A hétfő szomorú nap volt a képregényvilág számára. Elhunyt Stan Lee, a Marvel Comics legendás írója, szerkesztője, akinek nevéhez háromszázhatvanegy karakter megalkotása fűződik. Stan Lee 95 évet élt. Hosszú pályája legalább olyan eseménydús volt, mint képregényeinek cselekményei. Ezt az életutat elevenítjük fel, hogy így tisztelegjünk a képregény műfajának nagy legendája előtt.
Stan Lee Stanley Martin Lieber néven látta meg a napvilágot 1922. december 28-án New Yorkban, Manhattanban, román származású zsidók gyermekeként. Apja Jack Lieber ruhaméretezéssel foglalkozott, de a nagy gazdasági világválság az ő forgalmán is éreztette hatását. Így a család először Manhattan egyik külső részébe, majd Bronxba költözött, egy harmadik emeleti kis lakásba, ahol a kis Lee és öccse, Larry osztozott a hálószobán, míg szüleik egy kinyitható kanapén aludtak a nappaliban. Lee a bronxi Dawitt Clinton Középiskolában végezte el tanulmányait, miközben iskolás évei alatt is dolgozott. Többek között újságoknak írt gyászjelentéseket, szendvicseket szállított házhoz, írt cikkeket a Nemzeti Tuberkulózis Központnak és volt ajtónálló a Rivoli Színházban.
Képregényes karrierje 1939-ben indult útjára, amikor nagybátyja, Robert Solomon közbenjárására asszisztensként kezdett el dolgozni a Timely Comicsnál, a Marvel Comics elődjénél. A képregénykiadónál aztán becsületesen végigjárta a számárlétrát. Először csak tintát töltött az írók tintatartójába, ebédet vitt az idősebb munkatársainak és átolvasta a szövegeket. Tehetsége azonban hamar megmutatkozott, és egyre komolyabb munkákat kapott. Képregényes debütálására 1941-ben került sor, az Amerika Kapitány harmadik számával, amely a Captain America Foils the Traitor's Revenge címet viselte. Ebben a számban hajította el először a Kapitány a mára már ikonikussá vált mozdulattal legendás fegyverét, a pajzsot. Nem mellesleg Stanley Martin Lieber itt használta először művésznévként a Stan Lee nevet, amelyet néhány év múlva hivatalosan is felvett. Életébe azonban, ahogy akkoriban milliók sorsának alakulásába, beleszólt a II. világháború. 1942-ben belépett az amerikai hadseregbe, de a fronton nem harcolt. Először egy híradós alakulatnál szolgált, ahol telefonpóznákat és egyéb kommunikációs berendezéseket javított, majd a sereg médiarészlegéhez került. Itt kézikönyvekhez, plakátokhoz írt szövegeket, és propagandafilmeket készített. Elmondása szerint, megkapta a „drámaíró” katonai besorolást, amelyet mindössze kilencen kaptak meg az amerikai hadseregben.
A háború után visszatért régi munkahelyére, amely ekkor már Timely Comics helyett Atlas Comics néven működött tovább. Nehéz elhinni, de Stan Lee 1950-es évek végére kiégett, és komolyan fontolgatta, hogy otthagyja a képregényírói pályát. Felesége, Joan Boocock Lee javasolta, hogy adjon még egy esélyt a képregényírásnak, és kísérletezzen saját történeteivel. És milyen jó tanács volt ez, mert épp ekkor kereste fel Leet Martin Goodman, a Marvel Comics (az Atlas Comics 1961-ben vette fel ezt a nevet) kiadója azzal a kéréssel, hogy alkosson meg egy új szuperhős csapatot. Goodman a DC Comics sikereit elégelte meg. Ugyanis ebben az időben jelentek meg az Igazság Ligája nevű szuperhős csapatról szóló füzetek, amelyekben olyan ikonikus karakterek harcoltak együtt, mint Superman, Batman, Wonder Woman, Flash, Aquaman vagy éppen a Zöld lámpás. Erre válaszul Lee Jack Kirbyvel közösen megalkották a Fantasztikus négyest, amely hatalmas sikert aratott. A sikeren felbuzdulva a páros újabb hősöket alkotott meg, úgy mint Hulk, Thor, Vasember, és az X-menek. Emellett Lee Bill Everettel a Daredevil, a fenegyerek, Steve Ditkóval pedig a Doctor Strange alakját teremtette meg. Lee legismertebb és legsikeresebb figurája azonban Pókember volt. A képregényguru egyik nagy újítása volt, hogy hőseit ugyanazon univerzum tagjaiként vetette papírra, majd Jack Kirbyvel közösen a megteremtett hősöket egy csapatban, a Bosszúállókban egyesítették. Nem mellesleg ennek a csapatnak a részeként visszahozták Steve Rogerst, azaz Amerika Kapitány alakját is.
A fenti figurák megalkotásával Lee valóságos forradalmat indított el a képregényirodalomban. Korábban a DC Comics szuperhősei makulátlan, emberfeletti képességekkel bíró, már-már tökéletes, isteni lények voltak. Az ő karakterei viszont hétköznapi emberek, akik többnyire valamilyen kísérlet, vagy katasztrófa hatására tesznek szert különleges képességekre, majd ezen képességek birtokában is tovább küzdenek személyes problémáikkal, megmaradnak esendő embereknek. Ez volt sikerének a kulcsa. Az olvasók sokkal jobban tudtak azonosulni a Marvel emberi hőseivel, mint a DC isteni karaktereivel.
Stan Lee az 1970-es évekre a Marvel ikonjává vált. A kiadó főszerkesztője, majd elnöke is volt, de a hetvenes évek végére fokozatosan visszavonult. Azonban továbbra is a Marvelnél maradt és sorra járta a képregény- és közönségtalálkozókat. Közben több céget is alapított, amelyek egy része csődbe ment, de voltak, amelyek igen jövedelmező vállalkozásokká nőtték ki magukat. Itt kell megemlíteni, hogy sokat jótékonykodott. A gyermekalapítványokat támogatta legnagyobb bőkezűséggel.
Aztán 2000-ben bemutatták az X-men – A kívülállók című Marvel-filmet, amelyben Stan Lee Hitchcock módjára bukkant fel egy jelenetben, mint hot dog árus a tengerparton. Ebből hagyományt teremtettek, és szinte minden Marvel-képregény filmes feldolgozásban megjelent legalább egy snitt erejéig. Legutóbb a Venom című filmben volt látható. De halála előtt több jelenetet is felvettek vele, így a Bosszúállók 4-ben még biztosan láthatjuk majd őt.
Egy ilyen gazdag életúthoz nehéz lenne mit hozzáfűzni. Aki talán még mindig kételkedik abban, hogy egy képregényíró munkája is van olyan hasznos, mint bármelyik más hivatás, annak álljon itt egy idézet magától a mestertől, Stan Leetől:
„Régebben zavarba jöttem belegondolva, hogy míg én csak egy képregényíró vagyok, mások hidakat építenek vagy orvosi pályát folytatnak. Aztán lassan elkezdtem felismerni: a szórakozás az egyik legfontosabb dolog az emberek életében. Anélkül talán nagyon mélyre zuhannának. Úgy érzem, hogyha képes vagy másokat szórakoztatni, akkor jó dolgot cselekszel.”
