Amama olyan kétségbe esetten jött haza a piacról, mintha ellopták volna a pénztárcáját.
– Képzeld, Tegyula, milyen veszély fenyegetett bennünket július végén! Hajszálon múlott, hogy nem következett be a világvége. Te meg csak itt ülsz, mintha mi sem történt volna, olvasod az újságot, és semmiről se értesülsz!
– Honnan szeded ezt a hülyeséget, Tematild, hogy apokalipszis fenyegetett volna bennünket? – idegeskede atata. – Sok minden fenyegeti ezt a szerencsétlen emberiséget, a globális felmelegedéstől a környezet elszennyeződéséig, az ivóvízhiánytól az újabb népvándorlásig, minket meg speciel a kormány újabb gazdasági reformjai, de hogy pont világvége fenyegetne, azt azért kétlem.
– Te csak ne kételkedj, Tegyula, mert egy komoly amerikai tudós kiszámította, hogy július végén kialszik a nap, megváltoznak a Föld pólusai, és a meteorok úgy hullanak az űrből, mint fáról az érett körte. Még szerencse, hogy csak utólag hallottam erről a veszélyről, és nem kellett végigidegeskednem az elmúlt hetet.
– Lárifári! Látod, hogy nem lett semmi a jóslatból, mint ahogy a korábbi világvége-jövendölésekből sem. Már annyiszor ígérték, hogy én csak legyintek rá. Az igazán komoly tudósok már régen kiszámították, hogy még négy-öt milliárd évig nem alszik ki a Nap, addig nem kell aggódni. Úgyhogy nyugodtan főzheted a szilvalekvárt, Tematild, lesz még bőven időnk elfogyasztani.
– Nem is a befőzés miatt idegeskedtem, Tegyula. Amiért viszont tényleg bosszankodtam volna, ha valóban jött volna az apokalipszis, az az, hogy mi meg pont most meszeltettünk drága pénzért.
– Én is olvastam ezt a világvége-marhaságot – jelentkeze a Zacsek. – Valamilyen End Time Prophecies nevű internetes társaság bolondította meg az embereket. Azok meg elhitték ezt a mesét a Nap hirtelen kihűléséről, ugyanúgy, mint az itteni jónép a kormány meséjét a jólét beköszöntéséről. Pedig ez a társaság már a korábbi jóslataival is felsült. Májusban például azt állították, hogy egy aszteroida ütközik a Földnek, de úgy látszik, rossz volt az irányzék. Az anyósom akkora lázban volt már akkor is, hogy idegességében minden fiókot kiforgatott, mégse találta meg a színházi gukkert.
– Talán egy izgalmas színházi előadásra készült a kedves anyósa? – érdeklőde amama.
– Nem a színházhoz kellett a látcső az anyósomnak – legyinte a Zacsek. – Az aszteroida közeledését akarta látni. Hogy idejében kimeneküljön a szabadba.
Egy asztronómus előadást tart arról, hogy a legújabb feltevések szerint előfordulhat, hogy egymilliárd év múlva annyira felforrósodik a Nap, hogy bekövetkezik az apokalipszis, és megszűnik az élet a Földön.
– Nem értettem pontosan, professzor úr – szól közbe egy idős hölgy. – Hogy tetszett mondani, mikorra várható az apokalipszis?
– Úgy egymilliárd év múlva.
– Hálistennek! Már megijedtem, hogy egymillió év múlva.
Az is elég nagy szerencse, hogy elkerültük a világvégét, de a Zacsekot még nagyobb szerencse érte! Újabban úgy fennhordja az orrát, mintha ő görbítette volna meg a Holdat. Vagy mintha őt választották volna ENSZ-főtitkárnak a Jeremics helyett.
– Nem tudom, hogy honnan szerezzek tízezer eurót. Nincs valami pénzes ismerőse, Gyula zomzéd, aki kölcsönadna nekem, természetesen kamattal?
– Minek magának ekkora összeg, Zacsek? – csodálkoza atata. – Csak nem akarja lecserélni a kiváló veterán járgányát?
– Nem, sokkal fontosabb dologba akarok befektetni. Nem tudom, említettem-e, hogy bizalmas kapcsolatba kerültem egy mesésen gazdag afrikai szépséggel?
– Megszoktam magától a meglepetéseket, Zacsek, de ekkorát! Meséljen már, hol találkozott a hölggyel? Csak nem a migránsokkal érkezett a szabadkai befogadó központba?
– Ne vicceljen, Gyula zomzéd, mert ez egy meglehetősen tragikus történet – utasítá vissza atata élcelődését az önérzetes Zacsek. – A világhálón kaptam tőle üzenetet egy bikinis fotó kísértében. Mondhatom magának, a Naomi Campbell meg se állhatna mellette, olyan csinos! Ahogy ott napozik a homokos nigériai strandon, a pálmafák alatt… Háttérben a legelésző púpos tevék…
– Kezdjük ott, hogy Nigériában nincsenek is púpos tevék, Zacsek. De hol itt a tragédia?
– Ott, hogy szegényke nemrég elvesztette bankár édesapját, aki után milliókat örökölt. Csakhogy, mint a levelében írja, nem tud hozzájutni vagyonához, mert azt a gonosz kormány mindenáron meg akarja kaparintani, és akadályokat gördít az örökség átutalása elé. Már szinte betevő falatra sem futja neki, ezért fordul hozzám bizalommal. Ha küldenék neki tízezer eurót, akkor megszerezhetné a pénzt, és hálából hozzám jönne feleségül.
– Nahát, Zacsek zomzéd! – tiltakoza amama. – Elfelejtette, hogy maga már nős? Hogy akarja elvenni ezt az afrikai csinibabát?
– Erre az eshetőségre is kitér levelében a szépség. Azt írja, nem baj, ha nős vagyok, akkor szívesen lesz a barátnőm. Most csak azon izgulok, hogy nem tudok szerezni tízezer eurót, és lecsúszok erről a ritka szerencséről!
Egy házaspár ebédel az étteremben, amikor elmegy az asztaluk mellett egy csinos ifjú hölgy, és titokban csókot dob a férjnek. Az asszony azonban észreveszi.
– Mondd, fiam, ki ez a kis cafka?
– Be kell, hogy valljam, drágám, ő a szeretőm – mondja a férj.
– Én ezt nem tűröm! El fogok válni tőled!
– Jó, szívem, ahogy akarod. Váljunk el, de akkor tudod, hogy nem lesz nyaralás a Kanári-szigeteken, telelés a francia Alpokban, nem lesz bevásárlás Bécsben.
Az asszony elhallgat. Egyszer csak belép az étterembe a házaspár régi barátja, Dezső, oldalán egy fiatal csinibabával.
– Ki ez a nő a Dezsővel? – kérdi a feleség.
– Ő a Dezső szeretője.
Kis csend, majd megszólal a feleség: – A mienk azért sokkal szebb…
PISTIKE, világvége-szakértő és mesés örökös
