Amióta karanténban élek, tudatosabb lettem, egy hétre előre megtervezem a menüt, heti egyszer vásárolok be, csomagolás nélküli friss zöldséget, gyümölcsöt, tejterméket házhoz szállít a helyi termelő, és a vén autóm is csak azon az egy napon gördül ki a garázsból. A kertben ültetek és gazolok. Este a fülemüle éneke ringat álomba.
Lehetne így élni mindennap a karanténon túl is. Sőt nem csak lehetne, hanem kellene is! Az esztelen terjeszkedés és fogyasztás, a természet évezredes egyensúlyának a megbolygatása veszélyezteti a vadonélőket, köztük a beporzó rovarokat és a növényeket, pedig létünk alapja az élővilág változatosságának megőrzése – erre figyelmeztet(ett) az 50. világméretű Föld napja, április 22-e, melynek kiemelt témája az idén (is) a biológiai sokféleség megőrzése és a klímaváltozás.
Nyári alkony a Sóskopón őzekkel és vízimadarakkal (Fotó: Gergely József)
Az első Föld napját Denis Hayes amerikai egyetemista kezdeményezésére 1970-ben tartották meg az Egyesült Államokban, hatására az USA-ban szigorú törvények születtek a levegő és a vizek védelmére, új környezetvédő szervezetek alakultak, és több millió ember tért át ökológiailag érzékenyebb életvitelre. Húsz évvel később Denis Hayes és barátai az ökológiai válság jeleit – a bioszféra pusztulását, az ipari szennyezést, az őserdők irtását, a sivatagosodást, az üvegházhatást, az ózonlyukakat, a veszélyes hulladékokat, a túlnépesedést, a savas esőt, az óceánok szennyezettségét stb. – látva kezdeményezték, hogy az 1990-es évek a környezet évtizedeként a közös felelősségre hívják fel a figyelmet. Ennek érdekében Denis Hayes és barátai 1989-ben Kaliforniában létrehozták a Föld Napja Nemzetközi Hírközpontot, és havonta küldtek hírlevelet a világ minden országába, hogy a városi tömegfelvonulásoktól kezdve szabadegyetemi előadásokig, faültetéstől a hulladékok újrahasznosításának megszervezéséig sokféle akcióval ünnepeljék április 22-én a Föld napját a világ minden országában. A fenntartható társadalom közös vágyával több mint 140 ország 200 millió polgára válaszolt a felhívásukra.
Az utóbbi 5 év volt az eddigi legmelegebb a Földön a mérések 1900 körüli kezdete óta, és a következő 5 még melegebb lesz, ha nem változtatunk radikálisan életmódunkon. Sok szakértő szerint 10 évünk maradt, hogy elkerüljük a 1,5 fokos felmelegedést. Tíz év alatt sokat tehetünk, de a változáshoz a szelektív hulladékgyűjtés már rég nem elég.
De mégis mit tehetünk mi? Mindennap valami apróságot: például meggondoltan vásárolunk, konyhakertészkedünk, szigetelünk, környezetbarát szereket használunk, környékbeli terményeket fogyasztunk, komposztálunk, tölthető elemeket és kevesebb papírt használunk. Ha kocsi helyett gyalogolunk, bringázunk vagy buszozunk, nem csak fittebbek leszünk, de kevesebb egészségkárosító szmog és veszélyes apró szemcsés szálló por kerül a levegőbe, ugyanis egy 5 km-es autózás személyenként 10-szer több káros kibocsátással jár, mint egy buszút, és 25-ször többel a vonatnál. Ha csak hetente egyszer tartunk húsmentes napot, már az is lassítja a felmelegedést, mert egy ember heti egy ilyen nappal 4 kg-mal kevesebb üvegházgázt bocsát a légkörbe, és átlagosan 2 kg-mal csökkenti a szénlábnyomát. Ha tervezetten, tudatosan vásárolunk, azzal a kukánkat is „éheztetjük”: a kidobott étel 42 százaléka háztartásokból (csak az EU-ban évben 100 millió tonna élelmiszer!) kerül a kukákba, emiatt rengeteg üvegházgáz kerül a légkörbe feleslegesen. Micsoda ostoba pazarlás és értelmetlen rombolás!
Márai Sándor Füves könyvében így ír: „Az ember, mérhetetlen gőgjében és hiúságában, hajlandó elhinni, hogy a világ törvényei ellen is élhet, megmásíthatja azokat és büntetlenül lázadhat ellenök. Mintha a vízcsepp ezt mondaná: »Én más vagyok, mint a tenger.« Vagy a szikra: »Rajtam nem fog a tűz.« De az ember semmi más, mint egyszerű alkatrésze a világnak, éppen olyan romlandó anyag, mint a tej vagy a medve húsa, mint minden, ami egy pillanatra megjelenik a világ nagy piacán, s aztán, a következő pillanatban, a szemét- vagy a pöcegödörbe kerül. Az ember, testi mivoltában, nem is magas rangú eleme a világnak; inkább csak szánalmasan pusztulásra ítélt anyagok összessége. A kő, a fém is tovább él, mint az ember.”
De Márai azt is mondja: a világ fiaként közünk van a csillagokhoz, a hüllőkhöz, a Golf-áramlathoz, a földrengéshez. Éppen ezért ne csak évi egy napon zengjük a Föld dicséretét!
