A tóthfalusi Szabó Csaba a fiatal gazdálkodók sorába tartozik, munkájában az ősi parasztlogikát követi, vagyis a növénytermesztéshez gazdag állatállományt párosít
A piaci kereslet-kínálat (sokszor kegyetlen) törvényszerűségei egyre kifejezettebbek a mezőgazdaságban, amit a növénytermesztők és állattenyésztők egyaránt tapasztalnak. A hústermelésben, mindenekelőtt a sertéságazatban különösen gyakori az áringadozás, ami kételyt támaszt a termelőben, hogy azt valóban egyedül a megnövekedett kínálat, a túltermelés okozhatja-e, vagy pedig a kizárólag magánkézen lévő húsfeldolgozók és vágóhidak önkényeskedése. Noha a hízott sertés kilogrammonkénti felvásárlási ára az alig fél évvel ezelőtti 170 dinárról 105 dinárra is leesett, hogy április végén 120 dinár körüli szinten mozogjon (a növendékmarha értéke 2,2 euróról 1,8-ra, a vágóbárányé pedig 3-ról 2 euróra csúszott vissza), a legtöbb gazda mégis úgy számol, hogy érdemesebb az olcsó kukoricát húson keresztül értékesíteni, mint 8–8,5 dinárért átadni.
A tóthfalusi Szabó Csaba a fiatal gazdálkodók sorába tartozik, de munkájában az ősi parasztlogikát követi, vagyis a növénytermesztéshez gazdag állatállományt párosít, amely modellt a szüleitől tanulta. Annak ellenére, hogy mezőgépszerelői oklevéllel rendelkezik, a gazdaságot a sertéshizlalásra alapozza.
– Az igaz ugyan, hogy azzal a céllal iratkoztam a szakközépiskolába, hogy ha kitanulom a szakmát elhelyezkedhetek valamelyik mezőgazdasági birtokon vagy javítóműhelyben, de nagyon gyorsan ráébredtem, hogy célszerűbb, ha családi birtokunk gépállományát jómagam tartom karban, mellette a növénytermesztést és a hústermelést, vagyis a sertéshizlalást is folytathatom. Ilyen körülmények közepette, amikor egyre nagyobb teher nehezedik a földművesre, pl. magunkra maradtunk a tavaszi befektetéseknél, késik a földalapú támogatás kifizetése, alig mozog a terménypiac, úgy érzem, hogy a nagyobb termelők bírnak a felszínen maradni, s ez a válság is meggyorsíthatja a mezőgazdasági szaktárca hangoztatta farmergazdaságok kialakulását. Az lenne azonban az igazi eredmény, ha a 100 vagy több száz hektáros gazdaságokhoz megfelelő állatállomány is párosulna – mondja Szabó Csaba, miközben körüljárjuk a gazdasági udvart, a fiaztatókat, hizlaldákat.
Amikor olcsó az alaptakarmány és még mindig elfogadható ára van a vágóállatnak, könnyű számítást találni a hizlalásban, de ha történetesen fordulna a kocka?
– Ha a gazdaságon bezárul a kör, vagyis az állattenyésztés a növénytermesztésre épül, nem lehet veszteséges az ágazat, esetleg kisebb lesz a nyereség. Előnyünkre szolgál, hogy megtermeljük az alaptakarmányt, vagyis a kukoricát, a szemes cirkot és az árpát, amiből premix és vitaminok hozzáadásával kifogástalan, állandó minőségű tápot készítünk. Miközben a kistermelők panaszkodnak, hogy a néhány hízott sertésen is nehezen adnak túl, más a helyzet, ha több tíz vagy száz sonkást kínálunk föl, amire farmunkon megvan a lehetőség.
A fialás ketrecekben történik, a hizlalás pedig tágas ólakban, aklokban, ahol klasszikus almozást alkalmaznak. Nem lehet nem észrevenni az építkezést, ami a törzsállomány növelésére utal.
