Fellinger Károly Zöld, de nem spenót illetve Zebra az autómosóban című kötetei lényegében ikerkiadványok, hiszen mindkettő tavaly jelent meg, mindkettőt Bálint Mariann rajzai díszítik, mindkettőben svéd típusú gyerekversek kaptak helyet, valamint formájukban és kivitelezésükben is hasonlók. Színes, díszes, mutatós könyvek, öröm lapozgatni őket.
Kovács Jolánka és Z. Németh István szerkesztők mintha azonos elvek alapján válogatták volna össze az általuk jegyzett kiadvány versanyagát, hiszen mindkét kötetben hasonló jellegű és tematikájú versek sorjáznak, ráadásul a könyvek belső felépítése is egyforma, mindkettőben két nagy ciklus található, egyaránt huszon-egynéhány verssel.
A Zöld, de nem spenót ciklusai beszédes címet viselnek: Mindennek a teteje, valamint Mindennek az alja. E kifejezések nemcsak szólásmagyarázatként vannak kiemelt szerepben a ciklusok élén, hanem egyszersmind meg is jelölik azt a távot, amelyet a költészet felölel: az emberi világot két végpont – menny és pokol, ég és föld között. E két pólust a mitológiában a Világtengely, az Axis mundi köti össze, amely a magyar népmesékben a Tetejetlen fa vagy Égig érő fa képében jelenik meg, és a világmindenség tartószerkezeteként átjárást biztosít emberi és szellemi világ között. Fellinger Károly jelen köteteiben e tartószerkezetet maguk a versek képezik, amelyek segítségével bejárhatjuk világunk határait, szabadon kalandozhatunk fönn és lenn, kinn és benn, múlt és jelen, álom és valóság között. Mindehhez a költő van segítségünkre, aki Vergiliusként kísér bennünket irodalmi utazásunk során, ám mindvégig álarcot visel, gyerekmaszkok mögé bújva, gyerekhangon szólal meg a versekben. Kivétel ez alól a Zöld, de nem spenót című kötet nyitó- és záróverse, amelyekből a felnőtt költő hangja hallik. A könyvek című pársorosban bölcsek mindentudásával csinál kedvet az olvasáshoz, felkeltve az olvasó kíváncsiságát: „A könyvek azért vannak, / hogy sok mindent / el lehessen rejteni bennük: / történeteket, / négylevelű / lóherét, egyebet. / A legjobb, / ha a könyveket senki sem olvassa, / mert akkor rejtve maradnak / a rejtett dolgok.” Ez a felütés sajátos összekacsintás a mindenkori olvasóval, akit a szerző ezáltal beavatottá tesz, majd a Könyv című, kötetzáró versben nagyapaként elégedetten veszi tudomásul, hogy kisunokája szeret olvasni, sőt tőle kér kölcsön olvasnivalót, és hogy a kicsi lelkendezve meséli, miszerint ez a nagyapától kapott, régi könyv a legjobb és legérdekesebb olvasmánya lett. Ezáltal teljesedik ki az író szándéka, hogy olvasót találjon, olvasót neveljen, hiszen az olvasók révén kel életre a könyvekbe rejtett tudás, a szavakba foglalt irodalom.
E két kivételt leszámítva mindkét kötet verseiben egyes szám első személyben szólal meg a gyermek lírai én, óvodás vagy kisiskolás fiúk, lányok maszkja mögül bújnak elő a rövidebb-hosszabb monológok, amelyek a svéd típusú gyerekversek jellemzőit viselik magukon. Szabadvers formában íródtak, nyelvi szikárság, azaz költői díszek, ritmus, rím hiánya jellemzi őket, alkalmaként bölcselkedők, valamint nyelvi játékosság és humor is megtalálható bennük, sőt nem ritkaság e kettő kombinációja. Például a nyelvi kétértelműségek vagy elírások esetében, amikor a tejet szerető apának tejhatalma lesz, kesztyűben dudál a nagyapa, repülni tanul a fellegekben járó kisunoka, és az ajándékba kapott alma hét nyelven beszél.
