A Szép versek antológia megjelenése kiemelkedő eseménye a magyar költészetnek, hisz évről évre bemutatja líránk aktuális történéseit, illetve rögzíti pillanatnyi állapotát. Az első antológia 1963-ban jelent meg, és eddig csaknem hatvanéves története során számos szerkesztője volt. A Szép versek 2022 antológia szerkesztője, csakúgy mint 2013 óta minden évben, Szegő János volt, és ezúttal is számos folyóiratban megjelenő versből válogatott.
Az idei antológia több mint nyolcvan szerző versét, verseit tartalmazza, köztük az idősebb korosztály képviselőivel, a már egyértelműen kanonizált költőkkel, a harmincas-negyvenes éveikben járó, a kortárs költészetet meghatározó szerzőkkel, valamint a pályájuk elején járó fiatal alkotókkal, akik közül egyeseknél egyelőre csak megelőlegezett bizalomról beszélhetünk.
A válogatást egyáltalán nem meglepő módon a tematikus és formai sokszínűség jellemzi, az olvasó igencsak gondban lenne, amennyiben egyetlen vezérfonalat szeretne követni a kötetben.
Az antológia egyik kulcsszava talán az emlékezés lehetne, hisz a szerzők sok esetben a bennük élő emlékeket vetik papírra. Különösen hangsúlyos ez a mozzanat a gyermekkort megidéző versekre. Ezek közül megemlíthetjük Krusovszky Dénes, az emlékezést már a címében is megidéző Életrajzi kísérletek című, több részből álló alkotását, amelynek Ragyogott a gödör című darabja az emlékezés tökéletlensége mellett az emlékek jelenre gyakorolt hatásaival is szembesíti olvasóját. Torockay András Olajfolt című versében a mai tudásával, kissé fölényesen tekint a gyermekkori énjére, ugyanakkor a bizonytalanságát is megfogalmazza. A személyes emlékek és a történelmi traumák találkoznak Villányi László 1968 című versében, amelyben az elmulasztott lehetőségek is megjelennek.
Az emlékek mellett igen fontos tematikus alapot jelentenek napjaink történései. Ha figyelembe vesszük, hogy az antológiában szereplő versek 2021 folyamán jelentek meg a folyóiratokban, és a költemények megírása és megjelenése között olykor több hónap is eltelik, arra a következtetésre juthatunk, hogy a művek egy része a 2020-as világjárvány közepette született meg. És valóban, a versek egy jelentős hányadában, még ha csak utalás szintjén is (leginkább a maszkok említésével) találkozhatunk a koronavírus okozta járvány kísérőjelenségeivel. Ágh István Megválunk az arcunktól című versében így fogalmaz: Széles e világon / mindenki maszkot hord, / mint egy karneválon, / megválunk arcunktól (18. oldal), vagy másutt: Most már a lélegzet / is halálos méreg, / ki tudja, mi ellen, / mitől és mi véd meg, // talán csak a szájra / szabott szűrő kelme (20). Jenei Gyula Légszomj című sorozata, amelynek több darabja olvasható az antológiában alcímében utal a műfajra és a megírásának idejére is: Jegyzetversek járvány idején. Ezek közül most csak egyet emelünk ki, amely erős kritikát fogalmaz meg társadalmunkról is: a nyitásról, maszkhasználatról / védettségi igazolványról hiedelmeink vannak, / mint az ősembernek lehettek / akkoriban fontosnak tűnő dolgokról. / a hiedelmeinkhez pedig foggal-körömmel, / kőbaltával ragaszkodunk (113). Sajó László balladái a karanténnal, a veszélyeztetett korosztállyal foglalkoznak, de a kávézók kerthelyiségének megnyitásáról is szót ejt, és a Napballada ekképp záródik: Legyen már vége ennek az egésznek (224). Takács Zsuzsa A végső pillanat című versében azon félelmének ad hangot, hogy a maszkviselés kötelezettségének eltörlését követően maszk nélkül vajon képesek leszünk-e felismerni egymást. Parti Nagy Lajos a rá jellemző nyelvi humorral idézi meg a koronavírust. Példának okáért: maszkok vijjognak a tavon vasárnap délelőtt (199), vagy: social distancing, mint üveggolyó (203).
De beszélhetnénk a közéletünket tematizáló versekről, mint például Erdős Virág 44 gondolatébresztő látvány című alkotásáról, vagy éppen Fehér Renátó A Magyar Irónia Háza című verséről, amely könnyedségében is egy súlyos kórtünetet énekel meg. Vagy a családon belüli erőszakról Molnár H. Magor Rúzs című verse apropóján, vagy a hagyomány újraértelmezéséről, például Gergely Ágnes Kőműves Kelemen-átirata esetében.
A kötetben a gyász is hangsúlyos szerepet kap. Az antológiát a szerkesztő a 2021-ben elhunyt Kántor Péter emlékének ajánlja, és a kötetben Marno János és Peer Krisztián is versben búcsúzik el az alkotótól. Két erdélyi költő, Fekete Vince és Horváth Benji pedig Farkas Árpádra emlékezik versben. Az idei Szép versekben nem találkozunk vajdasági származású szerző műveivel, de Mohácsi Balázs nem beszélgettünk eleget patócs lacival című verse, amely először a Híd folyóirat 2021/9-10. számában jelent meg, megidézi irodalmunk tavaly elhunyt fontos szereplőjét, Patócs Lászlót. És nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a kötetben helyet kaptak az azóta elhunyt Kabai Lóránt versei is.
A Szép versek 2022 egy színvonalas válogatás, amely számos meglepetést tartogat az olvasóknak, akik egyéni preferenciáik és szempontjaik szerint kiválaszthatják a nekik tetsző verseket, versrészleteket.