Az Ukrajna ellen indított orosz háború miatt szárnyal a kőolaj világpiaci ára, a földgázé szintén, s alighanem jóval többet kell majd fizetni a gabonafélékért is az év hátralevő részében. A történtek miatt más termékeken is cserélni kell majd az árcédulát. Többször is. Borítékolható, hogy az infláció újra támadásba lendül.
És az is egyre valószínűbb, hogy (jelentős) kavarodás keletkezik a nemzetközi gazdasági és pénzügyi rendszerben. A háború miatt Oroszországgal szemben bevezetett súlyos szankciók miatt, amelyeket a meghatározó nyugati hatalmak, köztük az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és Németország, mind támogatásáról biztosított. Másokkal együtt.
A Moszkvával barátkozó Kína kivétel. Ám egyáltalán nem mindegy neki, hogy mi mennyibe kerül (majd), hiszen a világ legnagyobb gabonaimportőre, de kőolajból és földgázból is óriási mennyiségeket vásárol. Jórészt Oroszországtól, amelynek épp ez a két energiahordozó a legfontosabb exportterméke. Peking nem is bánná, ha Moszkva mielőbb békét kötne Kijevvel.
A hadban álló két ország lakossága is gondolkodás nélkül beleegyezne az azonnali tűzszünetbe, a harcok befejezésébe. Oroszországban ugyan nem hullanak a bombák, és utcai harcok sincsenek, de már eddig is sok katonájuk halt meg. A hétköznapi élet ettől már aligha nevezhető normálisnak.
Az ország gazdasága fölött már sötét felhők gyülekeznek, amelyek még sötétebbek lehetnek, különösen akkor, ha elhúzódik a háború, mert valamiből azt is finanszírozni kell. Elő kell teremteni a napi több tízmilliárd dollárt, amibe a „különleges katonai művelet” és a szintén hivatalosan békefenntartási missziónak nevezett agresszió kerül.
A háború múlt csütörtöki kirobbantásakor még úgy tűnt Oroszország számára, hogy lesz elegendő pénz a hadigépezet finanszírozására. A hét végén azonban olyan szankciókat kapott a nyakába, amelyek ezt megkérdőjelezik.
A kísérlet már 2012-ben Iránnal kezdődött. Akkor zárták ki ugyanis az országot az úgynevezett SWIFT-rendszerből. (Az Egyesült Államok főszereplésével és forgatókönyve szerint.) Abból a globális (csaknem kétszáz országot összekapcsoló) pénzügyi kommunikációs rendszerből, amelyen keresztül legalább tizenegyezer bank elektronikus úton instrukciókat ad egymásnak a saját számláin levő pénz mozgatásához, így az utalásokhoz, devizaváltásokhoz és egyéb (szakmai) műveletek elvégzéséhez.
Persze a SWIFT nélkül is lehet tranzakciókat lebonyolítani, de nagyon nehezen, körülményesen, sőt bizonyos esetekben sehogy. Hogy ez mivel jár, az látszik az iráni gazdaság és társadalom állapotán. Nem szívesen cserélne velük senki.
Ezúttal – összehangolt nyugati és európai uniós akció részeként – Oroszország bankrendszerének jó néhány (fő)szereplőjére került sor. Úgy, hogy kizárták őket a SWIFT-hálózatból. Sőt még az orosz központi bankot is „elővették”. Ráadásul úgy, hogy a „SWIFT-manőverrel” sikerült blokkolni (befagyasztani) a 631 milliárd dollár értékű devizatartalékainak nagy részét; valószínűleg 50-60 százalékát.
Ez az elképesztő összeg másfél évnyi orosz exportbevételnek felel meg, és a világ negyedik legnagyobb jegybanki tartalékának számít. Sok-sok év alatt kuporgatták össze. Tudatosan és tervszerűen. Ma már tudjuk, hogy miért. Részben a háború finanszírozásáért. Részben a nemzeti valuta árfolyamának megőrzéséért a rossz időkben. És nyilván egyéb okokból.
