Kortárs irodalmunkban egyre kevesebb hely jut a novellának. Előbb a kispróza, rövidpróza, fragmentum stb. névre keresztelt elbeszélő alakzatok látszottak kiszorítani pozíciójából, mostanság meg úgy hallom, a kiadók inkább regényt kérnek a szerzőktől, mondván, nagyobb iránta a kereslet. Időközben újra teret nyert a történetelvű elbeszélés, ami a kisprózával szemben a novella kisepikai formáját ölti. A novellának ma is vannak olyan rangos magyar mesterei, miként a múltban is voltak, mégis alig egy-két jó novelláskötet jelenik meg évente, a folyóiratok – tisztelet a kivételnek – szívesebben közölnek verset, esszét, tanulmányt. Ennek ellenére a legjobbakból évente összeáll néhány válogatás-kötet Magyarországon és Erdélyben, s immár a Vajdaságban is.
Napilapunkból is kikopott a Majtényi Mihály Novellapályázat, ami egyfelől jelentős szerzőinket is mozgósította, másfelől mára fontos pályakezdőket indított a prózaírás felé. Többször zsűriztem ezen a pályázaton, olvastam mindenfélét, iskolai fogalmazástól kezdve remek alkotásokig, ami megerősítette bennem a tapasztalatot, hogy sokak birtokában van elbeszélésre méltó történet, jó kis csattanós sztori, és meggyőződésük, hogy azt megfelelő módon novellába is öntik. Sajnos, gyakran a szándék nem találkozik az eredménnyel, ennek ellenére mindenkit arra biztatnék, írja meg történeteit, verseit, mert az irodalom nem a kiváltságosok terepe, az írónak is tanulnia, csiszolódnia kell, mert az teszi írásművek szerzőjévé.
Most, hogy nincsen Majtényi Mihály Novellapályázat, van Gion Nándor Novellapályázat, hála néhány állhatatos szervezőnek, akik azzal jutalmazták a 2012-es pályázat szerzőit, hogy írásaikat kötetben jelentették meg. Ez a könyv természetesen nem „válogatott” novellák gyűjteménye, hanem a pályázat eredményét tükröző kiadvány. Tizenegy szerzőt vonultat föl, ami, divatosan szólva: nem semmi.
Kovács Jolánka I. díjas, Mama kávét néz című írása naiv látószögű, a családon belüli, anya és gyermeke közti viszonyra kihegyezett nyelvileg alulstilizált gyermekmonológ. Móra Regina Mint a játszótér című, II. díjjal jutalmazott szövege gótikus hangulatú, ugyancsak gyermek szájába adott miniatűr társadalmi-szociográfiai tabló előtt játszódó, metafizikus erőket mozgósító történet. A III. díjat Balogh Gábor A toronyőr meg a város című, a „sötét” középkorba helyezett, „harsány” díszletek között játszódó története érdemelte ki. Az elbeszélés hosszú időt fog át, viszont a novella műfajától elvárt csattanó ott van a történet végén.
Mohácsi Zoltán az identitás problémakörét járatja körül Állomás, kint, éjszaka című elbeszélésének két szereplőjével, akik a maradó és távozó szerepét bibliai példázathoz hasonlatos allegorikussággal jelenítik meg. Pruzsinszky Sándor egyetlen történetben (Fél kezem fázik) fonja össze 1956 budapesti véres eseményeit magánéletének meghatározó epizódjával. Gondosan fölépített dramaturgiával jut el a vérszínű üdítőitaltól (Bambi) a vérontásig, amelynek áldozatául esik szerelme, akivel egy el nem csókolt csók köti össze mindörökké. Csík Mónika A tarolás című, epizódokra tagolt szövegében megfordította a novella logikai elvét. Az egymásba illeszkedő, a szereplők révén egyetlen cselekménybe kapcsolódó mikro-történetekben ugyan patikamérlegről adagolva fokozza a feszültséget, ám végül az lesz a csattanó, hogy elmarad a csattanó, leülhet a feszültség, és az olvasó szinte megkönnyebbül, hogy nem következett be az, amire a szerző fölkészítette.
Benedek Miklós narrátora korántsem mindentudó a Nők az ablakban elbeszélése során, hanem éppenséggel bizonytalan, történetmondása során hangsúlyosabb a „talán”, a leírt jelenet felőli bizonytalanság, mint a bizonyosság állítása. Ebből, a lehetséges lehetőségek iránti megengedő, „mintha” nézőpontból ábrázolt jelenete mintha egy elnyúló filmjelenet volna.
Száz Pál Zaj című írása, a „talált szöveg” modelljére építő szövegegyüttes, filozófiai töprengés, ami túlnő a novella műfaji határán, viszont elgondolkodtató olvasmány az identitásról, a paranoiáról, az összeesküvés-elméletekről, meghatározó jegye az ontológiai kételkedés, a bizonytalanság, a létbevetettség kozmikus pánikja. Hernyák Zsóka A fácán temetése című történetében gyermekkori élményét nagyította, mint írása alcímében jelezte, Jellemvonássá. Kocsis Lenke írásának címe Pann(t) néz(ve), témája pedig a könyvek sorsa, a könyveké, amelyek elpusztíthatók és megmenthetők, témájuk akár újra és másként is megírható, végkövetkeztetése szerint viszont az ember képtelen megszabadulni olvasmányélményeitől.
Balázs Attila Tarzan Szenttamáson című írásában magát Gion Nándort tette meg novellahőssé, meg Gion hőseit is a novellába hívta, akárcsak közös, megbecsült és szeretett ismerősüket, és ennél fogva lett a sokszor bizonyított remek elbeszélő szövege alcíme szerint Valóság-irodalom. A két szó közé ékelt kötőjel akár elválasztást is jelölhet, értelmezze úgy az olvasó, ahogy akarja.
Kétségtelen, hogy rangos válogatás jelent meg a Horváth Futó Hargita szerkesztette Í/11 című, Gion Nándor Novellapályázat 2012 alcímű kötetben, és az is bizonyos, hogy a novella műfaja megérdemli a törődést, a szerzők pedig az ösztönzést.
