A skandináv mitológiában a trollok különleges képességekkel rendelkező, mágikus lények; a Tolkien által alkotott „Középfölde-univerzumban” hatalmas méretű, óriási erejű, de szerény értelmi képességű, ember formájú teremtmények; a Dream Works 2016-ban bemutatott Trollok című animációs filmjében pedig a főhősök aprócska manók, amelyek színesek, bájosak és vicces frizurát viselnek. Megalkotásukkor a filmkészítők nyilvánvalóan nem a mitikus-irodalmi előképekhez nyúltak vissza, hanem a dán Thomas Dam népszerű műanyagfiguráit vették alapul, s e babákról mintázták meg a film táncoló, daloló, örökké vidám trolljait, akik a történet szerint bajba kerülnek, hiszen bár egy ízben már sikerült megszökniük a rájuk vadászó bergeniek elől, azok ismét rájuk találtak, és néhányukat elrabolták, hogy egy rituális szertartás során felfalhassák őket. A bergeniek ugyanis úgy hiszik, hogy ők maguk csak a vidám trollok elfogyasztásával képesek a boldogság megtapasztalására. Az egyszerű történetvezetésű, ám roppant szórakoztató és látványos filmben megismerkedhettünk többek között a trollok csupaszív uralkodójával, Pipacs királynővel, illetve folyton morgó, gyanakvó barátjával, Ágassal, s az egész udvartartás tiritarka trollseregével, amelyeknek színpompájával csak a jókedvük vetekedhet.
Kalandos történetük folytatást kívánt, amire nem is kellett sokat várni, hiszen a filmstúdió idén tavaszra el is készítette a második részt, Trollok a világ körül címmel, amelynek mozis bemutatója sok helyütt hónapokkal eltolódott a koronavírus-járvány miatt. Magyarországon október végén kezdik vetíteni a filmszínházak, nálunk viszont már fut a mozikban az egész estés animáció, Szabadkán és Palicson ráadásul magyar szinkronban is meg lehetett tekinteni, a mozilátogatók nagy örömére.
A film készítői maradtak a bevált recept mellett, azaz megtartották az első rész különleges látványvilágát, és ismét egy csodaszép, pamutból, filcből, textilszerű anyagokból kreált környezetet hoztak létre, s a hősöket is ilyesmiből alkották meg. A jól ismert szereplők zöme visszatért, azzal a különbséggel, hogy a kis trolloknak ez alkalommal nem a bumfordi, teszetosza, bamba bergeniekkel gyűlik meg a bajuk, hanem a saját névrokonaikkal. Pepi király, a trollok vezetője, Pipacs apja ugyanis csak most fedi fel népe előtt a nagy titkot, hogy az övék mellett még sokféle trollvilág létezik, amelyekben más-más zenei irányzat dívik. A sokféleség, véleménye szerint, veszélyes lehet, hiszen másképpen énekelnek, másképpen táncolnak, és olyasmikben is különböznek, amiket el se lehet képzelni. Az atyai rossz előérzet egykettőre valós veszélyként körvonalazódik, hiszen a keményrock-trollok vezetője, Barb királynő, és édesapja, Trash király azon ügyködnek, hogy megszüntessék a világ összes zenei stílusát, természetesen a rockot kivéve. A csupa csillám Trollvárosban élő, popzenét kedvelő trolljaink érthető módon megorrolnak e fenyegetés hallatán, és felvetik a kérdést: „Ebből hogy ölelgetjük ki magunkat?” Számukra ugyanis az ölelés a megoldás minden gondra, de jelen esetben sejtik, hogy az most aligha lesz elegendő. Pipacs királynő vezetésével ehelyett egy maroknyi csapat felkerekedik, hogy felkeressék a countryt, a funkot, a reggae-t, a dzsesszt, a technót és a klasszikus zenét kedvelő trollokat, hogy harmóniát hozzanak létre a különféle zenei ízlésű trollcsoportok között, és összefogásra buzdítsák őket a hardrock-térhódítás ellen. Megkezdődik egy kalandos utazás, amelynek során a főhősök megismerkedhetnek különböző zenei irányzatokkal, valamint a muzsikához, a tánchoz és a zenei stílusokhoz párosuló világnézeti és magatartásbéli sokféleségnek köszönhetően nemcsak a környezetükről, hanem önmagukról is fontos dolgokat tudnak meg.
