Lassan megkötik a vállalatok azokat az új kollektív szerződéseket, amelyekre a múlt nyár óta érvénybe lévő munkatörvény kötelezi őket. Mint kiderült, sok cégben ez sem alakult zökkenőmentesen, mint ahogyan annak idején a munkaügyi jogszabály elfogadása sem. A kollektív szerződésekről és a szakszervezetek erre irányuló szerepéről kérdeztük Tóth Bátori Erzsébetet, a Függetlenség Egyesült Ágazati Szakszervezet tartományi bizottságának elnökét.
Tavaly nyáron fogadta el a parlament az új munkatörvényt, amely előzőleg igen heves indulatokat váltott ki a szakszervezetekből és az alkalmazottakból is. Szakszervezeti szemmel milyen előnyei, illetve hátrányai vannak az említett jogszabálynak?
– Nagyon röviden, ez a törvény gyakorlatilag visszalépés a foglalkoztatás terén, az előzőleg érvényben lévő jogszabályt figyelembe véve. Elsősorban azért, mert megnyirbálta az alkalmazottak érdekképviseleteinek hatásköreit. Mint ismeretes, a munkaadó mostantól kezdve sokkal egyszerűbben mondhat fel a dolgozónak, akinek nincs is lehetősége a fellebbezésre. Tehát az alkalmazottnak nem áll módjában védekezni a munkáltatóval szemben. Persze az érdekképviseletek idővel kitapasztalták azokat a lehetőségeket, amelyek révén mégis síkra tudnának szállni a dolgozók védelméért, ez azonban időigényes folyamat volt.
Másrészt, az új jogszabály a foglalkoztatáspolitika tekintetében is visszalépést jelent. A kormány ugyanis előzőleg kilátásba helyezte, hogy a dolgozókat munkaközvetítő ügynökségeken keresztül foglalkoztatja. A külföldi szakszervezetek felhívták figyelmünket arra, hogy Szerbiában nem igazán működne ez a dolgozói modell, így nyomásunkra a kormány is elvetette az ötletet. Igazuk volt, az itteni társadalmi-gazdasági viszonyokban a dolgozók még nincsenek felkészülve egy ilyen foglalkoztatási modellre. Ez bizonytalan lépés lett volna, amelyre senki sem készült még fel.
A munkatörvény egyik kitétele a kötelező kollektív szerződések meghozatala volt. Ez a folyamat sem ment teljesen zökkenőmentesen a vállalatokban, ugyanis február elején jártak le a régi törvény alapján megkötött szerződések, és több vállalatban még most sem kötöttek új megállapodást. Kérem, röviden magyarázza el a kollektív szerződések lényegét!
– Ez egy kétoldalú megállapodás a munkaadó és a munkavállaló között, amely a munkatörvényben előírt jogoktól kedvezőbb munka- és fizetésfeltételeket is szavatolhat a dolgozók számára. A kedvezmények leginkább a holtmunka, az éjjeli munka terén esedékesek, de ide tartoznak például az egyéb pénzjutalmak, az ünnepi ajándékok is. Mindez persze az előzőleg jóváhagyott bér és más munkafeltételek mellett. Ezeket a szerződéseket általában három évre kötik meg, ennyi ideig szavatolják az előzőleg jóváhagyott feltételek érvényességét. Ilyen szerződéseket kötnek a vállalatokban, továbbá más közszférában, például az oktatásügyben vagy az egészségügyben. Kollektív megállapodásokat köthetnek az önkormányzatok is a területeiken működő közvállalatokkal.
A szerződések tömeges megkötése európai sugallat, habár korábban is léteztek ilyen dokumentumok. Azért kellett most tömegesen új megállapodásokat kötni, mert az új törvény kilátásba helyezte, hogy hat hónappal hatályba lépése után minden dokumentumot összhangba kell hozni az új jogszabállyal.
Elmondható, hogy az új kollektív szerződéseket jobbára a közszféra cégei és intézményei kötötték meg a dolgozókkal, míg sokkal kevesebbet hallani a magánszférában aláírt egyezményekről. Véleménye szerint ennek mi az oka?
– Az igazság az, hogy a szakszervezet sokkal nehezebben ellenőrizheti a magánszférát, mint a közvállalatokat. Egyrészt, mert a versenyszférában sokkal kevesebben dolgoznak, másrészt pedig itt általában a munkáltató a saját zsebéből fizeti a dolgozókat, tehát nem az állami költségvetés pénzéből gazdálkodnak. Elmondható, hogy egyes kisebb-nagyobb magáncégek, amelyek tagjai például a munkaadók uniójának is, megkötik a kollektív szerződéseket, ezzel is szavatolva azt, hogy a munkavállalók biztosabb, rendesebb körülmények között dolgozzanak. Sok esetben azonban kétoldalú munkaszerződés alapján tevékenykednek.
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a közszférában sokkal nagyobb hagyománya is van a szakszervezeti képviseletnek.
Egy előző nyilatkozatában már rámutatott a szociális párbeszéd fontosságára, amelynek alkalmazása sok esetben zökkenőmentesebbé teszi egy-egy megállapodás megkötését vagy jogszabály elfogadását. Kifejtené, hogy konkrétan mit kell érteni szociális párbeszéd alatt?
– Gyakorlatilag egy kommunikációs háló működtetéséről van szó, amelyben állandó kapcsolatban vannak az illetékes felek. A munkatörvény szerint ezek a felek az állam, a munkaadók és a szakszervezetek. A párbeszéd elsődleges célja a sztrájk és az elégedetlenség elkerülése.
El kell mondani, hogy az új munkaügyi jogszabály meghozatala előtt kellett rádöbbenniük a szakszervezeteknek arra, hogy szinte abszolút nem folytatnak párbeszédet a kormánnyal. Ez a folyamat ébresztette fel az érdekképviseleti szerveződéseket, amelyek azonnal nekikezdtek a kommunikáció kiépítéséhez, mind a dolgozók, mind az állam irányában, viszont az utóbbi nem igazán volt hajlandó válaszolni a szakszervezetek kérdéseire. Ez egészen odáig fajult, hogy a parlament gyakorlatilag közvita nélkül fogadta el a törvényt. Igaz, közben a nemzetközi szakszervezeti tömörülések nyomására a kormány is hajlandóságot mutatott a kommunikáció megkezdésére, amely azóta is fejlődő fázisban van. A helyzeten javít egy szlovákiai EU-s szervezet is, amely a szociális párbeszéd helyes lebonyolításának elsajátítása érdekében tevékenykedik jelenleg Szerbiában. Ugyanezek a szakemberek adtak át egy elemzést is, ebből kiderült, hogy a munkatörvény több módosításra szorul, hiszen több pontban nem felel meg az uniós színvonal elvárásainak.
Időközben a Magyar Szó Lapkiadó Kft.-ben is megkötötték a kollektív szerződéseket. Mit jelent ez a cégben dolgozók számára?
– Hosszú párbeszéd után a Magyar Szóban is sikerült megkötni ezt a megállapodást. Mint ahogy a tapasztaltabb szakszervezeti képviselők mondták, a neheze, vagyis a szerződésbe foglaltak megvalósítása még csak ezután következik. A szakszervezeteknek több olyan dolgot is sikerült kieszközölniük, amelyek kedvezőbb feltételeket szavatolnak az itt dolgozóknak. Végül is elmondható, hogy a cég kollektív szerződését illetően sikerült egészséges párbeszédet kialakítani, amelyben mind a munkaadó, mind a szakszervezeti képviselet engedett korábbi követeléseiből.