Csakhogy a számításba hiba csúszott. Az ellenoldal, a Moszkvából miden rosszal megvádolt Nyugat, élén az Egyesült Államokkal, ellentámadásba ment át, és rövid idő alatt példátlan büntetőintézkedésekkel sújtotta Moszkvát. Ezek nemcsak a cégek, vagy magánszemélyek ellen irányulnak, hanem az orosz gazdasági élet vérkeringését biztosító pénzrendszer ellen is.
Már a szankciók hétvégi bevezetése utáni első banki munkanapon (február 28-án) kiderült, hogy a 631 milliárd dollár több mint fele az ellenoldal fogságába került. A „SWIFT-hadművelettel” sikerült elérni, hogy Moszkva ne tudja mozgósítani a dollárban, fontban és euróban lévő, de külföldön őrzött tartalékait.
Pedig a pénz nagyon kellene. És nem csak a háború finanszírozására. Arra ugyan maradt még valamicske, de a nemzeti valuta árfolyamának megvédésére is nélkülözhetetlen. Ez az intézkedés viszont nem igazán sikerült, hiszen már azon a bizonyos első banki munkanapon akkorát zuhant a – február 24-én kezdődött invázió óta egyébként is alaposan megtépázott – rubel árfolyama (a dollárhoz képest), amire talán még nem is volt példa. Elsősorban azért, mert a jegybank – devizatartalékai egy tetemes részének befagyasztása miatt – képtelen volt intervenciókkal megvédeni a saját valutát.
És ez még nem minden. A nyugati és közel-keleti tőke szabadul Oroszország államkötvényeitől, és fejvesztve menekül az orosz értéktőzsdéről is, amely az ominózus február 28-án ki se mert nyitni, sőt – „a jelenlegi helyzetre való tekintettel” – másnap sem.
A szankciók miatt megnehezedik az orosz export-import is, vagyis jelentősen lelassul az ország külkereskedelme, így nem jön a remélt bevétel se az államkasszába. Pedig Moszkvában sokan arra számítottak, hogy a kőolaj és a földgáz, illetve a nyersanyagok eladásából (a háború keltette hisztéria következtében megnövekedett magas árak eredményeként) szépen profitál majd az ország, s gondtalanul abrakoltathatja a harci méneket is. Rosszul tették, mert immár nyilvánvaló, hogy ellehetetlenül az orosz export és import jó része. (Valószínűleg annak ellenére is, hogy az oroszok az elmúlt években kialakítottak egy saját banki üzenetküldő rendszert, az SPFS-t, amelyet csatlakoztathatnak a hasonló kínaihoz, a CIPF-hez, s ezen keresztül próbálják majd a pénzt mozgatni.)
Ezzel pedig nemcsak a gazdaság kerülhet igen kellemetlen helyzetbe, hanem a lakosság is. És meginoghat az eddig sziklaszilárdnak hitt orosz energetikai befolyás Európában. Egyre több uniós kormány sürgeti ugyanis a jelenleg még erős orosz gázfüggőség leépítését. Úgy tűnik, ez immár stratégiai cél, amelynek megvalósulása esetén az átlagban negyvenszázalékos orosz részesedés az uniós gázpiacon jelentősen lecsökkenhet. Akár már az évtized végére, s alighanem elsősorban az amerikai, illetve egyéb származású cseppfolyósított gáz (LNG) és az alternatív energiaforrások javára.
Bár addig még hátra van nyolc év, a közeljövőben valószínűleg még sok megpróbáltatás vár a nemzetközi gazdaságra és Oroszországra. Az európaiak és szövetségeseik készek további szankciókat életbe léptetni ellene. A francia elnöki hivatal már február 28-án jelezte: „Újabb büntetőintézkedések lesznek, ez prioritás, és azokról a következő napokban döntés születhet, miután sürgős, hogy a háború árát megemeljük Vlagyimir Putyin orosz elnök számára.”
A párizsi közlemény és az eddigi külföldi ellenintézkedések mind arra utalnak, hogy az Ukrajna elleni agresszió drága „mulatság” lesz a Kreml számára. Még akkor is, ha a tekintélyes mennyiségnek tűnő jegybanki pénzeszsákjai mellett a biztonság kedvéért csaknem 130 milliárd dollár értékű aranykészletet halmozott fel az utóbbi években.
