Csúsztatásoktól, közhelyes megállapításoktól nem mentes továbbra sem az a narratíva, mely a hazai mezőgazdaság helyzetét taglalja. Nem ritkán furcsa ellentmondásokra is felfigyelhetünk. Miközben arról beszélnek, megnyílnak előttünk bizonyos nagy piacok, például a marhahús kivitelére, olyan híreket is olvashatunk, hogy több marhahúst importálunk, mint amennyit kiviszünk. De ennél talán „egyszerűbb” ellentmondás, hogy miközben a világpiacon emelkednek a gabonaárak, nálunk csökkennek. De hasonló esetek megfigyelhetőek a sertés, a málna és egyéb termények és árucikkek esetében is. Miközben a helyzet rendkívül egyszerű, azt is mondhatnánk, hogy rendkívül bonyolult. Mindeközben a parlament illetékes bizottsága határozatot hozott nyilvános meghallgatás szervezéséről, Agrárpolitika – A támogatási eszközök igazságos elosztása a nemzeti agrárköltségvetés tervezésekor. A „bizottság” és a „nyilvános meghallgatás” kifejezések egyesek számára negatív kicsengéssel is bírhatnak, noha maguk a szavak minden bizonnyal ártatlanok. Vita témája lehet az is, hogy egy folyamatosan változó környezetben hogyan lehet eszközöket – tételezzük fel természetesen a jó szándékot – igazságosan elosztani. Nyilván sehogy, mert nincsenek tökéletesnek nevezhető, valóban mindenki szempontjából igazságosnak tekinthető megoldások. Arra azonban törekedni kell, hogy egy, a realitás talaján mozgó igazságoshoz legközelebbi legyen az elosztás filozófiája. Természetesen a hosszú távú stratégiai érdekeket szem előtt tartva.
Korai öröm
A világpiacon jelentős ingadozás volt tapasztalható az utóbbi években. Az orosz–ukrán konfliktus, a közel-keleti helyzet és az időjárás is alaposan bekavart, de a tőzsdei spekulánsok sem járultak hozzá a kilengések csillapításához. Szerbiában a korábbi években megszokotthoz képest hetekkel előbb kezdődött az aratás. Az ősszel elvetett árpa, búza és az olajrepce hozamai is elmaradnak a sokévi átlagtól. Az árpa esetében Vajdaságban 5,5 és 6 között alakult hektáronként az átlag. Régióktól, főleg a csapadék mennyiségtől függően van, ahol csupán 4-5 tonnát vagy annál kevesebbet termett hektáronként. Ritka esetben 8 tonnát is betakarítottak. A takarmányárpáért kezdetben 18 dinárt fizettek kilogrammonként, később 17 dinár alá esett az ár. A búza esetében a hozamok az árpáéhoz hasonlóan alakulnak. Egyelőre a legtöbb felvásárló 19-20 dináros előleget fizet. A végleges ár várhatóan ennél egy-két dinárral lesz majd több. Rosszabb esetben kevesebb, mint egy dinárral. A termelők szerint viszont az önköltségi ár a magas költségek miatt valahol 27 dinár felett alakul, és legalább 30 dináros felvásárlási árat szeretnének, hogy csekélyke jövedelmet is meg tudjanak valósítani. Egyes gazdaszervezetek még tiltakozó megmozdulásokat is fontolgatnak, az állami szervek pedig arra hivatkoznak, hogy nincsen törvényes eszköze annak, hogy megszabják a felvásárlási árakat. Az olajrepce is kevesebbet termett az átlagosnál, a felvásárlási ára 50 dinár körül alakul.
Szerbiában a szántóföldi kultúrák közül a kenyérgabona és a tengeri foglalja el a legnagyobb területeket. Kukoricát mintegy 950 ezer hektáron termesztenek, búzát pedig valamivel több mint 630 ezer hektáron. Idén – becslések szerint – a tavalyinál 10 százalékkal több búza terem, mintegy 3,4 millió tonna. Az országos szükségleteket kevesebb mint ennek a feléből lehet kielégíteni, tehát bőven jut majd exportra is.
Mediterrán térséggé váltunk?
Jelentős kihívások elé állítja a gabonatermelő gazdákat a búza, kukorica vagy napraforgó alacsony ára, amely csak nagy termés esetén vagy még akkor sem fedezi a termelői költségeket. Bizonyos nézőpontból váltásra van szükség a jelenlegi terménystruktúrában. A szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozók esetében az egymást váltó négy fő növény továbbra is a szalmás gabona, a kukorica, a napraforgó és a repce. Ezek azonban egyben az egyre kevésbé kifizetődő terménystruktúrák is. A kis, néhány hektáros gabonatermesztő gazdaságok nehezen tudnak versenyezni a tízezer vagy több tízezer hektáros nagy gazdaságok termelésével. Az elmúlt három évben a termelésre fordított inputanyagok ára mintegy 30 százalékkal drágult. Már az sem megoldás, ha nem aratáskor, hanem később adjuk el a terményt. Az utóbbi években tapasztalhattuk, hogy aki a gabonáját raktárban tartotta, az később azt csak olcsóbban tudta értékesíteni, mint aratás idején.
Napjainkban sok vita van a váltás szükségességéről, az átállást sokak szerint a klímaváltozás tükrében már nem lehet kikerülni. A nagyobb hozzáadott értékű terményekre volna igény és fizetőképes kereslet is. A zöldségfélék, bogyós gyümölcsűek, prémium minőségű gabonák, mint amilyen a durum vagy a tönkölybúza, a hajdina, csicseriborsó, azuki bab, cirok és más takarmánynövények termesztése kifizetődő lehet. Sok gazda számára nehézséget okoz azonban váltani. Ez nem utolsósorban a plusz munkaerő kérdése is. Napszámosokat, idénymunkásokat ugyanis mind nehezebb találni. Mindeközben az éghajlatváltozás – mely valóban tetten érhető – számos következménye figyelhető meg a mezőgazdaságban. Egyesek drámai, már-már apokaliptikus forgatókönyveket vázolnak fel. Eddig ezen a vidéken nem látott növénybetegségekkel, rovarokkal, károkozókkal riogatnak. Pedig hát azokban az országokban, melyeket korábban is mediterrán éghajlat jellemzett, szintén foglalkoznak búza, kukorica, napraforgó termesztésével. Legfeljebb más fajtákat, hibrideket vetnek, más agrotechnikát alkalmaznak. De egyelőre úgy tűnik, biztonságosan termeszthető már a füge is tájainkon, valamint más, a mediterrán térségre jellemző gyümölcs és zöldségféle. A batáta is viszonylag könnyen megtermelhető már, ez a növény kimondottan szereti a meleg nyarakat. Persze papíron könnyű filozofálgatni, miközben az átállás nem olyan egyszerű, hogy egy-két mondattal el lehetne intézni. Pedig ha fügét szeretnék mutatni a változásoknak, azok között is a klímaváltozásnak, el kell gondolkodni rajta.
Nyitókép: Tóth Péter felvétele
