Kishegyes a Telecskai-hátságon található. Határának dél-nyugati részén, a patak mentén 20–25 m magas dombok sorakoznak. Területének az újbóli felmérése és határának a rendezése a múlt század nyolcvanas éveiben történt. Kataszteri területe 8025 ha. Ebből a 595 ha a település területe, a földművesek földjei 4217 hektáron fekszenek, a mezőgazasági birtokoknak pedig 3213 hektár volt a tulajdonukban. Az utóbbiak azóta megszűntek. Területükből 145–150 hektárt visszakaptak a földművesek, illetve leszármazottjaik, a 802 hektáron fekvő társadalmi tulajdonban lévő földet pedig a kishegyesi birtok új tulajdonosa vásárolta meg. A fennmaradt részt, az állami tulajdonban lévő földeket az állam bérbe adta.
A kishegyesi határban az utóbbi 65 év folyamán jelentős változások történtek. Közútjainak szélessége 25 méterről 8, a dűlőutak sávjai pedig 10-ről 6 és 4 méterre szűkültek. Területén eltűntek a közutakat szegélyező eperfamatuzsálem-sorok, a dűlőutak menti akácfák, a domboldalakat borító gyümölcs- és szőlőültetvények, de a szétszórt szigetekként álló akác és eperfák közt meghúzódó 315 kisgazdatanya 90 százaléka is. Földjén ma, ahol alig található fa, bozót, madár, talajromboló munkájukat akadálytalanul végzik a szelek, kártételüket pedig a perzselő napsugarak és a különféle rovarok. Manapság a határban a természeti erőkkel szembeni harcot eredményesebbé, az életkörülményeket pedig emberbarátibbá szükséges tenni. A község, hogy az utóbbit elősegítse, fákat kezdett ültetni a határban.
A múlt év áprilisában ugyanis, a termelőkkel való értekezés nélkül, a 6 m széles hegyesi–topolyai határdűlőútra, az útszegélytől 40 cm távolságban barázdát hasítottak, és abba 3-4 m-re egymástól kőrisfákat ültettek. A fácskák nem fogantak meg. Az idén februárban helyükre ültetőgödröket készítettek. Ezután került sor a határdűlőúti termelőknek és a község polgármesterének a találkozójára. A termelők szerint a dűlőutak funkciója lehetővé tenni a földműveseknek, hogy eljussanak és megműveljék földjeiket, különben azok, keskeny voltuk miatt, alkalmatlanok út menti fasorok létesítésére, azok akadályoznák a nagy teljesítményű mezőgépek, így a 3-4 m magas, 5-6 m széles vágóasztalú aratócséplők, a traktorpótkocsiból álló, tizenhat méter hosszú, szállítószerelvények stb. használatát. Különben az egymagában álló fasornak nincs mezővédő hatása, az nem töri meg a szelek erejét. Erdősíteni kellene a meredek domboldalakat, az állami földek egy-egy darabját, esetleg fát ültetni a mezsgyékre, vagy erdősávokat kialakítani egy újabb tagosítással. A termelők kérik, hogy beszélhessenek a tartomány képviselőjével, ha az eljön Kishegyesre.
A polgármester elmondta, a tartomány utasította a községet, hogy a múlt évben a határban elültetett fasorokat egészítse ki, újítsa meg, mert a tartomány ellenőrizni fogja, hogy a határ menti dűlőútra szegélyétől 40 cm-re, amit geodéta jelölt meg, egy eperfasort ültessenek, amit később majd erdősávvá alakítanak. A dűlőút menti földek egy részét expropriálni fogják (kisajátítják). A domboldalak és a javasolt állami földdarabok erdősítése szerintük nem történhet meg, mivel azok nem képezik a község tulajdonát.
A határdűlőút menti termelők és a polgármester közti párbeszéd megállapodás nélkül végződött. A termelők a határbeli utak fásításával kapcsolatban nem beszélgethettek el a tartomány képviselőjével, itt jártakor nem lettek értesítve. Azóta már megtörtént a határdűlőúton az eperfasor telepítése.
Mint mezőgazdasági őstermelő és a kishegyesi határ nyolc évtizedes lakója üdvözlök minden törekvést, amelynek a célja határunk fásításának az előmozdítása. Szerintem ez csak a fásítás céljainak a meghatározása, a telepítendő fafajok tulajdonságainak és szükséges életterük ismeretének, a szántóföldi termelés agrotechnológijának a figyelembevétele és a termelők földtulajdonának és érdekeinek a tiszteletben tartása alapján történhet.
