A Szerbiai Privatizációs Ügynökségben bejelentették, hogy 2010 februárjában eladják a nagybecskereki cukorgyár vagyonát. Egyelőre nem tudni, hogy mekkora árat kérnek majd az egyetlen állami tulajdonban maradt cukorgyárért, azt is csak találgatni lehet, hogy mi épül a 26 hektárnyi gyártelek helyén. Annyi biztos, hogy az egyik legrégibb nagybecskereki gyár napjai végképp meg vannak számlálva.
Az ország legrégebbi cukorgyára, melynek többségi tulajdona (a vagyon 60,54 százaléka) állami kézben van, 1904-től 2003-ig folyamatosan működött. Ekkor álltak le először. Egy évvel később újra begyújtották a mészkemencét, de a 2004-es kampány befejezése egyben a nagybecskereki cukorgyártás végét is jelentette. Ettől kezdve az állam ideiglenes intézkedéseket vezetett be és eredménytelenül kereste a gyárra a vevőt. Sokan emlékeznek rá, hogy az új élelmiszer-ipari létesítmények egyik legnagyobb anyagi támogatója korábban éppen a cukorgyár volt. A gyár dolgozói azt remélték, hogy most, amikor bajba jutottak, viszonozzák nekik a segítséget. Ehelyett 2005-ben bezárták a gyár kapuit.
Azóta többször is megpróbáltak új tulajdonost találni maguknak, de sikertelenül. Ehhez talán akkor voltak legközelebb, amikor a belgrádi Zepter Kompánia, illetve Filip Zepter üzletember az adósság kifizetése mellett egy eurót kínált fel a gyárért. Azonban 19 millió eurós befektetést is követeltek tőle, amit Zepter nem vállalt. Közben pedig a nagybecskerekinél korszerűbb cukorgyárakra is lakat került.
Miután a valamivel több mint kétszáz dolgozó nagyobbik része felvette a 450 ezer dináros végkielégítést, a nagybecskereki kereskedelmi bíróság a nyáron elindította a csődeljárást a gyárban. A csődeljárást a Privatizációs Ügynökség vezeti. Mivel a hitelezők közül senki sem kínált fel átszervezési programot, a bíróság szeptemberben a gyár vagyonának értékesítése mellett döntött. Az ügynökség csődeljárási központja a napokban összeszámolta a cukorgyár adósságát, amely eléri az 1,3 milliárd dinárt. Legnagyobb összeggel a Panonske Elektranenak tartoznak (516 millió dinárral), majd a Fejlesztési Alapnak (164 millióval), a NIS-nek (139 millióval), az Árutartalékoknak (130 millió dinárral). Ehhez képest eltörpülnek a cukorgyár kinnlevőségei (130 millió dinár).
Jelenleg tart a cukorgyár vagyonának felbecslése, amely várhatólag az év végéig befejeződik, és januárban közzétehetik a februárban esedékes eladásra való felhívást. Hogyha az elosztásról szóló végzés jogerőssé válik, akkor következhet a hitelezők kifizetése (persze ha mindre lesz fedezet). A nagybecskereki cukorgyár formális megszűnéséről pedig – a csődeljárás végén – majd a helybeli kereskedelmi bíróság dönt.
