Még feledésbe sem merült Milanko Šarančić, a Szerbiai Vasutak közvállalat igazgatójának esete, aki több mint 600 000 dináros fizetést szabott meg magának szeptemberre és októberre, máris újabb botrány rázkódtatta meg Szerbia nyilvánosságát. Bojan Krišto, a belgrádi Nikola Tesla repülőtér vezérigazgatója június hónapban nem kevesebb mint 11 500 eurót vihetett haza havi fizetés gyanánt.
Az alig 30 éves közvállalati igazgató, gazdag múltú karrierre tekinthet vissza, hiszen mielőtt több mint egy évvel ezelőtt ebbe a jól fizetett tisztségbe került, a szerbiai sorsjegyiroda igazgatója volt, ahol szintén csillagászati összeget keresett havonta. Azt állítja, hogy amikor átvette a repülőtér irányítását, azt kellett tapasztalnia, hogy túlságosan is magasak a fizetések, szervezetlenül folyik a munka és a rendszer is rosszul van felépítve, ezenfelül alig tudnak profitot termelni. Ő nyomban átszervezést kezdeményezett, csökkentette a fizetéseket 5–40 százalékkal, és hatékonyabbá próbálta tenni az ügyvezetést. Állítólag ezt a tevékenységét siker koronázta, ezért úgy határozott, hogy munkatársait megjutalmazza, külön jutalékkal, vagy mondjuk úgy, hogy egyfajta különleges premizálási rendszert kívánt bevezetni. Ez abból állt, hogy évente egyszer 13. fizetésként a jól teljesítő dolgozóknak 4500 eurós juttatást utaltatott ki. Természetesen a sikeres teljesítményt felmutatók közé önmagát is besorolta, így történhetett meg, hogy a 3600 eurós fizetése mellé felvehette a 4500 eurós stimulációt és még egyéb más kiegészítő pénzeket, úgy hogy a júniusi fizetése 880 226 dinár lett. A körülötte dolgozó menedzserek, pénzügyi számfejtők, komercialisták sem jártak rosszul, mert adott esetben az ő 1500–3000 eurós fizetésük mellé is, jól jött az a 4500 eurós pluszpénz.
Akkor lett ebből baj, amikor a sajtó elkezdte szellőztetni a Nikola Tesla közvállalat fizetésügyeit. Ugyanúgy mind a Szerbiai Vasutak közvállalat, a repülőtér is veszteséges, sőt nem tudnak vevőt találni, hogy privatizálják ezt a közvállalatot, az ott dolgozók pedig a kedvezőtlen ügykezelés ellenére dúskálhatnak a jövedelemben.
Ezt már maga Boris Tadić köztársasági elnök sem hagyhatta szó nélkül, felháborodottan tette fel a kérdést, hogy kik engedhetik maguknak az ilyen tisztességtelen nagyságú fizetést. Utasította őket, hogy az arcpirító viselkedésüknek vessenek véget, azonnal fizessék vissza a kiutalt pénzt, s felelős magatartást vár el Bojan Krištotól, konkrétan azt, hogy lemond igazgatói tisztségéről. Megengedhetetlen az, hogy a polgárokat fosztogatva, a közvállalatok igazgatói önkényesen annyi pénzt fizessenek ki maguknak és munkatársaiknak, amennyit csak akarnak. Kijelentette, hogy ezentúl az állam szigorúan ellenőrizni fogja, hogy kik hogyan irányítják és vezetik a közvállalatokat, és ott mekkorák a fizetések.
Bojan Krišto egyáltalán nem ijedt meg a köztársasági elnököt hallván, bonyolult magyarázkodásba kezdett a sajtónak, hogy ők ugyan nem valósítanak meg nagyobb jövedelmet, de mégis sikeresek és roppant felelősségteljes a munkájuk, ezért megérdemlik az adott pénzt. De ha már követelik tőlük, akkor vissza fogják fizetni a jutalékot, csak előbb meg kell találni a módját, hogy azt hogyan tegyék. A másik felvetésről, hogy mondjon le tisztségéről, azzal válaszolt, hogy erről szó se lehet, ő már mindent megbeszélt a G17 Plusz pártvezetőjével Mladjan Dinkićtyel, aki szintén nem tanácsolta neki, hogy mondjon le.
Talán kissé arrogáns a közvállalat igazgatójának viselkedése, de minden bizonnyal megvan rá az oka, hogy ilyen magabiztos, hiszen eddig akármilyen vezetői politikusi túlkapásra derült fény, a szóban forgó személyeknek nem kellett bűnhődniük. Gondoljunk csak bele, hogy annak idején, 2003-ban, milyen nagy port kavart fel Nemanja Kolesar és Marija Rašeta Milosavljević ügye, akkor azt hittük valóban majd legalább példát statuálnak, hogy meggátolják a gazdasági visszaélések elterjedését, de nem így lett. A napokban jutott tudomásunkra, hogy a Kolesar-ügy a bírósági útvesztőknek köszönhetően elévült. Ezért alapos a gyanú, hogy a közvállalati igazgatók mostani esete is előbb-utóbb hasonló sorsra jut.
