Április végéhez közeledünk az időjárásunk is olyan áprilisi. Egyszer melegünk van, másszor pedig fázunk. A hangulatom is hasonlóképpen alakult a napokban. Dolgaimban csak kapkodtam ide–oda. A melegágyban nevelt paprika-, paradicsom-, és zellerpalántákat kitűzdeltük, a gyerekek is belesegítettek. Miután kiadtam az utasítást az 5–6 centiméteres tőtávolság betartására, majd megették a lelkemet. Hoztak egy vonalzót, és méregettek. De most így utólag mégsem bánom, mert legalább jókat szórakoztunk. Jánoska számolgatta, „öt–tíz–tizenöt–…”, Béla fiunk pedig folyamatosan belekavart, hogy megtévessze. Én voltam a döntőbíró közöttük, akcióba is kellett lépnem néhányszor.
Másnap a korai káposztát palántáltuk ki.
Elvetettük a kabakosokat a céklát, a hónapos retket, nyári retket, a csemegekukoricát.
Az új-zélandi spenótot Rozi barátnőm ajánlotta. Ő már tavaly termesztette. Az idei évre megszedett egy–két maroknyi magból én is kaptam néhány szemet. Ebből vetettem a kerítés mellé egy sort, hogy szára nekitámaszkodhasson. Ha támaszték nélkül termesztjük, szára elfekvő lesz és eltakarja a talajt. Sokan azt hiszik, hogy évelő növényről van szó, pedig nem. Az előző évben elszórt magja hajt ki a következő évben. Rozi is pár szál palántából nevelte ki a tavalyi évben. Idén olyan sok apró palánta kelt ki a helyén, hogy kénytelen volt kiritkítani. Szedési ideje a nyárra tehető. A szárazságot jól tűri, de a hagyományos spenóttal ellentétben a fagyokat kevésbé.
A virágoskertben is volt egy kis cserebere. Rozinak például kasvirágot adtam, Sáritól pedig levendulát kaptam. Még elvégezhetjük a nyáron és ősszel virágzó évelők tőosztását és telepítését is. Mi is szétszedtük a dáliatöveket és a gladióluszhagymákat is kiültettük. Vetettem még tátikát, sarkantyúvirágot, díszbabot, hajnalkát, porcsinrózsát, rezedát és rézvirágot. Bársonykát is szegélynek, arra vigyázva, hogy a törpenövésűek legyenek elöl, a magasabb növésűek meg a fal mellé kerüljenek, hogy takarják a nyári konyhám és a kiskertem közötti teret. A pumpás kút tövébe zellert palántáltam, mert nagyanya idejéből tudjuk, jó az, ha a paradicsomlevesbe valóért nem kell messzire sétálni. Szép is, jó is, miért változtatnánk rajta. Régi ismerősöm arról számolt be a héten, hogy a rózsabokor tövébe néhány fokhagymát duggatott még a múlt évben, s láss csodát, még nem jelentkeztek a tetvek. Valószínű nem bírják az erős illatot. Egyébként is időszerűvé vált a dísznövényeken jelentkező takácsatkák, levéltetvek, különösen a rózsákon jelentkező lisztharmat és levélfoltosodás elleni védekezés. Egy másik olvasónk a kertjében elszaporodott lótetűkre panaszkodik, a szomszédasszonyom pedig már a meztelen csigákat figyeli és irtja. Hatalmas pusztítást végeztek a tavalyi évben a veteményeskertjében és a dísznövények között is.
A férjem az alma- és körtefákat permetezte másodjára, mert már a rügyfakadás és a zöld bimbós állapot között is védekezni kell a varasodás, a monília és a lisztharmat ellen, majd ezt másodszor is el kell végezni fehér bimbós állapotban. Az őszibarackot pedig zöld bimbós állapotban védjük a molyok, a levéltetvek, a levéldarazsak és a gombabetegségek ellen. A permetezést virágzás előtt ismételjük meg. Férjem szerint, ha ezt a két időpontot helyesen választjuk meg, megkétszerezzük a fák termését.
Ebben az állapotban még nem kell túlságosan tartani a permetszerek mérgező hatásától, hisz a termés beérése még távol van, és addig a vegyszerek lebomlanak.