A legnagyobb karakterfejlődésen Pipacs királynő megy keresztül, hiszen neki az első film óta naiv kis hercegnőből felelősségteljes uralkodóvá kell válnia, és ennek során kénytelen szembesülni vele, hogy az akadályok leküzdéséhez nem elég csupán az optimizmus és az óránkénti programszerű ölelkezés, hanem szükség van belátásra, megfontoltságra és felelősségtudatra is, nem veszítve közben szem elől, hogy az adott szó, esetükben a mágikus kisujjeskü kötelez. A boldogságban felcseperedő, táncoló, daloló, emlékkönyvgyártásban jeleskedő Pipacs kezdeti meggyőződése az, hogy a különbségek nem számítanak, de a kalandok végére megtanulja méltányolni a különbségekben rejlő értékeket, leszűrve, hogy egy világ, ahol mindenki ugyanolyan, és minden ugyanúgy hangzik, nem lehet harmonikus.
A széllelbélelt és lelkes Pipacs ellentéte az őt barátként és titkos imádóként kísérő Ágas, a paranoiás és óvatos troll, aki a maga karakterfejlődésén még az első részben ment keresztül, hiszen némileg sikerült leküzdenie morgós, elégedetlenkedő énjét, bár a kötekedő magatartás kétségkívül izgalmassá tette a figuráját, aki, akár a Hupikék törpikék Dulifulija, állandó elégedetlenségével sok humor és geg forrása.
Ágas e világ körüli út során Pipacs megbízható támasza, ő jelképezi a királynő hebrencsségével ellenben a megfontoltságot és a kitartást. Kísérőjük Giga, a hatalmas, vidám troll, hóna alatt Kuki úrral, kedvenc házi férgével, ők ketten az odahaza hagyott trollnépet képviselik, akik iránt Pipacs uralkodói felelősséggel tartozik. Segítőtársuk az út során szintén az első részből megismert Felhő srác, egy kotnyeles bárányfelleg, aki ezzel a felkonferáló szöveggel foglalja össze jelen film elején az alkotás jellemzőit és egyik alapüzenetét: „Csá emberek! Tudom mit gondoltok, a szemetek nem szokott hozzá ennyi színhez és ennyi pompához. Nos barátaim, úgy tűnik, túl sok búskomor filmet néztek, túl sok borongós antihőssel, talán itt az ideje, hogy egy kis napfényt engedjetek az életetekbe!”
Szín, pompa és napfény tagadhatatlanul került bőséggel ebbe az alkotásba, amelyet végigénekelnek és végigtáncolnak a hősök, miközben seregnyi helyzetkomikum és humoros elszólás szórakoztatja a nézőket. A film képi világa – akár Pipacs emlékkönyvének kivetülése lenne – csupa dísz és tarkaság, telve kreatív vizuális ötletekkel és izgalmas textúrákkal. A 3D-nek köszönhetően szinte tapinthatóvá válnak a bolyhos anyagok, majdhogynem érezhető a puhaságuk. A remek látvány és a kedves, vicces figurák az alkotás nagy erősségei, és úgyszintén erény a sok zenei betét. Jól ismert slágerek váltogatják egymást, fokozzák a sodró lendületet és az oldott hangulatot, s helyenként poénként is megállják a helyüket. Nem kisebb zenei előadók kölcsönözték a szereplőknek hangjukat, mint az Ágast alakító Justin Timberlake (magyar hangja Bereczki Zoltán), Hickoryt, a fejvadász jódlis trollt alakító Sam Rockwell (magyar hangja Sarádi Zsolt), a Trash királyt alakító Ozzy Osbourne (magyar hangja Nagy Feró), emellett dalra fakad a filmben a többi közt Szulák Andrea és Király Linda, valamint rappel egy pörgőset Ganxsta Zolee is.
A Trollok a világ körül méltó folytatása a sikeres első résznek, lényegében mindenkinek ajánlott, aki szereti a színeket és a vidámságot, és nem vár el túlságosan bonyolult cselekményt ettől a vicces és harsány animációtól. Az alkotás elvégre se több se kevesebb annál, mint amit a plakát és a filmelőzetes kínál: másfél órányi önfeledt szórakozás.
