A Belgrád és Újvidék között közlekedő gyorsvonat első útjai óta sokszor halljuk, hogy milyen kényelmes, biztonságos, időt spóroló és ösztönző vonattal utazni. Érdekes módon országunkban is sokan az egyik legkedveltebb utazási formaként említik, annak ellenére is, hogy kevés hazai úti cél közelíthető meg vonattal. Külföldi járatok pedig szinte nem is léteznek: Baron kívül más településre ugyanis nem indul vonat Szerbiából.
A gyér kínálatban legnagyobb az esély Belgrádban felszállni a síneken guruló szerelvényekre. A fővárost ugyanis Újvidékkel, Verseccel, Šiddel, Valjevóval, Užicével, Loznicával és Nišsel is összekötik a közlekedésre alkalmas vasútvonalak. Ez viszont nem azt jelenti, hogy ezeken a vonalakon problémamentes utazásra számíthatunk: egyes sínek ugyanis jobb, mások rosszabb állapotban vannak, és sok járaton nemcsak az utazás élvezete veszik el, de még az elvárható sebességet sem közelítik meg a vonatok – írja a Danas napilap.
A FŐVÁROS KÍNÁLATA IS GYÉR
Ugyanitt kiemelik, hogy táv és idő arányában a leggyorsabban Belgrád és Újvidék között közlekednek a vonatok: az állomások számától függően 35–50 perc alatt érhetünk egyik városból a másikba. A tavaly március óta közlekedő Sólyom (Soko) a mai kor embere számára megfelelő utazási körülményeket is kínál, és sokan szívesen cserélték le a megszokott utazási formájukat a gyorsvonatra az elmúlt másfél évben. A tartományi és köztársasági fővárosok között közlekedő vonat ugyanis valóban eléri az első indulás előtt beharangozott óránkénti 200 kilométeres sebességet.
Ennél valamelyest lassabban haladnak a vonatok Belgrád és Užice között: egyes útszakaszokon akár óránkénti 140 kilométeres sebességgel is közlekednek. A gyorsvonat három és fél óra alatt teszi meg a távot az említett városok között, kerüli az Ovčar–Kablar-szorost, így sokak számára biztonságosabbnak tűnik a személygépkocsinál. A vonalon közlekedő járatokkal elég gyorsan el lehet érni Zlatiborig is, ami Užicétől csupán 24 kilométerre van.
A mai kor embere számára megfelelő utazási körülményeket kínál a tavaly március óta közlekedő Soko szerelvény (Fotó: Ótos András)
Sokan használják a vasúti közlekedés lehetőségeit a főváros és Versec között is. A közkedvelt borvidékre átlag 1 óra 45 perc alatt érnek oda azok, akik Belgrádban szállnak fel a szerelvényekre. Az N1 televízió információi szerint a Szerbiai Vasutak Közvállalat illetékesei bejelentették, hogy a bortúrák idejére külön programmal készülnek, mert ilyenkor a sofőrök is szívesebben utaznak vonattal a rendezvényekre és fesztiválokra. A Verseci-hegység ugyanis a borturizmus mellett hihetetlenül szép panorámákkal várja a látogatókat, de a siklóernyősök kedvenc találkozóhelye is. A lehetőségeket sokkal többen kihasználnák, ha nem csak Belgrádból lehetne vonattal utazni Bánát egyik legszebb városába – hangsúlyozzák az idegenforgalmi szakemberek.
A vasúti síneket felújították Belgrád és Šid, illetve Loznica között is, ám ezzel nem rövidítették meg az utazás idejét. Így Šidig két és fél órát kell zötykölődni, Loznicáig viszont csak napi egy járattal lehet eljutni mintegy három óra alatt. Nišig is kétszer annyi időbe telik odaérni vonattal, mint autóval. Ennek ellenére a vonal folyamatosan túlterhelt, mert az emberek szeretik azt a kényelmet, amit a szerelvények nyújtanak – állítják a Szerbiai Vasutak illetékesei.
A NAGYOBB VÁROSOKBÓL IS CSAK PÁR JÁRAT INDUL
A Sólyom gyorsvonat körüli médiahírverés alapján azt feltételeznénk, hogy Újvidék előtt is megnyíltak a lehetőségek. A gyakorlatban azonban a tartományi székváros felújított állomásáról Belgrád mellett csupán még két vajdasági városba indulnak vonatok. A menetrend szerint Zomborig 2 óra 20 percet kell utazniuk a vasúti közlekedés kedvelőinek, Szabadkára viszont 4 óra 15 perc alatt érhetnek oda. Bár az utóbbi járat a hivatalosan közzétett információk szerint létezik, a gyakorlatban már megszűnt. Ezen a nyomvonalon épül ugyanis a Belgrád–Budapest gyorsvasút.
