A Zrenjaninka 2011. júniusában, az UNHCR kezdeményezésére, a menekültek támogatását szolgáló tartományi alap projektumaként alakult meg. Megalakításának két alapcélja volt: hogy egzisztenciát biztosítva segítsék a menekültek itteni környezetbe való beilleszkedését, a másik cél pedig a polgárok ökológiai tudatának fejlesztése volt. Az UNHCR valamennyivel több mint egymillió dinárt fektetett a szövetkezet megalakításába, és ezt az alapítói tőkét – a törvénnyel összhangban – formálisan tíz alapító tagra osztották szét. Ezeknek a személyeknek a megválogatása azonban már a kezdetkor ellentétes véleményeket váltott ki.
A hosszú távú elképzelés az volt, hogy egy év elteltével, ugyanis addig finanszírozta a projektumot az UNHCR, a szövetkezet majd növeli a dolgozók számát és önellátó lesz. A valóságban azonban ez másképp alakult. A munkafeltételekkel már kezdetben nem voltak megelégedve a dolgozók, a fizetés minimális volt. Egymás után hagyták el a szövetkezetet, új dolgozókat pedig nem vettek fel a helyükre. Végül csupán néhányan maradtak, de a napokban ők is arra a megállapításra jutottak, hogy nem érdemes bizonytalanságban maradni.
A Zrenjaninka ügyvitelét most a nagybecskereki alapfokú ügyészség vizsgálja, ugyanis a menekültek nagybecskereki egyesülete és Danica Pavić, a szövetkezet egykori adminisztrátora hanyag ügykezeléssel gyanúsítja Aleksandar Zirojević igazgatót és Slavko Rodićot, az igazgatóbizottság elnökét. Mindketten többször cáfolták ezt az állítást, hangsúlyozván, hogy a szövetkezet jól gazdálkodott, senkinek sem tartoztak.
