borította utcák, a díszes jégcsapok az épületeken, a szellő halk susogása, a napsütés fénye egy különleges érzés hatalmába keríti az embert. Ez az évszak nem csak a hideg időjárásról szól, hanem a természet által festett változatos tájról is, amely megteremtheti bennünk a harmóniát és a békességet. Ebben az időszakban sokan igyekeznek egy otthonos, kényelmes és barátságos környezetet létrehozni, ugyanis a mínusz fokok arra ösztönöznek bennünket, hogy jobban értékeljük a melegséget és az otthon biztonságát. A házunk egyben a menedékünkké és a kényelem szigetévé válik, ahol kizárhatjuk a külső zajokat, a mindennapi élet kihívásait. Jó érzéssel tölthet el továbbá egy puha takaró és egy meleg csésze tea társaságában kényelmesen elmerülni egy jó könyv vagy zene világában, ezáltal meghitt hangulatot alakíthatunk ki körülöttünk, amivel még a szellemi feltöltődésünket is szolgáljuk. A téli ünnepek is sokak számára izgalmassá teszik a hétköznapokat. A készülődés öröme, a családi, baráti összejövetelek, a konyhából áradó finom illatok, a dekorációk és fények, az ünnepi dalok, az ajándékok csomagolásából fakadó izgalom mind-mind ennek az évszaknak a fűszerei, amelyek hozzájárulhatnak az életünk gazdagságához és értékéhez.
 

Már gyermekként is imádtam a telet, hiszen tudtam, hogy ebben az időszakban olyan élményeket szerezhetek, amiket még hosszú ideig őrizhetek a szívemben. Sosem felejtem el a régi szép időket, amikor beköszöntött az igazi tél. A hó szép nagy pelyhekben esett, fehérbe borult a táj, és kora reggel jégtakaró borította az utcákat. A szívembe öröm szállt, nem győztem gyönyörködni a látványban. Külön kaland volt még az iskoláig vezető út is. Az osztálytársaimmal egymás közt igazi hógolyócsatákat rendeztünk, és izgatottan vártuk, hogy esténként szánkózhassunk, embernagyságú hóembert építhessünk, hogy csúszkálhassunk a havas domboldalakon, vagy angyalkákat formáljunk a saját testünkkel. Akkoriban bizony még elképzelhetetlen volt a karácsonyi időszak havazás nélkül. Sajnálatos módon, újabban már ritkán esik meg, hogy télen hóesésre, esetleg jéghideg időjárásra ébredjünk, így manapság szinte már csak korábbi fotókon láthatjuk, milyen jó is volt önfeledten játszani a hóban, vagy sétálni a gyönyörű hóesésben.

A tél valójában szimbolikus jelentéssel is bír, jelképezheti a megújulást és az újrakezdést az új év kezdetével. Az év utolsó hónapja ugyanis sokak számára lehetőséget ad arra, hogy reflektáljanak az elmúlt időszakra, hogy értékeljék az elért célokat és felkészüljenek, illetve új lendülettel terveket készítsenek az előttünk álló új évhez. Ebben az időszakban, ahogy a természet megpihen, az emberek is megállnak egy kicsit. A csendes estéken pedig, úgy érzem, mindannyian igyekszünk időt találni arra, hogy elmerüljünk a gondolataikban, hogy minél többet pihenjünk, és minőségi időt töltsünk a családtagjainkkal, hiszen tudjuk azt, hogy a boldogság valójában ezekben az apró örömökben rejlik.