Ismeretes, hogy munkálatok zajlanak Szabadka környékén is, így jelenleg az észak-bácskai városból Újvidék mellett csak Zombor, Nagykikinda és Nagybecskerek felé indulnak járatok. Míg a tartományi székvárosba és Nagykikindára naponta kétszer indulnak szerelvények, Zombor irányába háromszor, Nagybecskerek felé pedig csak naponta egyszer indul vonat Szabadkáról.
Szerbiában található az egyik leghíresebb európai, keskeny nyomtávú múzeumi vasútvonal (Fotó: Szerbiai vasutak)
Hasonló a helyzet Szerbia többi városában is. A nišiek is elsősorban Belgrádba utazhatnak: a fővárosi lehetőségek mellett ugyanis csak Zaječarba és Lapovóra léteznek hivatalos, menetrendszerű járatok. Az utóbbi távot csaknem három óra alatt teszik meg a vonatok, de a felújítások miatt Zaječarba is négy órát utaznak az elirányzott két óra helyett az utasok. Ebből a szerbiai városból viszont csak a kelet-szerbiai települések közelíthetők meg, azaz Niš mellett Negotinig és Majdanpekig lehet utazni két-két és fél óra alatt.
Meglepő, hogy Jagodináról két nagyvárosba is el lehet jutni vonattal, azaz Belgrádba és Nišbe is indulnak járatok. A sokkal nagyobb Kragujevacról viszont csak Lapovóra és Kraljevóra döcögnek a vonatok. Innen viszont már meglepően sok összeköttetést tart fenn a Szerbiai Vasutak: Kraljevóról naponta 11 járat indul Čačak, Požega, Lapovo, Jagodina és Rudnica felé. Lapovóra és Požarevacra Szendrőről (Smederevóról) is el lehet vonatozni, a požarevaciak azonban csak Szendrőre utazhatnak síneken.
Szerbiában található az egyik leghíresebb európai keskeny nyomtávú múzeumi vasútvonal is. A kisvasutat šargani nyolcasként (Šarganska osmica) ismeri az idegenforgalom: a csupán 760 mm nyomtávolságú vasút öt hídon és 22 alagúton halad át Mokra Gora és Vitasi között. A 15,5 kilométeres távon 300 méternyi magasságkülönbségeket tapasztalhatnak meg az utasok. A múzeumi látványossághoz egy Višegradig közlekedő járat is tartozik, amelyen felújított szerelvények közlekednek a nyári és a téli idegenforgalmi idényben.
MUZEÁLIS ÉRTÉKEK ORSZÁGA
Szerbiából jelenleg csak egy nemzetközi járat indul, mégpedig Zimonyból Barba. A menetrend szerint a vonat 12 óra körül indul, és 16-20 órás útra kell számítaniuk az utasoknak a montenegrói tengerpartig.
A derűlátóbbak szerint a hosszú útra élményként kell tekinteni, hisz a vasútvonal a 20. század egyik építészeti remekműve. A 476 kilométeres távon ugyanis 254 alagúton és 234 hídon haladnak át a szerelvények, a Mala Rijeka folyón átívelő híd viszont az egyik legmagasabb völgyhíd Európában: a 498 méter hosszú építmény 200 méteres tengerszint feletti magasságban húzódik. Idegenforgalmi szempontból látványosnak számítanak a 450 méter hosszú Ljuboviđa és a 308 méteres Uvac hidak is.
A szerbiai vasúti közlekedésre tehát jelenleg inkább muzeális értékként tekint a világ, mintsem közlekedési lehetőségként. A korszerűsítéseket 2014 óta szorgalmazza az államvezetés: a szerbiai vasutak reneszánszát európai projektum által kívánják megvalósítani, amely szerint a Szerbiának legkevesebb hatmilliárd dollárt kellene befektetni ahhoz, hogy a Világbank 400 millió dolláros támogatásával a mai kornak megfelelő feltételeket teremtsen a vasúti közlekedés felvirágzásához. Az országban ugyanis összesen 3735 kilométeren húzódnak sínek, és eddig ebből 840 kilométernyi vasútvonalat újítottak fel – hozta nyilvánosságra tavaly ősszel a Szerbiai RTV.
