Idestova 20 éve hivatalból járok a májusi mezőgazdasági kiállításra. Az idei látványosnak is mondható, már a bejárat közelében leparkolt hatalmas traktor miatt, amely szinte vonzotta a tekintetet. A legtöbben éppen itt fordultak meg. Biztató talán, hogy sokan családostól, kisgyermekestől jöttek a vásárra. Talán azzal a szándékkal, hogy a gyerekek is megszeressék szüleik, nagyszüleik munkáját. Nagy mínusz azonban, hogy a vásár első napján, május kilencedikén, még délben is folytak az előkészületek, egyes standokat még csak akkor festették, a járművek a látogatók között tolongtak. A gyerkőcökre nagyon vigyázni kellett, nehogy kiszaladjonak valamelyik elé.
Végleg elmúlt a nagy dínom-dánomok ideje. A lacikonyhák és kávézók környékén, nem volt nagy a tolongás, hiszen egy „pljeskavica” 300 dinárba került. Mintha kevesebben vásároltak volna, mint tavaly. Igaz, vitték az olcsó vödröket, a locsolótömlőket és a öntözőszórófejeket, a növényvédősök sátrai előtt is alakultak ki sorok, érdeklődtek és vásároltak is, például permetszereket, mert vásári engedménnyel árulták őket. (Egy liter Motivell például 600 dinárral volt olcsóbb, mint a mezőgazdasági patikákban.) Fokozatos visszaesés tapasztalható, beszűkült a hazai piac. A standokon nagyon kevesen árulták pl. termékeiket. Kóstolók, termékbemutatók, vevőcsalogatók elvétve voltak, ami annyit jelent, hogy a vállaltoknak nincs pénzük vagy azt, hogy a reprezentációt másra költi a cégek vezetősége, nem pedig arra, ami elsődleges – a vevők odacsalogatására. A külföldi cégek jobbára itteni képviseleteik révén mutatkoztak be. A tavalyi kisebb látogatottságot hivatalosan nem ismerték el, az ideit – vagy ha mégis utaltak rá – a gazdasági válság hatásával magyarázták. Mint sok minden mást egyéb más hivatalos helyeken.
Úgy tűnik, az idei kiállítás inkább az elméleti–szakmai találkozók színhelye lett, magyarán inkább a szakmai tanácskozásokon volt a hangsúly. Igaz, voltak színvonalas szakmai előadások. Például először hallottam, hogy elemezték a gazdasági világválságnak mezőgazdaságot érintő hatását. Hát nem biztatóak a kilátások, Szerbiára nézve sem. Azt tanácsolják, hogy a gazdák fogjanak össze, és védjék érdekeiket, és ne számítsanak nagy támogatásra… És kérjenek garanciákat a megfizettetésre, ellenőrizzék a vevő fizetőképességét…
Meglepően sok politikus, miniszter, szakállamtitkár tartotta fontosnak eljönni Újvidékre, nemcsak hazai, hanem külföldi is. Lehet, hogy nem csak azért, mert ilyen és hasonló rendezvényekre tetemes napidíjakat kapnak, s nem csak azért mert a vásárkapuk becsukása után Újvidéken éjszakánként kitűnően lehet szórakozni.
A kormányfő kezdte a megnyitón, majd futtában az államelnök megtekintette a kiállítóteret. A külföldiek sorát a szlovén mezőgazdasági miniszter kezdte, aki figyelmeztetett, hogy Szerbia uniós felzárkózásában a mezőgazdaság jogharmonizációja az egyik legfontosabb tényező, ennek híján kevés termék kerülhet az EU piacára. Ebben segítenének a szlovének. Ugyanaznap egy másik uniós ország mezőgazdasági államtitkára, a portugál az öntözés és a borászat terén kínálta fel szolgáltatását. A portugálok gyümölcsöt vennének tőlünk!?
A franciák először látogattak el az újvidéki vásárra, pedig nincsenek nagyon messze. A kínaiak messziről jöttek, és ők inkább befektetnének a mezőgazdasági termelésbe és feldolgozóiparba, – bár, mint miniszter asszonyuk mondta, – keveset tudnak a szerb mezőgazdaságról. És lehet, hogy már késő, hisz az ágazatot nagyjából már privatizálták és a vadászterületet felosztották az itteni mágnások egymás között.
