A hatvanas években Smokinak hívták, a nyolcvanas években Šurdának. Ljubiša Samardžić azon színészek közé tartozott, akiket akarva-akaratlanul is azonosítottak a szerepeikkel. A nép úgy vélte, hogy egy közülük, és valóban: Ljubiša Samardžić 1936. november 19-én, Szkopjéban egy bányászcsaládban született, a munkásélet nehézségeivel pedig már gyerekkorában szembesült. Niška Banján nőtt fel, kezdetben a jogi pálya vonzotta, majd egy éles váltással a színészet felé fordult és Belgrádban szerzett diplomát. Innentől nem volt megállás. Az egyik legkeresettebb színész lett, és a térség csaknem minden ismertebb rendezőjével dolgozott. Mondhatni, mindig szem előtt volt, hiszen a pályája során megközelítőleg 130 filmalkotásban láthattuk. Az akkori kommunista rendszer sem gáncsolta, a színészi karrierje építése során gyakran játszott partizánt. Szerepelt egyebek közt a Kozara, a Desant na Drvar, a Bitka na Neretvi, a Valter brani Sarajevo és a Sutjeska című jugoszláv partizánfilmekben, és sok más filmekben is láthattuk. Sokan minden bizonnyal még emlékszenek az 1962-es Peščani grad című filmre, amelyben Smokit alakította, és ez a név rajta is ragadt, 1967-ben pedig a Velencei Filmfesztiválon a legjobb színésznek járó díjjal jutalmazták a Jutro (Reggel) című film főszerepéért.
Ljubiša Samardžićnak sikerült az, ami más jugoszláv színésznek nem igazán. A nyolcvanas években meghódította Magyarországot is, köszönve a Vruć vetar, azaz a Forró szél című sorozatnak, amelyet a Magyar Televízió is sugárzott. A sorozatban a színész egy tragikomikus figurát, Borivoje Šurdilovićot, azaz Surdát játssza, a mihaszna borbélyt, aki az alacsony vérnyomása miatt kávét főzet azokkal, akik befordulnak hozzá, minden téren nehezen találja fel magát és csetlik-botlik a boldogulás útján. Kockás kalapjával divatot teremtett, a jellegzetes fejfedő ma is Surda-kalapként él a köztudatban. Híres lett a sorozat főcímdala, az A sad, Adio! (És most, Adio) is, amit Ljubiša Samardžić, erős szerb akcentussal, magyarul is énekelt. Ez a verzió is megtalálható a világhálón.
A kilencvenes években Ljubiša Samardžić újabb sorozatban szerepelt, amely szintén kedvező fogadtatásban részesült, Magyarországon is. A Policajac sa Petlovog brda, azaz A kakasdombi zsaruban egy rendőrt alakít, akinek volt feleségei és gyermekei komplikálják az életét.
Az évezredfordulón Ljubiša Samardžić mögött negyven év gazdag, tartalmas, filmszerepekben bővelkedő színészi pálya volt. A kétezres években kevesebb filmben szerepelt, viszont elkezdett rendezéssel foglalkozni, így főleg a saját rendezéseiben készült filmjeiben láthattuk. Ekkortájt szerzői jogok körüli hangos vitába keveredett Đorđe Balaševićtyel. Ennek kiváltó oka az énekes balladája ihletésével készült Jesen stiže Dunjo moja című film volt, amelyet Ljubiša Samardžić 2004-ben rendezett. A folytatásaként 2007-ben a Konji vrani című filmmel rukkolt elő, majd pedig 2009–2010-ben megjelent a Jesen stiže Dunjo moja televíziós sorozatként is. (Egyébként Đorđe Balašević válasza erre az volt, hogy megrendezte a Kao rani mraz című Nikolina priča o Vasi Ladačkom alcímű filmet.) A konfliktus nem igazán törte le Ljubiša Samardžićot, elvégre a Jesen stiže Dunjo moja több díjat is nyert, amin azonban nem tudta túltenni magát, az a fia halála, aki a kétezres évek elején leukémiában hunyt el.
Ljubiša Samardžić a palicsi filmfesztivál vendége is volt, 2007-ben, Szabó István mellett neki ítélték oda a Lifka Sándor-díjat. Habár a színész kedves volt a közönséggel és az újságírókkal, már korántsem emlékeztetett azokra az életvidám figurákra, akiket a humorosabb filmjeiben megformált. Ljubiša Samardžić utoljára a saját rendezésében, 2011-ben készült, Miris kiše na Balkanu című filmben jelent meg. A nyilvánosság előtt utoljára ez év márciusában mutatkozott a belgrádi dokumentumfilmek fesztiválján, ahol bemutatták az életéről készült Panta Rei című fimet. A színész súlyos betegségben szenvedett, tavaly decemberben agytumor miatt operálták, és habár egy időben úgy tűnt, hogy javult az állapota, szeptember 8-án, 81 éves korában elhunyt.
Ljubiša Samardžić ismert és elismert színésznek számított a volt Jugoszlávia területén, mindenféle körökben. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy egy zágrábi anarcho hardcore/punk együttes a színészről nevezte el a zenekart. Most a halála után törekvések vannak afelé is, hogy Niška Banján a város vezetősége utcát nevezzen el róla.
