Az emberiség történelme során föltételezhetően mindig is ábrándozott arról, hogy meghódítja az égbolt magasságait, a föld mélységeit. Jól példázzák ezt a fennmaradt mítoszok, mesék, amelyekben függőlegesen építkező világkép kapott helyet. Ennek középpontja a világmindenség tartószerkezete, az axis mundi, amely tengelyként köti össze a „fönt” és a „lent” szféráját földi világunkkal. A magyar népmesék égig érő fája is ezt a szerepet tölti be, hiszen gyökerei az alvilág mélységeibe nyúlnak, ágai pedig az eget karistolják, és rajta keresztül bejárhatóvá válik minden szféra. Ezen „létraszerű útvonal” híján (nem esett minden mesehős útjába egy-egy ilyen fa) a táltos paripák nyújtottak segítséget, hiszen hátukon ülve el lehetett röpülni bárhová, sebesebben, mint a gondolat.
Ezt a mitikus-népmesei hozzáállást ötvözte a tudománnyal Jules Verne, a tudományos-fantasztikus irodalom korszakalkotó alakja számos regényében, köztük az Utazás a Holdba című, 1865-ben megjelent kötetében is. A történet szerint az amerikai szecessziós háború befejezése után a baltimore-i Gun Club tüzér tagjai elhatározzák, hogy felveszik a kapcsolatot a Holddal, mégpedig úgy, hogy belelőnek egy ágyúgolyót. Alaposan megvitatták az ágyúgolyó alakját, anyagát, elhelyezését, az ágyú típusát, a felhasználandó lőpor minőségét és mennyiségét, és kivitelezhetőnek tűnt az elképzelés. Ezt hírül vette Michel Ardan, egy kalandvágyó párizsi férfi, és azzal az ajánlattal állt elő, hogy ő bezárkózik az ágyúgolyóba, felszáll vele a Holdba, hogy felderítse a Föld bolygóját. Mivel akadt két önjelölt utastársa is, a tervezők hengerkúp alakúra módosították a lövedék alakját, és az utasfülkében egy évre elegendő élelmiszert, néhány hónapra való vizet és pár napra való gázt helyeztek el. Egy önműködő készülék fejlesztette és szolgáltatta a három utas légzéséhez szükséges levegőt. Végül nézők hatalmas tömegének jelenlétében kilőtték az ágyúgolyót. A vakmerő utasoknak kilencvenhat óra, tizenhárom perc és húsz másodperc alatt kellett megtenniük az utat, ám a lövedék eltérült és nem érkezett célba, de olyan közel haladt el a Hold mellett, hogy az vonzóerejével visszatartotta. A lövedék egyenes vonalú mozgása keringő mozgássá változott, s elliptikus pályát írva le a Hold körül, annak bolygójává vált.
Verne korszakalkotó elmélete után egy évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy 1969. július 20-án, az amerikai holdra szállási program révén, az Apollo–11 küldetése során az első ember, Neil Armstrong az Eagle (Sas) névre keresztelt holdkompról a Hold felszínére lépjen. Bár a médiumok tudósítottak az eseményről, és fényképekkel dokumentálták a történteket, sokan kételkednek azok valódiságában. Úgy vélik, hogy a felvételeket egy filmstúdióban hamisították, és hogy az egész holdra szállás valójában Stanley Kubrick amerikai filmrendező „alkotása”. Annak okán került Kubrick a képbe, hogy a 2001: Űrodüsszeia című filmjében (1968-ban készült, egy évvel a holdra szállás előtt) olyan realizmussal ábrázolja az űrutazást és a Hold-kolónia életét, mintha dokumentumfilmet látnánk. Az elmélet szerint tehát a NASA felkérte a mestert, rendezzen nekik is egy jó kis holdas filmet, illetve hármat az Apollo-program különböző missziói számára.
Érdekes, hogy a Szovjetunió, az Egyesült Államok legnagyobb holdprogram-versenytársa, nyilvánosan sohasem kételkedett a holdra szállás valódiságában, amire a Martin Mystère képregények Hold-összeesküvés című számában kapunk egy frappáns és meghökkentő magyarázatot. Eszerint valójában a szovjetek jártak először a Holdon titokban, de mivel nagyon balul sült el az expedíció, inkább elhallgatták, és hagyták, hogy az amerikaiak kreáljanak mítoszt a holdra szállásból.
Volt, ahogy volt, a világ számára mindenesetre maradt a történet az első nagy lépésről az emberiség számára, és a hit, hogy többre vagyunk képesek, mint azt önmagunkról feltételeznénk. Talán kézzelfogható bizonyíték is akad majd e nagy talányra hamarosan, hiszen a világ mágnásai egymással versengve dolgoznak az űrturizmus kivitelezésén, ami a közeljövő nagy bizniszének ígérkezik. Lehet, hogy a szerencsések találkozhatnak majd az űrben Verne ágyúgolyójával is, amint rója Hold körüli köreit, amíg világ a világ…
