Újra a bíróság elé vonulnak (kép egy korábbi tiltakozásukról)
A nagybecskereki Proleter szőnyeggyár mintegy ezer dolgozója hat évvel a csődeljárás elindítása után sem kapta meg elmaradt járandóságait. Ennek a legfőbb oka a bírósági eljárás lassúsága. Pedig a rávaló pénz a bankban van, és már sokszor úgy tűnt, hogy a bírósági eljárás befejeződött, de akkor valamelyik fél fellebbezést nyújtott be, vagy pedig a bíróság követett el valamilyen hibát. Időbe telik mire a hibákat kijavítják, aztán következnek a kifogások és újabb fellebbezések és így a végtelenségig. Most éppen az egyik hitelező, az újvidéki NIP beadványai miatt várnak. Egyre valószínűbb, hogy az év végéig újabb kifizetés nem lesz, ezért a napokban a szőnyeggyáriak bejelentették, hogy kénytelenek lesznek újra a bíróság elé vonulni.
Milorad Ilić (a Hitelezők Bizottságában a szőnyeggyár dolgozóinak érdekeit képviseli) szerint 170 millió dinárt kellene elosztani, de ebből az újvidéki NIP 99,4 millió dinárt követel magának. A szőnyeggyári dolgozók viszont a nekik járó, amúgy is csekély pénznek alig a 28 százalékát kapták meg. Ugyanakkor, erre a célra a bankban 70 millió dinár van lekötve. A munka nélkül maradt dolgozókat az is bosszantja, hogy a csődeljárás havonta 250 ezer dinárba kerül, a csődigazgató, Danica Kesić pedig már megfizettette a 4,4 millió dináros tiszteletdíját. A csődeljárás eddig 60 millió dinárt emésztett fel. De a bankok sem panaszkodhatnak, hiszen már évek óta minimális kamat mellett használhatják a szőnyeggyár pénzét.
A Proleter szőnyeggyárban 2004 júniusa óta tart a csődeljárás. Az egykor legerősebb nagybecskereki textilipari létesítmény értékét 976 millió dinárra becsülték, de csak az ötödik kísérletre sikerült eladni Vladimir Antonov orosz üzletembernek, aki 145,6 millió dinárt fizetett érte. Akkor azt ígérte, hogy TVB Kft. (Tepisi Veliki Bečkerek) néven hamarosan folytatják a termelést. Ígéretét azonban mindmáig nem tartotta be. A gyárban csak néhány portás dolgozik, és tovább folyik a korábbi árukészlet árusítása, amelynek értékét annakidején 150 millió dinárra becsülték fel. Ez azt is jelenti, hogy a gyárral együtt megvett szőnyegkészletből már megtérült az orosznak a befektetése. Sőt még ehhez megkapta a gyár mellett levő 10 hektárnyi földet is, ami szintén a Proleter tulajdonában volt. Félő, hogy közben a szőnyeggyár dolgozóinak egy része már nem éri meg a minimális kártalanítást sem.
