Befutott a címemre a minap egy többszörösen továbbított elektronikus levél, ami a gyakorta érkező körlevelekkel, fotógalériákkal, kevésbé hasznos vagy egyenesen haszontalan küldeményekkel szemben fölkeltette az érdeklődésem, mert beleillik az Egyetemes Emberi Hülyeség Galériájába, amit Lukianosztól Rabelais mesteren át annyian kedvel gyarapítottak gunyoros műveikben. Míves szövegről lévén szó, fölmerült bennem a gyanú, hogy nem az internet katyvaszában született elméncségről van szó, hanem kemény tollforgató szerzeményéről. Viszont a levél továbbküldözése során lekopott az írás címe is, meg a szerző neve is. Hiába kérdeztem az utolsó föladót, már ő is csonkán kapta az üzenetet.
Nem kellett sokat kurkásznom korunk bábeli, vagy borgesi világkönyvtárában, az interneten, A kretének rémuralma valami elképzelhetetlen ellenreakciót fog kiváltani cím alatt megtaláltam az írást, Bayer Zsolt írta még május elején. Aztán kiderült, a Magyar Hírlapban közölt cikk eredeti címe: Ülve, vagy állva?
Az ellentmondásos megítélések kereszttüzében álló író, újságíró ez alkalommal nem magyar(országi) témához nyúlt, hanem a svéd parlamenthez benyújtott törvényjavaslattal foglalkozott, ami – a címből (esetleg) ítélve – nem a parlamenti szavazás módjáról, hanem a férfiak pisilési módjáról szól. Azoknak ajánlom figyelmébe, akik úgy tartják, hogy a hülyeség kibontakozása überelheti még a Darwin-díjasok által elkövetett marhaságokat is, és ráadásul kedvelik Karinthy Frigyes paródiáit, meg Örkény István abszurdjait. A svéd parlamenti képviselő beadványa ugyanis szemmel láthatólag ezekbe a kategóriákba tartozik. Ha valóban hiteles a történet, ennek nem jártam utána, de ha nem az, akkor is figyelmeztető és elgondolkodtató.
Bayer Zsolt szerint hiteles tény, hogy az illető képviselő, akinek a neme nem derül ki a cikkből, a törvényjavaslata révén hatalmas lépést vár a szexizmus elleni küzdelem harcterén azáltal, hogy a Svéd Királyság tegye kötelezővé a férfiaknak, hogy a továbbiakban ne állva, hanem ülve végezzék kisdolgukat. A nők ugyanis az előző módozatra állítólag képtelenek, így az állva pisilésre kiterjesztett joguk eleve csorbul, ami végső soron szexista megkülönböztetés. Arról most bővebben nem értekeznék, hogy baráti körömben vannak, akik még láttak hólyagjukon állva könnyítő menyecskéket utcán, parkban, de még temetőben is, meg hogy én még nem találkoztam olyan nővel, aki arra panaszkodott volna, hogy rettenetesen szeretne állva vizelni, csupán ennek kellemetlen következményei tartják vissza szándéka megvalósításától.
Azt aktív dohányosként (és állva vizelőként) elfogadtam, vagy inkább lenyeltem, hogy a dohányosok és antinikotinisták jogi küzdelméből az utóbbiak kerültek ki győztesként, viszont a Bayer Zsolt által összefoglalt haladási irány elképeszt: „Mindenekelőtt szögezzük le, hogy ennek éppen Svédországban kellett megtörténnie” – írja cikkében. „Ugyanis ott eddig a következő dolgok estek meg: egy középiskolában ’semleges nemű öltözőt’ alakítottak ki, hogy akik nem érzik magukat fiúnak vagy lánynak, azok is tudjanak hol öltözni-vetkőzni. Azután ott van az Egalia nevű óvoda, ahol a gender-semlegesség jegyében úgy küzdenek a ’hagyományos nemi sztereotípiák ellen’, hogy a gyerekeknek megtiltották a ’fiús’ és ’lányos’ játékok használatát, helyettük ’semleges játékokat’ hoztak forgalomba. Majd átírták a svéd nyelvet: bevezették a ’hen’ megszólítást, ugyanis eddig a férfiakat a ’han’, a nőket pedig ’hon’ szóval illették. Mostantól van viszont a semleges hen is, mert pechjükre a svéd nyelvben mindeddig nem szerepelt semleges nem. S álljon itt egy idézet: ’egy svéd ruhacég megszüntette a külön fiú- és lányszekciót a boltjaiban, egy játékgyár pedig traktorozó lánnyal és rózsaszín babakocsit toló fiúval hirdeti magát. A svéd szociáldemokrata politikusok kezdeményezték semleges nyilvános vécék felállítását, hogy az embereknek ne kelljen magukat férfiként vagy nőként definiálni. A svéd névtár eközben már 170 semleges nevet tartalmaz. Nos, a semlegességpártiak ezzel sincsenek kibékülve, szerintük ugyanis a szabadság és egyenlőség nevében engedélyezni kellene, hogy bárki használhasson bármilyen nevet. Azaz: hívhassák a fiúkat is Lisának és a lányokat is Adolfnak. Mondjuk. A házasságot pedig mindenféle felállásban engedélyezni kellene.”
