Technikai értelemben recesszióba került az amerikai gazdaság, hiszen zsinórban a második negyedévben is csökkent a bruttó hazai össztermék (GDP). Hivatalosan viszont tagadják a recessziót. A Fehér Ház ráadásul még a jelenség tankönyvi definícióját is kétségbe vonta, vagyis azt a meghatározást, amely szerint abban az esetben, ha két egymást követő negyedévben csökken a gazdasági növekedés, az technikai értelemben recessziónak minősül.
Márpedig az Egyesült Államokban éppen ez történt. A gazdaság teljesítménye az első negyedévben (a tavalyi azonos időszakhoz képest) 1,6 százalékkal esett vissza, a (június 30-án végződött) másodikban pedig 0,9 százalékkal. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a gazdasági szereplők reálértéken kevesebb jövedelemre tettek szert 2022 első felében, mint egy évvel korábban. A valóságban tehát drágán megfizettek a tankönyvi „hibáért”.
Több szakértő ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy a GDP bonyolult mérőszám, s nem tükrözi mindig pontosan a gazdaság teljesítményét. És különben is, többek szerint az USA-ban a Nemzeti Gazdaságkutató Iroda (NBER) dönti el, megannyi szakmai tényező alapján, hogy bekövetkezett-e a recesszió, vagy nem. Állásfoglalása általánosan elfogadott.
A tekintélyes közgazdászokból álló, független kutatóközpont a recesszió megállapításakor a legnagyobb figyelmet a fogyasztásra, a termelésre, a foglalkoztatottságra és a reáljövedelmekre fordítja a helyzet értékelésekor. Az NBER rendszerint abból indul ki, hogy a recesszió az egész gazdaság jelentős visszaesésével jár, s néhány hónapnál tovább tart.
Bár a szakmai csoport (még) nem fújt riadót, sok szakértő mégis úgy gondolja, hogy az amerikai jegybank (Fed) sorozatos kamatemelései, a (tartósan) magas infláció és a globális ellátási zavarok óhatatlanul valós recesszióba taszítják az Egyesült Államok gazdaságát. Már a közeljövőben.
Ha az infláció visszaesik, talán javulhat a helyzet, ám a veszély marad, hiszen a makrogazdasági környezet továbbra sem kedvező. A legborúlátóbb elemzők, köztük Larry Summers amerikai ex-pénzügyminiszter, ezért nagyon súlyos válságtól tartanak, amely (akár több évig tartó) tömeges munkanélküliséghez vezethet. A munkaerőpiacon egyelőre még nem látszik ennek a veszélye, ráadásul az állástalanok aránya 3,6 százalékra csökkent, s ez a helyzet hónapok óta nem romlott. Sőt Janet Yellen pénzügyminiszter azzal dicsekedett, hogy az utóbbi időben havonta csaknem 400 ezer új állás keletkezett az országban.
Jerome Powell Fed-elnök és Yellen igyekszik megnyugtatni a piacokat. Mindketten azt vallják, hogy elkerülhető a recesszió, a jegybanki kamatemelésekkel pedig megfékezhető, illetve fokozatosan csökkenthető az 1981 óta nem tapasztalt magas infláció, amely júniusban már 9,1 százalékra emelkedett.
A hivatalos propaganda ellenére az Egyesült Államok gyengélkedik, s ez jelentősen kihat a nemzetközi gazdaságra. A bajokat tetézi, hogy a másik két nagy központ, vagyis az EU és Kína is egyre több problémával küszködik.
Az Európai Központi Bank (ECB) elnöke a minap már arra figyelmeztetett, hogy lassul a gazdasági aktivitás az euróövezteben. Christine Lagarde szerint az emelkedő infláció, a kínálati oldalon jelentkező nehézségek és a piacokat jellemző általános bizonytalanság jelentősen elhomályosítja a kilátásokat az idei második fél évre és a továbbiakra is.
Kínában ugyan még nem kopogtat a recesszió, de már hivatalosan is elismerik, hogy az ország az idén nem tudja teljesíteni az 5,5 százalékos éves gazdasági növekedési célját. Az okok között a koronavírus-járvány terjedését megakadályozni hivatott intézkedések miatt adódott termelési, külkereskedelmi gondokat, a fogyasztás visszaesését és az ingatlanpiaci zavarokat említik. A vezetés próbálja menteni a menthetőt. Hszi Csin-ping kínai elnök már felszólította a fejlettebb tartományokat, hogy igyekezzenek teljesíteni a növekedési célokat.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) július 26-án közzétett legújabb világgazdasági kitekintőjéből (WEO) az derült ki, hogy a kínai GDP az idén 3,3 százalékos növekedést érhet el. Ez az érték 1,1 százalékkal kisebb az előzőleg (áprilisban) ismertetett elemzéséhez képest. Az IMF az Egyesült Államok esetében is lefelé módosította a várakozásait, s ugyanezt tette a globális gazdaság egészével. Eszerint a növekedés a világban az idén 3,2 százalékra lassul a tavalyi 6,1 százalékról. Ceyla Pazarbaşıoğlu, az IMF stratégiai, politikai és elemzési osztályának igazgatója az indokok között említette a kínai gazdasági növekedés gyengülését, a koronavírus-járvány keltette zűrzavart, az élelmiszerek és energiahordozók drágulását, valamint a fejlődő országokba irányuló tőkebeáramlás lassulását.
