A gyümölcskülönlegesség termesztése
Kopf: Ez a gyümölcs annyira újdonság, hogy több magyar neve van. A riszméte, a rikő és ribiszkeköszméte is használatban van. A ribizli és a köszméte (egres) keresztezéséből nyerték. A vajdasági piacon néhány éve jelent meg, és nem kell összetéveszteni a fekete ribizlivel, amelyre ugyan hasonlít, de ízben kissé fanyarabb, az egresre utaló íze van.
Kevesen tudják, hogy magyar nemesítésű fajtája is ismert.
A josta (Ribes nigrolaria) csak néhány évtizede létezik: a ribiszkefélék (Grossulariaceae ) családjába tartozik, a fekete ribizli és a köszméte (egres, piszke) keresztezéséből jött létre. A josta nemesítése Németországban kezdődött 1922-ben a Max Planc Intézetben. Nevét ebből a két bogyós gyümölcsű német nevéből – Johannisbeere és Stachelbeere – képezték. Magyar neve a riszméte, amit szintén a szülők magyar nevéből képeztek.
Érdekes megvizsgálni, melyik „szülőjétől" mit örökölt: a tüskétlen cserje, hosszú hajtásaival inkább a ribizli, mint a köszméte cserjéjére hasonlít. A sötét színű, sima héjú, és szőr nélküli termés gyümölcsének húsa zöldes, apró magokat is tartalmaz. Ízét tekintve mindkét ősére emlékeztet, kellemes ízű, de hiányzik a tipikus feketeribizli-íz, a köszméte frissítő savanyúsága mellett az aromája inkább az áfonyáét idézi. A josta előnyösen egyesíti a szülők jó tulajdonságait.
Hajtásrendszere, vesszői megjelenésükben a fekete ribiszkére hasonlítanak és tüskementesek. Levelei közepesen nagyok, háromkaréjúak, fényesen zöldek, inkább a köszmétére hasonlítanak, mint a fekete ribiszkére. Vesszői és a rajta lévő rügyek alaktani szempontból a fekete ribiszkéhez állnak közelebb, de a vesszők színezettebbek, a rügyei testesebbek. Virágzása április első harmadában megindul. Sziromlevelei lilás színűek. A bogyók a fekete ribiszkénél nagyobbra, a köszméténél kisebbre nőnek. Július közepére általában beérik, bokronkénti termése négy termőév átlagában 3,5 kiló.
Kereskedelmi forgalomba mind a növény szaporítóanyaga, mind maga a gyümölcs a hetvenes években került. A josta pl. Magyarországon 1983-ban kapott állami elismerést. Talán kevesen tudják, de agrárszakemberek számon tartják, hogy magyar nemesítés, keresztezés eredményeképpen magyar fajtaváltozata is van, a rikő, amely nevét a ribiszkeköszméte szó rövidítéséből kapta.
A Fertődi Állomásán 1964-ben Porpáczy Aladár a Silvergieter fekete ribiszke és a Lady Delamare köszmétefajta keresztezésével 310 magot kapott, amelyekből termékeny hibrideket tudott előállítani. Ezek egyike a rikő. A rikő bokra robusztus növekedésű, a virágja méretben mindkét szülőét felülmúlja. Gyümölcse barnásfekete, majd sötétkék színű, fényes. Íze kellemes, enyhe feketeribiszke-illat érződik. Gyümölcse mindarra a célra felhasználható, amire a jostáé.
A magas törzsű jostafácskát aranyribiszke alanyra oltják: az alanyból gyakran törnek elő tősarjak, amelyeket a csonk maghagyása nélkül kell levágni.
Rikő
Ez a josta magyar fajtája. A rikő szintén a piros ribiszke és a köszméte keresztezéséből jött létre. Hajtásrendszere merev, ritka és szinte felfelé törő. Növekedési erélye a jostáénál gyengébb. Bogyója gömbölyű, vagy enyhén megnyúlt, barnásfekete, hússzíne pedig sárgászöld. A fürt és a bogyó tömege megelőzi a jostáét.
Érési idő
Virágzása április első felében megindul. Sziromlevelei lilásan mosott színűek. A biológiai érettségi állapotát általában június 20–30 között éri el.
Július közepén kezd érni, érési ideje kb. 2 hétig tart. A rügyenkénti 3–5 virágból átlagosan 3–4 bogyó kötődik. Bogyói nagyok, megnyúlt kerekdedek. Nagyobbak mint a ribizlinél, de kisebbek a köszméténél. Íze kellemes, jellegzetes fekete ribiszke illata finoman érződik. Friss fogyasztásra, mélyhűtésre és konzervipari felhasználásra egyaránt alkalmas.
A josta bokor nagyon erős növekedésű, vastag, ritkán álló vázágrendszerrel. Terülő bokor alakját a Ribes divaricatum fajtól örökölte. A fekete ribiszkére emlékeztető, de erősebb vesszői tüskementesek. Bőtermő, virágai többnyire öntermékenyülést mutatnak. A josta bogyói zölden a köszmétére emlékeztetnek, éretten a fekete ribiszke színét veszi fel.
Miért jó?
Szinte mindkét gyümölcs jó tulajdonságát örökölte. Különösen sok C és B1, B2 vitamint tartalmaz. Savai jó hatásúak az emésztésre, antioxidánsai erősítik az immunrendszert. Könnyebben szedhető, mint a köszméte, mert nem tüskések az ágai, és nagyobb bogyói, dúsabb termése miatt egy-egy bokorról sokkal több gyümölcsöt szüretelhetünk, mint a fekete ribizliről. Sokan azért is szeretik, mert nem olyan savas, mint a köszméte, és nincs meg a fekete ribizlire jellemző „orvosságos" mellékíze.
Friss fogyasztásra, befőzésre, mélyhűtésre és konzervipari felhasználásra egyaránt alkalmas. Kitűnő frissítő leves, mártás, gyümölcslé és zselé készíthető belőle.
Hűtőszekrényben 2–4 napig tartható el.
Termesztése
Hazánk éghajlata általában megfelelő a termesztéséhez. A faj mindkét szülője északi származású, ennek alapján a téli fagy a gyökérben, a szárrendszerben és a rügyekben nem tesz kárt. Meglehetősen igénytelen, a félárnyékot, a kötöttebb talajokat is jól bírja. A félárnyékot elviseli, sőt homoktalajon ennek előnyei is lehetnek. Csapadékigény szempontjából közelebb áll a fekete ribiszkéhez, az aszályt, a hosszabb száraz periódusokat nehezen viseli. A mélyebb fekvésű, szerves anyagban gazdag talajokat kedveli.
Ideális ültetési tőtávolság 2,5 méter. A növényeket ugyanolyan mélyre ültessük, mint a faiskolában volt.
A bokrok ellenállóak a köszmételisztharmattal és a ribiszke-gubacsatkával szemben: ez a két leggyakrabban előforduló betegség az eredeti növénynél.
A bokrokat a termés leszedése után, vagy télen alaposan meg kell ritkítani. Ekkor megrövidíthetjük a túl hosszú vagy túlságosan lecsüngő ágakat.
A jostát legjobb a nedvkeringés megindulása után, de a kilombosodás előtt metszeni. A metszés célja, hogy teherbíró, a szélnek ellenállóbb koronát alakítsunk ki, ezért a vesszőket meg kell ritkítani, az elöregedett, felkopaszodott ágakat pedig tőből ki kell metszeni. A túlságosan hosszúra nyúlt vesszőket vissza lehet vágni, ezzel több oldalhajtás nevelésre készteti a fácskát.
