Jókai Mór Aranyember című regényének egyik központi helyszíne a Senki szigete, amely a Duna ködében megbújó, szinte érintetlen, vadregényes hely, ahol idilli életkörülmények között találja meg a boldogságát a társadalomból elmenekülő Tímár Mihály, kis családja körében. Jókai e helyszín megrajzolásakor a magyar–román–szerb hármashatár közepén elnyúló Ada-Kaleh szigetét vette alapul, amelyet néhány évtizeddel ezelőtt elnyeltek a Duna hullámai. A sziget „eltűnése” azon meglátás szimbóluma lehetne, miszerint paradicsomi hely csak átmeneti jelleggel létezik, és már az is kegyelmi állapot, ha az embernek élete során, még ha rövid időre is, de sikerül megtapasztalnia.
A Szász Attila rendezésében, Köbli Norbert forgatókönyve alapján készült Apró mesék című film főhősének, Hankó Balázsnak sikerül ezt a kegyelmi állapotot megismernie, amikor szovjet fogságból hazatérő, és a szétlőtt Budapestről menekülni kényszerülő „megélhetési szélhámosként” rátalál az ő „Senki szigetére” egy óriási erdő közepén megbúvó vadászházban. Sorsszerű, hogy miután megtalálja a maga Paradicsomát, máris annak elveszítésétől kell tartania.
A Szász–Köbli alkotópáros tagjai, miként eddigi közös filmjeik esetében, ismételten történelmi kulisszák közé helyezték történetüket. A berni követhez, a Félvilághoz és az Örök télhez hasonlóan legújabb történelmi thrillerükben is a magyar történelem egy küzdelmes korszakát idézik meg. Miként az Örök tél című filmjükben, az Apró mesékben is a második világháborút követő időszak elevenedik meg. 1945-ben, Budapesten indul a történet, a főváros ostroma után a romokat takarítják el, kialakulóban van az új rend, az utcákon nyilvánosan akasztják fel a háborús bűnösöket és a nyilasokat, a lakosság nincstelen és éhes. Az újságok hemzsegnek az apróhirdetésektől, amelyekben a hozzátartozók keresik a háború alatt eltűnt családtagjaikat. Ezt használja ki a történet főhőse, Hankó Balázs leszerelt frontharcos, aki haszonszerzés reményében az apróhirdetésekre válaszolva kitalált katonatársairól hoz hamis híreket a Don-kanyarban eltűnt szeretteiket hazaváró embereknek. Szélhámos ténykedése során vetődik el egy eldugott vadászházba, ahol egy széthulló családba csöppen, aminek sajátos módon új családfőjévé válik, és itt tapasztalja meg a béke és boldogság idilli állapotát, majd a helyzetből kifejlődő tragédiát is, ami a régi családfő, a pszichopata Bérces váratlan felbukkanásával veszi kezdetét.
Szász Attila rendező nem titkolt vonzalmát a thrillerhez és a horrorhoz elmondása szerint Hitchcock klasszikus zsánerfilmjei alapozták meg, s miként több interjújában is fogalmazott, a nagy filmes elődtől „leste el”, hogyan lehet a feszült cselekménnyel az emberi lélek bugyraiba vezetni a nézőt. A Köbli Norberttel közösen jegyzett történelmi thrillereikben a huszadik század viharai által megtépázott hősök lelki világára igyekeznek fókuszálni, miközben a nézők érdeklődését felkeltő zsánerfilmekbe csomagolják a történelmet. Meglátásuk szerint a thriller és a horror eszköztárával lehet a leghatékonyabban érzelmileg bevonni egy filmbe a közönséget, lévén, hogy ezen zsánerek segítségével különösen izgalmassá tehető egy-egy történelmi téma.
Az Apró mesék esetében sincs ez másként, hiszen egy ma is érvényes történetet mesél el a történelem eseményein keresztül, melyben a történelmi háttér újabb réteggel gazdagítja a cselekményt. A film lélektani szempontból kidolgozott, aktuális társadalmi-politikai problémákra is reagáló alkotás. Felvetődik benne többek között a hatalom és a kisember viszonya, a bűn és a bűnösség felvállalásának kérdése, a családon belüli erőszak, a háborút kísérő poszttraumatikus lelki problémák megélése, valamint a múlt történéseivel való szembenézés fontossága. Mindez kis formátumú szereplők szemszögéből ábrázolva, hiszen a rendező véleménye szerint a néző könnyebben azonosul olyan karakterekkel, akik nincsenek közvetlen ráhatással a nagy történelmi eseményekre, és alapvetően nem rettenthetetlen hősök, hanem többnyire kisszerűek és esendők, akár a hétköznapi átlagember, ugyanakkor bizonyos történelmi szituációkban képesek hősies tettekre. Az Apró mesék főhőse, Hankó Balázs például mások jóhiszeműségével visszaélő szélhámos, aki a Szerbiában kegyetlen keretlegényként szolgált férjjel és apával, Bércessel kerül konfliktushelyzetbe. A férfi már a háború előtt is terrorizálta feleségét és kisfiát, onnan visszatérve pedig minden emberiességét elveszítette, és Hankó tőle kell, hogy védelmezze újdonsült családját. Kettejük összecsapásával egy történelmi krízisből fakadó családterror bontakozik ki, amely kihat a központi szereplők jellemére és sorsára, miközben kifejezésre jutnak a film noir és a western zsáner egyes elemei is. Bérces Vincét, a vadászt megformáló Molnár Levente olyan hitelesen alakítja a kiszámíthatatlan, elvetemült pszichopatát, hogy színre lépésétől kezdve végig generálja a pszichothrillert uraló feszültséget, a feleségét, Juditot játszó Kerekes Vica, és a simlis Hankó Balázst alakító Szabó Kimmel Tamás pedig elszánt, lázadásra kész szereplői Bérces beteges „színjátékának”.
Az Apró mesék a kritikusok szerint a Szász–Köbli alkotópáros eddigi legkiforrottabb műve, s a néző is vélhetően egyet fog érteni e megállapítással a feszes, mozgalmas és izgalmas történetvezetésű, finom képi világú nagyjátékfilmet végignézve, amellyel az alkotók ismételten igazolják, hogy történelmi témákról is lehet egyszerre szórakoztató és ismeretterjesztő mozit létrehozni.
