„– Sanyarú sors, te szabtad rám gúnyámat, / céltábláját az emberek gúnyának. / Engem senki sem cirógat, becézget, / mert a bőröm egy kicsikét recézett. / Hogy irigylem a nercet, a hódokat! / Nekik kijár elismerés, hódolat. / Hányszor kértem a bennfentes rókától, hogy legyen az én ügyemben prókátor. / Könyörögtem: Szólj a szűcsnek, bátyuska, / protezsálj be prémesállat státusba, / vagy vegyen be legalábbis bélésnek. / De hiába! Nem enged e kérésnek. / Értékemért agyon sose csapnának, / nem kellek én se muffnak, se sapkának… / Így kesergett sündörögve, bujkálva, / míg egy fakír nem került az útjába. / Az felkapta, gyönyörködve vizsgálta: / – Jössz a szögeságyamra, te kispárna!” – ekképpen hangzik Romhányi József Egy boldogtalan sünnek panaszai a halovány holdnál című verse, amely a neves költő Szamárfül című kötetében található, 69 hasonlóan elmés és sziporkázó műalkotás mellett. A könyv 1983-ban jelent meg, nem sokkal a szerző halála után, és azokat a játékos állatverseket tartalmazza, amelyek ismertté tették Romhányi nevét a verskedvelők körében. A költemények némelyike mára valódi klasszikus, gondoljunk csak a Teve fohásza vagy a Marhalevél címűre, amelyeket neves színészek is előadtak, sőt Haumann Péter előadásában színház- és kabarétörténeti gyöngyszemekké váltak. De nemcsak művészek nyúlnak hozzájuk szívesen, hanem szavalóversenyeken is gyakorta választják őket a fiatalok. A bátrabb fiatalok – tegyük hozzá, hiszen nem egyszerű megbirkózni a nyelvtörő költeményekkel, amelyek alkotójuk virtuóz versírói készségéről tanúskodnak. S hogy kicsoda ez a jó tollú versfaragó, akire méltán ragasztották rá tisztelői a „Rímhányó” becenevet?
Romhányi József író, költő, műfordító 1921-ben született Nagytétényen. Az internetes enciklopédia szerint muzsikusnak készült, brácsán játszott, de feladta eredeti elképzelését, és a Magyar Rádióban helyezkedett el dramaturgként, majd az Állami Hangverseny- és Műsorigazgatóság művészeti vezetője lett, sőt a Magyar Televízió szórakoztató rovatát is vezette. Rengeteget fordított, elsősorban operalibrettókat és musicaleket (legismertebb a Macskák), emellett operákhoz írt szövegkönyvet és rajzfilmekhez készített forgatókönyvet (például Lúdas Matyi). A nagyközönség azonban számos rajzfilm szövegének szerzőjét is tisztelheti benne, az ő nevéhez fűződik például a hóbortos Mézga családnak, a dr. Bubó történeteit felölelő Kérem a következőt! című rajzfilmsorozatnak, a kétbalkezes kecske, Mekk mester történeteinek, valamint a Flintstone család – magyarul: Frédi és Béni, avagy a két kőkorszaki szaki – több mint negyven epizódjának bravúros szövege. Ez utóbbi rajzfilmsorozat magyarországi sikerét elsősorban annak köszönheti, hogy a klasszikus magyar változat szövegét Romhányi József rímekbe szedte és nyelvi játékokkal tűzdelte tele. Egy városi legenda szerint Romhányi fordítása annyira jól sikerült, hogy az amerikai változatot újraszinkronizálták Romhányi szövegei után, azonban ezt sem megerősíteni sem cáfolni nem sikerült, mindenesetre a ‘60-as években készültek külföldre diafilmek Romhányi szövegfordításával.
E rajzfilmekben közös, hogy mindegyik felnőttsorozat, bár a gyerekek körében is népszerűek lettek. A Frédi és Béni, avagy a két kőkorszaki szaki például olyan rajzolt szituációs komédia, amely egy komikus, szatirikus kőkorszakban játszódik, de valójában az 1960-as évekbeli kertvárosi Amerika paródiája, hiszen a Bedrockban élő Kovakövi és Kavicsi család a modern élet apróbb konfliktusaiba keveredik. A felnőtt nézők nyelvi készségéhez igazította hát hozzá Romhányi a rímes magyar fordítást. A Kérem a következőt! és a Mézga család esetében sincs ez másként, hiszen az alkotások olyan pszichológiai és társadalmi problémákat gúnyolnak ki, amelyek a felnőtt nézők számára érthetők elsősorban. Az állatszereplők voltaképpen negatív emberi jellemek karikatúrái, és a sorozatok humora épít a bonyolult szójátékokra. Például az erdei bankot Tönk-Banknak hívják, amely amellett, hogy egy fatönkön épült, tönkreteszi az ügyfeleit; a Szügyészségen rókák dolgoznak, mint „rókátorok” (prókátorok), a kocsmát lúdtalpon állónak nevezik, Sólyom csőrmester pedig az Erdőrség dolgozója. A Mézga család felnőttes dialógusai közül pedig nem is egy a magyar közbeszéd részévé vált, például Paula asszony „Miért nem a Hufnágel Pistihez mentem feleségül?” kezdetű sopánkodása, amellyel mindig emlékezteti a férjét arra, hogy nem ilyen életről álmodott. Érdekesség, hogy Hufnágel Istvánnak a valóságban Nagytétényben volt kávéháza, és Romhányi József a Mézga család-sorozatban Paula visszatérő mondata révén tette halhatatlanná földije nevét.
Romhányi József azonban nemcsak e rajzfilmek szövegében, hanem tréfás állatverseiben is reagált kora visszásságaira, a Szamárfül kötetben lévő alkotások kivétel nélkül fricskaszóró verssziporkák. Az Apróhirdetés-rovatot indítottak férgek és rovarok című versben például apróhirdetésszerű bejegyzéseket olvashatunk, Házasság tárgykörben a következőket: „Feleséget keres komoly / szándékú moly. / Szekrény van”, illetve: „Fábaszorult féreg / társaság hiányában / ezúton keres férjet. / Harkályok kíméljenek!” Az Állás tárgykörben ilyesmik kaptak helyet: „Kaszkadőrnek menne / bátor mozibolha. / Lyukas alsókba is / beugorna”, valamint: „Vakolatban falbérleti / lakrést keres kisigényű / nyű.” A Kultúra tárgykörben pedig a következők olvashatók: „Iskolába járna / hátrányos helyzetű / fejtetű”, illetve: „Angolórákat ad / Rockfortba végzett / sajtkukac. / Jelentkezhet egyén / vagy kupac.”
E szemelvények is igazolják, hogy a száz éve született Romhányi József mestere volt a szavaknak, a rímeknek és a verselésnek, humora pedig mit sem veszített frissességéből és aktualitásából. Érdemes fellapozni posztumusz kötetét, újranézni valamelyik rajzfilmjét, vagy rákeresni verseinek előadására a videómegosztó portálokon. Megbizonyosodhatunk róla, hogy rímhányásban aligha akad hozzá hasonlóan mesteri alkotó.
