Számos, a közszférában foglalkoztatottak számára figyelemfelkeltő kijelentés hangzott el a szerb kormány tisztségviselői részéről a mögöttünk álló héten. Megtudhattuk például azt, hogy a tanügyi dolgozókra béremelés vár. Nem tudni viszont továbbra sem, hogy mekkora. Megtudhattuk, hogy a tanárok „irigylésre méltó” helyzete miatt mások is hasonló bánásmódra áhítoznak, s a belügyminiszter kijelentette: az ország biztonsági rendszerében dolgozók számára is megvan a lehetősége annak, hogy hamarosan több pénzt kapjanak. Már korábban közölték, hogy a katonaságon belül bizonyos a bérfejlesztés, most e miniszteri bejelentést követően a rendőrség tagjai is reménykedhetnek abban, hogy számukra is jut egy szelet a kalácsból. Egyelőre csak azt nem lehet tudni ebben az esetben sem, hogy pontosan mekkora szelet. Megtudhattuk még azt is, hogy a létszámstop érvényben marad, nem akarja a kormány, hogy szinte nyomon követhetetlenül növekedésnek induljon az államapparátus pont most, amikor már sikerült valamelyest karcsúsítani rajta. Mihailo Crnobrnja gazdasági szakértővel, a belgrádi Közgazdasági, Pénzügyi és Üzletvezetési Kar tanárával, a szerbiai Európai Mozgalom elnökével beszélgettünk arról, hogy mit üzennek e bejelentések az egyszerű polgárnak, és hogy mennyibe kerülnek az államnak.
Biztosak lehetünk-e abban, hogy a közszférán belül több ágazatban is növekednek a bérek?
– Nem számítok bennfentesnek, de azt meg tudom erősíteni, hogy az állam foglalkozik a béremelések előkészítésével. Ana Brnabić kormányfő egy nappal ezelőtt egy televíziós interjúban maga is úgy fogalmazott, hogy „minden világos”, de nem akarta nyilvánosságra hozni a részleteket. Azt mondta, még túl korai lenne egy ilyen lépés. Nagy valószínűséggel a biztonsági szektorban dolgozók kapják majd a legjelentősebb béremelést, de bizonyos mértékű fizetésemelés a tanügyben is lesz, mint tudjuk. Hasonlóan minimális kiegészítésre számíthatnak majd az egészségügyben dolgozók is. Ezek a közszférának azok a részei, amelyek most „profitálhatnak”. Hogy mennyit nyernek, nem tudhatjuk pontosan.
Hogyan kommentálja ezt a nagy titokzatosságot? Minden miniszter úgy nyilatkozik ezekről a béremelésekről, mintha a növelés lehetősége, mondjuk, 0 és 99 százalék között mozogna, s nem lenne mindenki számára teljesen egyértelmű, hogy csupán néhány százalékos emelés esedékes.
– Ne korlátozzuk 99 százalékra a maximális emelést, mert mi van, ha 120 százalékkal növekednek a bérek? Félretéve a tréfát, teljesen egyetértek a kérdésben megfogalmazottakkal, valóban nagy a titokzatosság. Amit a béremelésről most el lehet mondani, az az, hogy biztosan nem lesz minden ágazatban ugyanakkora. Nem hiszem, hogy lesznek öt százaléknál alacsonyabb és tíz százaléknál magasabb bérfejlesztések. Különbség lesz majd az ágazatok között, és meglehet, egy adott ágazaton belül is, de ez az a két érték, ami között mozoghat az állam.
Akkor a „nem mondom meg” elve csak egy trükk a média számára?
– Azt azért nem hiszem, mert láthattuk korábban, hogy amint valamit kiszámolt az államvezetés, azt Aleksandar Vučić korábbi kormányfő, mai államfő, nagy sietséggel és csinnadrattával igyekezett is bejelenteni, dicsekedett vele. Meglehet, hogy még készülnek az utolsó elemzések, becslések.
Növelni fogja a vásárlóerőt a kilátásba helyezett béremelés?
– Ebben biztosak lehetünk. Csak egy baj van: a vásárlóerő növelése nem számít a gazdaság erősödését elősegítő fő útvonalnak. Három út vezet a fellendüléshez: beruházások, beruházások és beruházások. Nem ok nélkül mondtam el háromszor. Először is új gazdasági eszközök teremtésébe kell pénzt fektetni, másodszor a munkaerőbe, a tudásba kell beruházni. Amikor a munkaerőről beszélek, akkor elsősorban arra gondolok, amit az angolok lifelong learning-nek neveznek, vagyis a soha véget nem érő képzésre, tudásgyarapításra. A munkások továbbképzésére, annak érdekében, hogy növekedhessen a termelékenység. Harmadszor: mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a fiatalok ne meneküljenek el innen a szélrózsa minden irányába, hanem itthon kamatoztassák képességeiket, tudásukat.
Nem dominók összeomló sorát építi így az állam? Az egyik ágazatban bejelentett növelés a többi ágazaton belüli hasonló igények megfogalmazásához vezethet.
– Nem zárom ki annak lehetőségét, hogy bekövetkezhet egy ilyen forgatókönyv. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy olyan állami vállalatokban, mint amilyen például a Szerbiai Villanygazdaság, meglehetősen kicsi az esélye a fizetések növelésének. Nagyon a figyelem középpontjába került most ez a vállalat, nemcsak magukat, hanem mindannyiunkat nagymértékben hátravetették az elmúlt időszakban tapasztalt felelőtlen hozzáállásukkal és üzletvezetéssel.
Aggódnunk kell-e az idei bruttó hazai termék növekedésére vonatkozó számadat folyamatos visszaesése miatt? Korábban háromszázalékos emelkedést jósoltak, legutóbb 2,1 százalékos GDP-növekedésről olvastunk.
– Ez természetesen nem számít jó hírnek, de mégis növekedésről beszélhetünk, nem pedig csökkenésről. A háromszázalékos jóslat nem volt reális. Ha valamilyen tanulságot leszűrhetünk a történtekből, akkor az ez: nézzük már meg, mit kellene tennünk annak érdekében, hogy ne két-három, hanem hat-hét százalékkal növekedjen a GDP. Ahhoz, hogy mi egy közepes európai uniós szintet el tudjunk érni, tíz éven át tartó ötszázalékos GDP-növekedésre lenne szükségünk. Öt százalék feletti erősödés nélkül aligha boldogulunk, ahhoz viszont a már említett beruházások kellenek. A bruttó hazai termék 18 százalékát teszik ma ki a beruházások, holott 25 százalék fölötti érték lenne a megfelelő. Ezeknek a beruházásoknak inkább a hazai kis- és középvállalkozások eredményein kellene alapulniuk, nem pedig a nagy külföldi befektetéseken, amivel annyira szeret dicsekedni az államvezetőség.
A befektetések serkentésén kívül mi az, amit, úgymond, házon belül, itthon megtehet az ország a fejlődés érdekében?
– Számos területen rendezni kell a helyzetet. A sikertelen állami vállalatok által okozott károkat mi, a polgárok fizetjük ki. Itt van a Galenika, a Bor, a PKB, valamennyi lefelé taszítja a lejtőn az államot. Átalakítások, felszámolások kellenek. Ne feledjük, hogy a jogállamiság is nagyon fontos szerepet játszik. Jobb ma a helyzet, mint évekkel ezelőtt, de még mindig a szomszédos Bulgária, Montenegró vagy Magyarország mögött kullogunk ebből a szempontból. Ha azt akarjuk, hogy a befektetők biztonságban érezzék magukat és üzleti ügyeiket, akkor a jogállamiság fejlesztése elengedhetetlen.
