Világunk lakosságának nagy részét nem annyira a libanoni és a környező arab országokban terjedő politikai válsághullám foglalkoztatja, sokkal jobban leköti figyelmünket a márciusi földrengés és szökőár következményeként kialakult atomerőmű- katasztrófaveszély elleni védekezés, a japán Fukusimában. Nem csoda, Csernobil óta alig múlt 24 esztendő. Emlékeztetőül: a csernobili erőmű robbanása 1986. április 26-án, éjfél után 2 órakor következett be. Bár a 30 kilométeres zónából, ami ilyen esetekben veszélyesen szennyezett területnek számított és számít ma is, igen gyorsan megtörtént a kitelepítés, az áldozatok nagy része ebből a zónából származott.
A természetes sugárzás, amelynek minden ember ki van téve átlagosan, 2-3 millisievert évente. Megjegyzendő, egyetlen CT-felvétel során 15 millisievert dózis ér bennünket (ne erőltessük tehát a CT-felvételt orvosunknál). Ha évi 100 millisievert (1 sievert) sugárzás halmozódik fel szervezetünkben, számolni kell a rákos daganat megjelenésének kockázatával. Ez magyarán azt jelenti, az egy évben elvégzett 2-3 CT-vizsgálat daganatkeltő kockázattal jár, különösen a fiatalok vagy a gyermekek esetében. Ha a sugárzás hirtelen nagy mértékben éri testünket, például a veszélyesnek ítélt zónában, ahol a sugárzás mértéke eléri a 1000 millisievert, elsősorban a vörös és a fehér vérsejteinket éri károsodás, immunrendszerünk összeroppan, s képtelen lesz megküzdeni akár a legkisebb fertőzéssel is. Idegrendszerünk tartós károsodást szenved, émelygés, hányinger és vérzések jelzik egészségünk komoly sérülését. Az orvostudomány ma már eredményesebben küzd a sugárzás-betegség szindrómája ellen, az 5 sievert (500 millisievert) egyszeri és hirtelen sugárfertőzöttek 50 százalékát sikerrel gyógyítja.
Az atomerőművekben használt urán maghasadásakor nukleáris katasztrófa következtében egyebek között radioaktív jód 131-es izotóp kerülhet a levegőbe, a környező földekbe és a vizekbe. Az ember szervezetében a pajzsmirigy raktározza el a jódot, nem tesz különbséget a radioaktív és a nem fertőzött jód között, így fennáll a veszély, hogy az előbbi nagy koncentrációja miatt daganatos betegséggel kell számolnunk. Az orvostudomány előtt ismeretes a „feltöltési terápiának” nevezett megoldás: a pajzsmirigyet telíteni kell közönséges kálium-jodid tablettával, hogy megakadályozzuk a radioaktív jód bevitelét. Napi 130 mg kálium-jodid tabletta elegendő a pajzsmirigy telitettségéhez. A jód 131-es izotóp felezési ideje (sugárzási időtartama) igen gyors, mindössze 8 nap hatása a minimumra csökken, a terápia tehát 2-3 hét múlva kihagyható. Ennek a katasztrófahelyzetekben sikeresnek ítélt terápiának köszönhető a kálium-jodid tabletta villámgyors felvásárlása patikáink polcairól, noha erre semmi szükség, sőt a tabletta céltalan fogyasztása komoly veszélyekkel járhat. Rendkívül érzékeny műszerekkel ugyan a japán fukusimai atomerőmű balesetéből származó radioaktív jód kimutatható ma már nálunk, a szomszédos országokban, sőt Európa majd minden szögletében, pánikra még sincs ok, mivel ebben a minimális mennyiségben az emberi egészségre nem gyakorol hatást. A szakemberek szerint a jód 131-es izotóp észlelése inkább műszereink tökéletességét és a folyamatos mérések pontosságát dicséri. Természetesen ezek a mondatok a pillanatnyi helyzetre érvényesek. Sokkal nagyobb lenne a gond, ha a jód 131-es izotóp mellett jelentős mennyiségű cézium 134 és 137 jelenne meg, melyeknek felezési ideje két, illetve 30 év. Ez utóbbit szem előtt tartva csak reménykedhetünk az emberi tudásban, azaz abban, hogy sikerül felújítani az áramhálózatot, amellyel visszakapcsolják az összes reaktor hűtőberendezését.
