2024. október 2., szerda

FÖLDMŰVELÉS (16.)

NÖVÉNYTERMESZTÉSI RENDSZEREK
A növénytermesztési rendszer – a növények szántóföldi elhelyezése – azt tartalmazza, hogy egy adott területen milyen növényeket termesztünk, illetve a terület egy-egy szakaszán (tábláján) a növények milyen sorrendben és milyen időközönként követik egymást.

A rendszerek formáikat tekintve lehetnek: klasszikus vetésforgó, keretvetésforgó, vetésváltás, monokultúra, valamint alternatív termesztési rendszerek.

A klasszikus vetésforgó. Szűkebb értelemben („klasszikus”) vetésforgóról tulajdonképpen négy elem megléte esetén beszélhetünk, mely elemek a következőkben kerülnek bemutatásra.

·

Növényi összetétel (vetésszerkezet). Egy gazdaságban (vetésforgóban) 3-tól akár 20 növényfaj is termeszthető. A sikeres termesztés első lépése a növények összetételének szakszerű megválasztása, éspedig a természeti, biológiai és üzemgazdasági tényezőcsoportok alapján. Ezeket a tényezőket a táblatörzskönyvnek kell tartalmaznia.

A természeti tényezők közül az éghajlati (klimatikus) faktorok közé tartozik a napfénytartam (órára, évre vagy vegetációs időre vonatkoztatva), a hőmérséklet (°C; min.–max., évi középhőmérséklet, a vegetációs idő hőmérséklete), a hőösszeg (°C; évi, illetve a vegetációs időben), a tenyészidő hossza (nap). A talaj v. edafikus tényezőkhöz tartozik az alapkőzet, agyagásványok, genetikus talajtípus, fizikai talajféleség, kötöttség, pH-érték, összes sótartalom, termőréteg, humusztartalom, tápanyagtartalom, vízgazdálkodási jellemzők, domborzat (lejtésszög, lejtésirány v. kitettség, eróziós hajlam) stb.

A természeti tényezők szinte közvetlenül meghatározzák a biológiai tényezőket.

A fentieken kívül a táblatörzskönyv tartalmazza az üzemgazdasági tényezőket is.

·

A növények aránya a vetésforgó következő eleme, amely az egyes fajok területét (ha), illetve arányát (%) mutatja.

· A növényi sorrend a harmadik elem, amely jelentősen kihat a termesztés sikerére. A növényi sorrendet befolyásolja az elővetemény-érték és -igény, valamint a növényfajok egymással és önmagukkal való összeférhetősége. Léteznek önmagukkal összeférhető növények (pl. kukorica, rozs, rizs stb.), amelyek váltás nélkül, több éven át termeszthetők azonos táblán (ilyen a monokultúra is). Az önmagukkal kevésbé összeférhető növények legfeljebb egymás után 2 évben termeszthetők azonos táblán (pl. az őszi búza). Az önmagukkal összeférhetetlen fajok csak 3–6 év után kerülhetnek azonos táblára (napraforgó, cukorrépa, szója stb.).

· A rotációs idő vagy körforgás a vetésforgó negyedik eleme, amely megmutatja, hogy milyen időközönként kerülhetnek vissza egyes növényfajok ugyanarra a területre.

Lássuk a legegyszerűbb példákat (1. táblázat):

Sorrend

Összetétel

Arány

1. év

őszi búza

25%

2. év

cukorrépa

25%

3. év

tavaszi árpa

25%

4. év

őszi káposztarepce

25%

4. év (5.=1.)

↑ Rotáció

Ebből négyéves vetésforgó 4, azonos nagyságú táblán (2. táblázat):

I. tábla

II. tábla

III. tábla

IV. tábla

1. év

őszi búza

cukorrépa

tavaszi árpa

őszi káposztarepce

2. év

cukorrépa

tavaszi árpa

őszi káposztarepce

őszi búza

3. év

tavaszi árpa

őszi káposztarepce

őszi búza

cukorrépa

4. év

őszi káposztarepce

őszi búza

cukorrépa

tavaszi árpa

5.=1.

őszi búza

cukorrépa

tavaszi árpa

őszi káposztarepce

Ebben az esetben valamennyi növényfaj csak minden 4. évben kerül ugyanarra a táblára. Sokkal gazdaságosabb lehet több növényfajjal és más arányokkal dolgozni; a fenti egyszerű példa csak a könnyebb érthetőséget szolgálja.