Sok olyan fotó köröz az interneten olyan, különböző országokból származó parlamenti képviselőről, aki az ülésteremben elmélyülten túrja az orrát, napilapot, sőt könyvet olvas, vagy éppen tátott szájjal szundikál. Szerintem ezek a fölvételek már a „sértő” kategóriába tartoznak, de ugyan miért lennének azok, hiszen a valós helyzetet rögzítik. A képviselők bizonyára ilyenkor ötlik ki épületes törvényjavaslataikat, de megtörténhet, alapos társadalmi konzultáció után fogalmazódnak meg olyan nagy horderejű törvényjavaslatok, hogy a magukat hímnemű egyedeknek tartó egyedek a továbbiakban ülve pislantsanak, könnyeztessék meg a kígyót, vagy nevezzük bárhogy a fiziológiai folyamatot, hogy ne sértsen senkit. Eddigi tapasztalataim szerint ennek a fiziológiai folyamatnak a lebonyolítása az intimitás szférájába tartozott, az illető elvonult az erre rendszeresített helyiségbe, és nem azzal szembesült, hogy hölgyismerőse mellette igyekszik könnyíteni magán.
Üsse kő, pisiljenek immár ülve a férfiak, vagyis hímneműek, ha ezt a tényt be merik vallani (ki előtt is ugyan?), de mi lenne, ha valaki fordított törvényjavaslattal állnának elő: pisiljenek mától állva a nők? Mert a szexuális egyenlőség fogalomkörébe ez is beleférne. S akkor a vécésnéni/bácsi ellenőrizné a szabály betartását?
Na nem, valami itt nem stimmel! Bizonyára kevesen vannak már olyanok, akik látták a számomra kultikus Talpuk alatt fütyül a szél című magyar east-western filmet, amelyben az üldözött betyár és a nyomában nyargaló pandúrok is megállnak, és a ló hátáról könnyítenek magukon, majd folytatják a hajkurászást. Vagy esetleg olvastak a Don-kanyarból kimentett naplókat, amelyek beszámolnak arról, hogy a hazafelé menekülő huszárok lóháton végezték kis- és nagydolgukat, mert megállni nem volt idő, és sokukat a nyereg és az alsónemű közé fagyott excrementum vitt a halálba. Furcsa szokásai vannak a férfinépnek, ráadásul a kényszer is nagy úr. Most pedig az állva pisilés pogány, szexista, macsó szokásáról törvény nyomán kellene leszokni.
Hogy a hölgyek ettől jobban éreznék magukat, mármint, hogy nincs többé vécédeszka-emelgetés és leeresztés, uniformizáltan csücsülve pislantunk, gőzöm sincs. Olvasmányaim szerint több hölgy igyekezett párhuzamot vonni a szülés és a tökön rúgás fájdalmai között, de a férfiak szájából még nem hallottam, hogy bárki törvénnyel követelné, hogy neje, barátnője helyett ő hordja ki a babát és szülje meg a gyermeket. Pedig az egyenpisilés elméletébe és a szép új világ kórképébe ez is beleférhetne.
