A szerbiai cukorgyárak termelése bőven elegendő volna ahhoz, hogy fedezze az ország cukor iránti keresletét. Ennek ellenére behozatalból elégíti ki a szerbiai cukoripar szükségleteinek jelentős részét. Az országba ebben az évben A Dnevnikben olvasható adatok szerint várhatóan 30-40 000 tonna folyékony cukrot szállítanak be a szomszédos Bosznia-Hercegovinából. A folyamatosan növekvő szaharózimport a szerbiai cukoripart végveszélybe sodorhatja, ami közvetlenül kihatással lesz a cukorrépával foglalkozó termelőkre is. Képletesen szólva a beáramló folyékony cukor megfojthatja a hazai cukorrépa-termelést.
A tények alapján másra nemigen gondolhatunk, minthogy szűk körű érdekek homályos úton-módon történő kiszolgálása folyik. Miért vált ugyanis ennyire vonzó termékké az említett folyékony cukor, melynek a behozatala a 2002-es 8000 tonnáról 2008-ra 30 000 tonna fölé emelkedett? Olcsósága miatt. Ez az ipari termék vízzel cseppfolyósított nádcukor, amit ráadásul, mivel folyékony formában szállítják át a határon, a nádcukorra vonatkozó 20 százalékos helyett, csupán az egyéb cukorfajtákra vonatkozó 5 százalékos vámilletmény terhel. Az így kialakult kedvező árral nem versenyezhet a minőséges, de nagyobb előállítási költséggel termelt szerbiai répacukor!
Az ügylet homályosságát jelzi az a már említett tény is, hogy a folyékony nádcukrot az olcsóbb vámkategóriájú termékek közé sorolták a megnevezetlen illetékesek. Nyilván ez sem véletlenül történt...
