Már jó ideje nyilvánvaló, hogy egyre nagyobb a baj a Földön: egymást követik a háborúk, válságok, kiterjedt járványok, természeti katasztrófák és a gazdasági-pénzügyi összeomlások. Miközben sokan ennek az okait kutatják, mások már megtalálni vélték őket. Némelyek pedig már programokat, terveket, javaslatokat kínálnak a rendkívüli állapot kezelésére, a problémák (egy részének) megoldására.
Nyaranta szinte menetrendszerűen kerül a figyelem középpontjába a klímaváltozásból, illetve a bolygó légkörének felmelegedéséből fakadó gondok sokasága. Ilyenkor rendszerint megjelennek a helyzet megváltoztatására, javítására vonatkozó koncepciók, meg persze az adatsorok a károkról és arról, hogy (radikális) intézkedések esetén igenis jó irányba lehetne terelni a dolgok menetét.
Az ENSZ klímaügyi testülete, az UNCCD már májusban figyelmeztetett (ismételten) az aszályok globális veszélyeire. A hosszantartó szárazságok lehetséges gazdasági következményeit pedig tanulmányok sokaságában elemezte a világszervezet, és szinte minden valamire való nemzetközi szakmai testület, intézmény, csoport.
Néhol kiszámolták, hogy az utóbbi harminc évben az időjárással és az éghajlatváltozással összefüggő drámai fordulatok száma megkétszereződött. A pusztítás okozta súlyos zavarok, csapások kedvezőtlen hatásait, következményeit nehéz kifejezni pénzben, ám minden bizonnyal óriási összegű lehet a kár. Becslések szerint a katasztrófák évente már több százmilliárd dollár veszteséget okoznak a világgazdaságban, s legalább 25-30 millió embert taszítanak szegénységbe.
A klímaváltozás által okozott károk elhárításának költségei is folyamatosan növekszenek. Az Oxfam jótékonysági szervezet legújabb jelentéséből kiderült, hogy ezek az összegek csaknem megnyolcszorozódtak az elmúlt húsz évben.
A veszteségek leginkább a szegény országokat érik, amelyek külső segítség nélkül képtelenek orvosolni a bajokat. A 2021-es év már a harmadik volt azoknak a sorában, amelyekben a hatalmas tűzvészek, áradások és aszályok a legnagyobb pusztításokat, károkat okozták a szegényebb országok gazdaságaiban. Az Oxfam szerint a veszteségek tavaly összesen 329 milliárd dollárt tettek ki. Ennyi pénzt a károsultak képtelenek voltak előteremteni a következmények elhárítására. A gazdagabb államok ugyan adtak valamicskét nekik, ámde csak a felét biztosították annak a segélynek (63–75 milliárd dollárnak), amelyet a szegény országok azonnali támogatásként kértek az elmúlt öt évben.
A világ legfejlettebb iparú országait tömörítő G7 csoport, vagyis az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország, Japán, Kanada, Németország és Olaszország külügyminiszterei májusban ugyan elismerték a problémát, s elkötelezték magukat megelőző intézkedések mellett is, ám a gyakorlatban még nem sokat tettek.
Dhananjayan Sivaguru Sriskandarajah, az Oxfam igazgatója legalábbis úgy tudja, hogy a gazdag országok elmulasztják a segítségnyújtást, sőt a beígért évi százmilliárd dollár egyéb jellegű gazdasági támogatást sem utalják át a fejlődő államoknak. Ez az összeg elsősorban arra kellene, hogy valamelyest mérsékeljék a klímaváltozás okozta gazdasági és más jellegű károkat.
Szakértők népes csoportja viszont sokkal fontosabbnak tartaná a probléma fő okának a megszüntetését. Erre azonban nem biztos, hogy hamarosan sor kerül, hiszen a pazarló gazdasági, üzleti és piaci modellt kellene megváltoztatni, amelyben a mértéktelen fogyasztáson és a profitszerzésen van a fő hangsúly. A globális (nagy)tőkének, amely mindenkit a markában tart, azonban ez nem érdeke.
A gazdasági növekedés mindenhatóságát a többség továbbra is vonakodik kétségbe vonni. Pedig már egyre több (szak)ember, nemzetközi szervezet és közösség sürgeti a mielőbbi radikális változtatást. A gazdaságpolitikák teljes átalakítását, amelynek eredményeként az erőltetett fogyasztás (istenítése) helyett a bolygó fenntartható fejlődése válna prioritássá.
A teljes irányváltás komoly áldozatokat követel meg mindenkitől. Elsősorban pedig a legfejlettebb gazdaságoktól és a legnagyobb (feltörekvő) országoktól, amelyeknek a fogyasztási igényeit lassan már több Föld sem lesz képes teljes mértékben kielégíteni.