– Jelenleg 60 anyakocát tartok, de hamarosan 20 tenyészállattal növelem az állományt, úgyhogy évente legalább 2000 hízott sertést kínálhatok föl a piacnak. Jórészt rajtam múlik, hogy megvalósítom-e a tervet, mert nagyon jó törzsállománnyal rendelkezem, ezt lapály és yorkshire keverékének F1-es generációja képezi. Nem a mesterséges megtermékenyítést alkalmazom, hanem durrock-pietrain keresztezésű, valamint yorkshire kanokkal búgatok, fialásonként elérem a 13-as átlagot, az almonkénti átadott hízók száma is tíz fölött alakul. Az új fiaztatóban padlófűtést építtettem be a ketrecekbe, így főleg télidőben, kizárt lesz a malacok meghűlése. A számadáshoz tartozik még, hogy kétévenként ötször fialnak a kocák.
Az eredményes hizlalás egyik alapkövetelménye a jó minőségű táp, amit itt a gazdaságon állítanak elő…
– Csak egészséges alaptakarmány kerülhet őrlésre, majd a keverőbe! Négy évvel ezelőtt a klasszikus górék mellé még két henger alakú górét építettünk, melyek közepében vertikálisan légjárat helyezkedik el, így az esetleg nagyobb nedvességtartalommal betárolt kukorica is biztonságosan szárad. Szemes cirkot pedig azért iktattunk a vetésszerkezetbe, mert aszályos években nagyobb biztonsággal termeszthető, mint a kukorica, ezenkívül fehérjetartalma is nagyobb, mint a kukoricáé. A sertések takarmányozása kategóriánként változik, módosul. A malacoknál kész indítótápot használunk, majd ehhez kukorica- meg árpadarát adagolunk. A malacneveldében, ahová 20 kg-os súllyal kerülnek az állatok, 3% premix és 20% szójagríz egészíti ki a tápot, míg a hizlalásba fogott állomány tápjába az olcsóbb fehérjeforrású szója- meg napraforgódara kerül. Eddig kizárólag lisztes, vagyis száraz etetést alkalmaztunk, az önetetőkben mindig az állatok előtt van a táp, csak az anyakocák takarmánymennyiségét korlátozzuk, de alig egy hónapja olyan önetetőket is vásároltam, ez most kísérleti szakaszban van, amelyekben tárolva a kész lisztes táp és a vízvezeték is be van építve. Így a sertések úgymond „egyedül” készítik el maguknak a nedves tápot, ami egy kicsit hasonlít a valamikor alkalmazott moslékra. Úgy látom, hogy kevesebb fogy, de szépen gyarapszik az állomány, persze az eredmény a hizlalási ciklus befejeztével tűnik ki.
Egyre több olyan véleményt hallunk, hogy a gazdának, a mezőgazdasági családi vállalkozásnak függetlenednie kellene a feldolgozóipartól, kis feldolgozóüzemek működtetésével félkész vagy kész terméket juttathatnának piacra. Szabó Csaba esetében egy törpevágóhíd gondolata sem lehetne túlzás…
– A sertéstenyésztők egyesületében foglalkoztatott bennünket a kérdés, de elvetettük. Nemcsak a nagy beruházás és szigorú követelmények miatt, hanem a késztermékek értékesítése körüli bizonytalanság miatt is. Megvannak a nagy vágóhidak, melyek talán fél kapacitással üzemelnek, tehát ezek kihasználásához kellene elegendő vágóállatot biztosítani, nem pedig bizonytalan kimenetelű építkezésbe kezdeni. A vágóhidaknak nem behozatallal kellene fenyegetőzniük, hanem megbecsülni a termelőt. A sertéstenyésztőket is támogatásban kellene részesíteni, akárcsak az EU-s tagországokban, így minden időben nyereséges lenne a termelés még azok számára is, akik kisebb törzsállománnyal rendelkeznek. Sokan úgy fogalmaznak, hogy „a disznó disznóul hoz, de vihet is”. Én azt állítom, hogy ha folyamatos a termelés, csak van nyereség ebben az ágazatban. Különben jómagam sem bővíteném a termelést – hangsúlyozza Szabó Csaba tóthfalusi gazda.
Telve a górék jó minőségű kukoricával, a húson keresztül kerül értékesítésre
