Modern életünk egyik velejárója az aggódás. Szinte nincs ember, aki semmi miatt sem aggódik. Aggódunk az egészségünk miatt, a gyerekeinkért, a holnapért, a múltban elkövetett dolgaink miatt, a határidők miatt, aggódunk a japán károsultak sorsáért, de még amiatt is, hogy vajon bezártuk-e kettőre a kaput. Szinte mindenért tudunk aggódni, és vannak bizony olyanok, akiknek életelemük az aggódás, akik szinte teljes függőségben vannak attól, hogy aggódjanak valami miatt.
Érdekes adatokat szolgáltatnak egyes felmérések, amelyek azt igazolják, hogy mindössze 4%-a az aggódásaink tárgyának az, ami jogos és jelentős következményekkel járhat. A többi felett vagy nincs hatalmunk (pl. a múltunk dolgai, vagy mások sorsa), vagy jelentéktelen tényezőkről szólnak.
De mi is tulajdonképpen az aggódás? Egy olyan félelemről van szó, ami a határozatlanságból és bizonytalanságból fakad. Bizonytalanság, hogy így lesz vagy úgy lesz valami, megtörténik, vagy nem történik meg, bekövetkezik, vagy nem. Egy olyan félelem, ami valamilyen negatív képzetből, feltételezésből fakad, valami rosszra számít, és ennek a rossznak a kivetítése-képzete szorongással tölt el. Éppen ebből kifolyólag sokkal többet és sokkal intenzívebben aggódnak azok, akik hajlamosabbak a pesszimista gondolatokra, kicsi az önbecsülésük és sok a rossz tapasztalatuk.
Mivel jár az aggódás?
Az aggódásnak jelentős következményei vannak. Az általános rossz közérzet és érzelmi negativitás alapjáratban megvan, de ehhez hozzájárul egy beszűkült látás- és hatáskör, téves vagy torzult ítéletalkotás és rossz döntések sorozata, annak minden következményével. Ingerültté, türelmetlenné, kapkodóvá, lázadóvá, adott esetben agresszívvá is válhatunk. Például az anya, aki aggódik, hogy hol marad már olyan sokáig lánya, és amikor késve hazaér, nem örömmel fogadja, hanem jól leszidja, fenyegetőzik, kiabál. A túlaggódás bizony a kapcsolatainknak az egyik megrontója. Nagyon idegesítő tud lenni egy olyan személy, aki állandó aggodalmaskodással vesz körül bennünket. Rossz légkört és bizalmatlanságot gerjeszt.
Hosszú távon még különböző betegségek is kialakulhatnak a túlzott és fenntartott aggódás miatt, pl. a „rágódás” kifejezéshez kapcsolódóan egy önelemésztés – emésztési zavarokkal, gyomorpanaszokkal. De lehetnek ezek légzőszervi vagy más betegségek is.
Az is igazolást nyert, hogy az aggódó emberek nagyobb anyagi veszteségeket szenvednek el, a pénzt kevésbé tudják jól beosztani, és sikertelenebbek a munkában is. Gyakorlatilag az élet minden területén beszűkít, korlátoz, megbénít vagy eltájol. Veszélyes kór tehát, ezért mindenképp érdemes felvenni ellene a harcot. Mégpedig olyan lépéseket tenni, amik a nyugalmunkat, szabadságunkat erősítik.
Mit tehetünk?
Az első lépés mindenképp az, hogy szembenézzünk az aggódás tárgyával. Nevén nevezzük azt a dolgot, ami miatt aggódunk. Ha nem dugjuk a fejünket a homokba, akkor már nem érezzük magunkat oly mértékben kiszolgáltatottnak. Ez máris csökkenti az aggódásunk mértékét. Aztán tegyük fel a kérdést: mi a legrosszabb, ami ebben a helyzetben megtörténhet? Ez is a szembesülés, mégpedig az esetleges kimenetelt illetően. Amivel szembenézünk, amit számba veszünk, az már nem olyan félelmetes. Azt is mondhatnánk – ellentétben a közismert kifejezéssel –, ha a falra fested az ördögöt, már nem lesz olyan félelmetes, ha megjelenik, nem ér teljesen felkészületlenül. Az is segítő kérdés, hogy mekkora az esélye annak, hogy a legrosszabb megtörténik. Általában minimális, és ezt mi is jól tudjuk. Az elménk nagyítja fel a dolgokat irreálisra és kelt irreális érzelmeket. Aztán azt érdemes megkérdezni, hogy mit tehetek, hogy a legkisebbre csökkentsem annak valószínűségét, hogy a legrosszabb megtörténjen. Az esetek legnagyobb többségében tehetünk valamit, amivel növeljük ellenőrzésünket a helyzet és a kimenetel fölött, ezzel pedig a szorongásunk jelentősen csökkenhet.
Tippek az aggodalmaskodás leküzdésére: Változtassuk meg a gondolatainkat! „Életünk olyan, amilyenné gondolataink teszik” (Marcus Aurelius). Amire gondolunk, azt erősítjük, annak hatása alá kerülünk. A gondolkodásunk pedig teljes egészében az ellenőrzésünk alá vonható. A pozitív gondolkodás elsajátítása tehát igazolt, jótékony törekvés. Segítenek ebben a könyvek, előadások, tanfolyamok, vagy éppen az egyéni tanácsadás. Legyünk hálásak! Keressük meg azokat a dolgokat, amelyek hálával töltenek el, amiknek örülünk, hogy vannak, hogy megtörténtek. Keressünk minden napban valamit, amiért hálásak lehetünk. Mondjuk is ezt ki, akár személynek, akárcsak magunknak („de jó, hogy ma is fölkelhettem!”), vagy éppen a Jóistennek egy fohász formájában. A hála az egyik legerősebb gyógyszer az aggódás és egyéb negatív érzelmek ellen. Kérdezzük meg: „fog ez egy év múlva számítani?” A legtöbbször bizony az a válasz, hogy nem. Akkor meg...?! Mondogassuk magunknak: „az élet nem vészhelyzet”. Ritkák az igazán égető dolgok, inkább csak mi nagyítjuk fel őket. A bizonytalanság egyik legjobb ellenszere a határozott cselekvés. Töprengés és képzelgés helyett fogjunk hozzá a dolgok irányításához, merthogy „A dolgok akkor működnek a legjobban, ha mi irányítjuk a helyzeteket.” (Andrew Matthews) |
