2024. szeptember 2., hétfő

WILLEM DAFOE

Jézustól az Antikrisztusig

Az idei berlini filmfesztiválon Willem Dafoe kapta meg az életműdíjat. A 62 éves hollywoodi színész karrierje valóban figyelemre méltó. Megközelítőleg negyven éve van a színészi pályán és több mint száz filmben szerepelt. Habár New Yorkban él, számos európai filmalkotásban is játszott. Kiemelkedő rendezőkkel dolgozott, egyebek közt Tony Scott, Walter Hill, William Friedkin, Oliver Stone, Martin Scorsese, Alan Parker, John Waters, David Lynch, Paul Shrader, Wim Wenders, David Cronenberg, Sam Raimi, Robert Rodriquez, Lars von Trier, Spike Lee, Abel Ferrara, Theodoros Angelopoulos, Werner Herzog és Anton Corbijn filmjeiben láthatjuk.

Willem Dafoe Amerikában, a Wisconsin állambeli Appletonban született 1955. július 22-én. Nyolcgyermekes családban nőtt fel, ő lett a hetedik gyerek, két fiú- és öt lánytestvére van. Szülei az egészségügyben dolgoztak, anyja ápoló volt, apja pedig sebész. Willem elmondása szerint rendkívül elfoglaltak voltak és őt főleg a lánytestvérei nevelték fel.

Színészi pályáját kísérleti színházi társulatokban kezdte és ő maga is társalapítója lett egynek, a The Wooster Groupnak.Filmes pályája 1980-ben kezdődött el Michael Cimino A mennyország kapuja című filmmel. Ez a film egyébként minden idők egyik legnagyobb hollywoodi bukásának számít és állatkínzásért is sok vád érte. Dafoe a szerepe szerint egy kakasviadalban vett részt, jelenetét azonban kivágták.

Nem egy biztató kezdet, idővel mégis a filmvilág egyik leghíresebb és leggyakrabban foglalkoztatott jellemszínésze lett. Sok ismert filmben szerepelt, például A szakaszban, a Krisztus utolsó megkísértésében, a Veszett világban, Az angol betegben, a Pókemberben és még sorolhatnánk. Játszott egyebek közt drámákban, háborús témájú filmekben, akciófilmekben, krimikben, romantikus filmekben, thrillerekben, látványos szuperhősfilmekben, emellett a hangját is adta animációs alkotásokhoz. Sokoldalúságát bizonyítja, hogy kompromisszumot nem tűrő, erotikus alkotásokban is megjelent (A tanú testeThe Night and the Moment), ugyanakkor karakteres arcvonásainak köszönhetően gyakran negatív szereplőként bukkant fel.

Valójában Willem Dafoe-t szinte képtelenség bárhova is besorolni és sokban eltér a hollywoodi színészekről kialakult sztereotípiáktól. A vele készült interjúkból is ez derül ki. Elmondása szerint nincs szakmai mentora, mert az egyfajta szűrőt jelentene a rendező és ő közte. Szívesen elvállalja a kaszkadőrös jeleneteket is, mert az is a szerep része, és csak akkor engedi, hogy kaszkadőr vegye át a szerepét, ha a jelenet külön szakértelmet kíván.

Nemcsak az amerikai, más országok rendezői és más kultúrájú filmalkotók iránt is nyitott. Nem mindig várja, hogy megkeressék, valamikor ő fordul a rendezőkhöz. Jobban érdekli a rendező kiléte, mint a forgatókönyv, mert úgy véli, sose lehet előre tudni, hogy milyenre sikeredik a film. Ennél fogva egyes rendezőkkel többször is dolgozott, például hat Paul Shrader által rendezett filmben jelent meg és három Lars von Trier-alkotásban. Kifejezetten szereti a forgatásokat, számára a forgatás egy kaland, és nem okoz neki gondot, hogy visszanézze azokat az alkotásokat, amelyekben szerepelt, mert érdeklik a filmek.

Egy interjúban arról kérdezték, miért játszik folyton gonoszakat. Ezt azzal cáfolta, hogy nagyon sok pozitív karaktert is játszott. Valóban, Willem Dafoe alakította már Jézust is, de szerepelt például az Antikrisztus című filmben is. Még csak azt se mondhatjuk, hogy állandóan mellékszerepeket formáz meg, több filmben is ő volt a főszereplő, a Pasolini című filmben például címszerepet játszott. Más ismert valós személyt is eljátszott már, hamarosan pedig Vincent Van Gogh-ként láthatjuk majd.

Habár Willem Dafoe-t hollywoodi színészként tartják számon, ő inkább kívülállónak érzi magát, aki épp csak közel engedi magához a filmgyártási forgatagot. Azt is olvasni róla, hogy nem igazán barátkozik nagy filmsztárokkal, inkább a színház körüli alkotókkal, zenészekkel, táncosokkal és festőkkel. Egy interjúban azt is mondta, hogy továbbra is a színházat részesíti előnyben. Azt tartja az első számú munkájának, mert szereti, hogy estéről estére visszatérhet ugyanahhoz a karakterhez.