Alaposan elszámíthatta magát Oroszország, amikor háborút indított Ukrajna ellen. A katonákat háborúba küldő Vlagyimir Putyin államfő (és tanácsadói) nyilvánosan ezt nem ismerik el, ám sok külföldi elemző számára immár egyértelmű, hogy végzetes hibák sorát követte el. Ennek több következménye máris jól látszik mind a – háborúskodás miatt nyugati szankciókkal sújtott – saját hazájában és a megtámadott szomszédjában, mind a világ más térségeiben.
A nem háborúzó országokban elsősorban gazdasági gondokat, fennakadásokat okoz a háború, aminek később néhol súlyos szociális és politikai következményei is lehetnek. Oroszország a büntetőintézkedések terhét nyögi. A szankciók hatásai ugyanis gyorsan megmutatkoztak, de a java még hátra van. Drámai helyzettel azonban mindaddig nem kell számolnia, amíg akadálytalanul adhatja el nyersolaját és földgázát. Főként a jelenlegi áron.
Az orosz gazdaságra ennek ellenére nagyon komoly megpróbáltatások várnak. Nincs olyan elemző, aki ne venné biztosra, hogy az idei év mély recesszióval zárul. Több szakértő pedig abban is biztos, hogy a szankciók hatására a gazdasági visszaesés jóval meghaladja majd a tíz százalékot.
Büntetéseket nemcsak államok, hanem (némely kormányoknál is nagyobb hatalmú multinacionális) cégek is bevezettek Oroszország ellen. Putyinék valószínűleg erre sem gondoltak, amikor kiadták a támadási parancsot.
Rosszul tették, mert nagy nyugati vállalatok az invázió kezdete óta egymás után jelentették be üzleti tevékenységük ideiglenes felfüggesztését, rosszabb esetben kivonulásukat az orosz piacról. Ez azt jelenti, hogy beszüntették termékeik és szolgáltatásaik értékesítését, illetve a termelésüket, ha történetesen ezzel (is) foglalkoztak. Nem egy példa akadt már arra is, hogy (volt) vezető nyugati politikusok kiléptek egy-egy orosz cég igazgatóságából. Tevékenysége szüneteltetése mellett már több mint 190 vállalat döntött (meghagyva annak a lehetőségét, hogy később visszatér), de majdnem 180 cég elhagyta Oroszországot, mit sem törődve az ottani haszonnal. Az érintett cégek listáján világszerte ismert nevek is szép számmal találhatók. Persze akadnak olyanok is, amelyek nem akarnak kivonulni Oroszországból.
Ezek között vannak olyan nyugati nagyvállalatok, amelyek alapvető fontosságú termékeket (köztük gyógyszert és különböző fogyasztási cikkeket) állítanak elő, vagy szállítanak az országba. Hírek szerint legalább 38 ilyen cég továbbra is Oroszországban maradna. Főként arra hivatkoznak, hogy távozásukkal megkárosítanák a lakosságot. Az ukrajnai háború elhúzódása miatt azonban ezeken is egyre nagyobb a nyomás, hogy mielőbb fejezzék be oroszországi üzleti és gazdasági tevékenységüket.
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a minap nyíltan fel is szólította erre a gyógyszeripari vállalatokat. A francia gazdasági szereplők közül pedig név szerint sorolt fel néhányat, így az Auchant és a Renault-t, amelyeknek szerinte semmi keresnivalójuk az orosz piacon. Azzal érvelt, hogy ezeknek a cégeknek is abba kell hagyniuk az ukrajnai „erőszak, gyerekek és nők gyilkolásának finanszírozását”.
Külügyminisztere, Dmitro Kuleba pedig március végén már az Auchan bojkottjára szólított fel. Nem sokkal azután, hogy Yves Claude, az áruházlánc vezérigazgatója jelezte: nem vonulnak ki az orosz piacról, ahol 231 üzletközponttal és mintegy 30 ezer alkalmazottal működnek. Megüzente ugyanakkor azt is, hogy az Ukrajnában lévő 43 áruházukat is fenntartják, még a háború sújtotta területeken is.
Fontos kérdés, hogy mi lesz azokkal az eszközökkel, irodákkal, létesítményekkel, vagyontárgyakkal, amelyeket a távozók hátrahagytak. Ezek összértékét több százmilliárd dollárra becsülik. Putyin nemrég azt mondta, hogy az állam lefoglalhatja ezeket. Orosz ügyészek meg arra figyelmeztettek néhány nyugati vállalatot, hogy alkalmazottaik letartóztatására számíthatnak, ha leállítják az alapvető termékek gyártását.
Az érintett vállalatok megpróbálnak kölcsönösen jó megoldást találni, de legalábbis mindenkit megnyugtatni. Nem könnyű feladat, sőt már-már lehetetlen.
Az Oroszországnak hátat fordító vállalatoknak nehéz lesz visszaszerezni a tulajdonukat és eszközeiket, ha azokat kisajátítják. Jó esetben valamelyik nemzetközi bírósághoz fordulhatnak jogorvoslatért, ám ha Oroszország veszítene is egy-egy perben, aligha lehetne rákényszeríteni kártérítés megfizetésére.
Putyin már jelezte: megtalálják a jogi lehetőséget arra, hogy Oroszországban államosítsák és lefoglalják azokat a létesítményeket, amelyeket az ukrajnai invázió miatt magukra hagynak a nyugati tulajdonosok. A kisajátítás után pedig helyi befektetők, vállalkozók folytathatnák bennük a munkát. Putyin határozott fellépést ígért azok ellen, akik bezárják a termelési egységeiket, mert szerinte „megengedhetetlen, hogy a helyi orosz beszállítókat kár érje”.
Mihail Misusztyin orosz miniszterelnök pedig azt mondta, hogy – a munkahelyek megőrzése és egyéb követelmények végett – törvénnyel próbálják megakadályozni a vállalat-bezárásokat. Utalt arra is, hogy kormánya külső irányítás bevezetését javasolja arra az esetre, ha egy külföldi tulajdonos indokolatlanul lakatot tesz a cégére.