A versek leggyakoribb témái a gyermeki mikrokörnyezet, azon belül is a család, szülők, nagyszülők, testvérek viszonya, az otthon, az óvodai vagy iskolai környezet, a kortársakkal való kapcsolat, a mindennapi események. A tradicionális értékek, ünnepek, szokások, sőt a hit és a babonaság is megjelenik a versekben, ez utóbbi például egy vicces szituációban, amelyben felmerül, hogy hogyan viselkedik egy babonás kéményseprő, ha fekete macskával találkozik. Az állatokról szóló versek a kötetek gyöngyszemei, a címszereplő zebra autómosós esete például szépen érzékelteti, hogyan vegyül el a felnőttek világa a gyermeki képzelet világával, illetve azt is, hogy az állatok világa a miénknek szerves és fontos részét képezi. Természetesen a növények is szóba kerülnek ilyen vonatkozásban, kivéve talán a spenótot, amely visszatérő motívumként felbukkan több alkotásban is, de az Imádom címűből derül ki, hogy a gyerek szereti a zöldségeket, vagyis minden zöldet, ami nem spenót. A szülők és gyerekek kapcsolatát is sokoldalúan ábrázolják a versek, több esetben a felnőttek paródiája születik meg egy-egy alkotásban. Az Ágy alatt címűben például az apán mosolygunk, aki arról ábrándozik, hogy gyerekkorában milyen szívesen bújt el az ágy alatt, viszont a vers végére kiderül, hogy a férfi a nagy hasától már be sem férne az ágy alá.
Különböző politikai, történelmi vonatkozások is témaként szerepelnek, sőt az ünnepnapok között a magyar költészet napja és a boldogság napja is. Több alkotásban esik szó a szeretetvágyról, a szerelemről, a szakításról, természetesen gyermeki nézőpontból, a gyerekek gondjait előtérbe helyezve. A Kör alakú szoba című alkotásban mindez filozófiai kereteket kap: „A szerelem egy kör / alakú szoba, / ahol azt akarom, hogy Csabi / a sarokba szorítson”, vagy az Anyu szerint címűben: „aki szerelmes, / az a fellegekben jár, / pedig nincsen neki szárnya, / átgyalogol a vízen, / és persze nem süllyed el, / vagy ha puha hóban lépdel, / nem hagy maga után nyomot.”
A mesék világa szintén megidéződik több alkotásban: a papírsárkányt eregető kisfiú a hétfejű sárkányt várja, hogy a hátára pattanva apukájával körberepülhessék a Földet, a Seprű című vers gyerekhőse pedig repülő szőnyegen suhan álmában, és találkozik a seprűjén lovagló boszorkánnyal. A szociális érzékenység is jellemző vonása egyes alkotásoknak, felmerül például témaként a mélyszegénység és a romák helyzete, valamint a pénztelenség is, a Játék pénz című vers hőse szerint „Sajnos a Mikulás / is egyre szegényebb, / hiába írtam neki, / hogy hozzon szánkót, / korcsolyát meg aranytallért, / csak játék pénzt / rakott a csizmánkba.” Mindemellett a világ megértésének nehézsége is meghatározó téma a kötetekben, A Jézuska című versben sajátos kritikaként fogalmazódik meg: „A Jézuska a csodákat / azonnal, / a lehetetlent három / napon belül teljesíti. / De hogy megértse a / világot, / ahhoz minden évben / újból és újból / meg kell születnie.”
Miként az idézett szemelvények tanúsítják, a Zöld, de nem spenót és a Zebra az utómosóban kötetek szókimondó és frappáns monológjaival Fellinger Károly egyszerre elszórakoztat és el is gondolkoztat bennünket. Rávilágít ugyanis arra, hogy mi minden jár(hat) a kicsik fejében, a gyerekek által szóvá tett furcsaságok révén viszont a felnőttek elé tart görbe tükröt. Egyaránt szólnak tehát gyerekekhez és felnőttekhez ezek a kiadványok, hiszen minden generáció felismerheti magát bennük, és rábukkanhat olyasmire, amire érdemes odafigyelni.
