Hihetetlen hangyainvázióra figyeltünk fel a hét elején. Mondtam is a gyerekeknek, hogy hamarosan esni fog az eső. A férjem picit csipkelődve megjegyezte, hogy menjek ki a piacra, ott mondjam el ezt, majd a zöldsgtermesztők fizetnek, ha beválik a jóslatom.
– Nem baj, csak te gúnyolódj, a nagymama régen szinte mindennap a hangyákkal bíbelődött. Jött is az eső. Ilyenkor édesanyámnak sűrűn fájt a feje, s fájdalomcsillapító gyógyszert keresett a házban, a nagymama pedig megjegyezte:
– Hej, gyerekek, az én időmben inkább kalapot tettünk a fejünkre, nem fogyasztottunk gyógyszert ilyen fiatalon. Mi lesz veletek később?
Jó kérdés, de térjünk vissza a nagymamához és a hangyákhoz. Emlékszem a hetvenes évek közepe táján jöttek divatba a különböző mosószerek. Mindenre ezeket használták. Különböző promotőrök jártak felénk, véleménykutatást végeztek. Egyszer egy zacskó mosóport, másszor egy flakon mosogatószer hagytak a háziaknál, így nálunk is, majd később visszatértek, hogy kikérdezzenek bennünket a minta minőségéről. Egy alkalommal így hagytak nálunk kb. háromkilónyi mosóport. Jött az eső, nagyanya házát körbezárták a hangyák, védekezni kellett. Fogta a mosóport, körbeszórt mindent, s láss csodát, a hangyák nemcsak szorgalmasak, de okosak is, kikerülgették a beszórt helyeket. Aztán rájött az eső, nagyanya háza körül habzott mindenütt a fal töve. Jókat mosolyogtunk, nagyapa megjegyezte:
– Majd, ha pénzért kell megvenni, öreganyátok nem pocsékol nekem ilyen hülyeségekre. Nézzétek meg, hogy néz ki a fal töve?!
Mondhatom, volt mit látni. Talán azok a mosóporok jobban is habzottak a kelleténél, de, ha hiszik, ha nem, egy jó ideig nem jöttek elő a hangyák. Nagymama dörzsölgette is a tenyerét, feltalálta a hangyák elleni szert. Nem volt szükség drága spray-ekre, azok akkortájt talán nem is léteztek. Édesanyám mindig természetes anyagokkal próbált védekezni, azt állította, hogy a hangyák nem jönnek be a lakásba, ha a küszöböt ecettel vagy terpentinnel kezeljük. A szomszéd Mariska néni szerint riasztja a hangyákat, ha kávézaccot, levendulát, majoránnát, szétmorzsolt diófalevelet, szétnyomkodott paradicsomot vagy citromszeleteket helyezünk ki. Szerinte, ha mézes vagy cukros vízbe mártogatott szivacsot teszünk ki, hamarosan belemásznak. Ő rendszeresen begyűjti így a hangyajáratokban a „munkásokat” és forró vízben kimosogatja a szivacsot. Ki kell próbálni.
A férjem, aki el-el nézegette, hogy vízzel próbálkoztam elűzni a hangyákat, mert még ecetem vagy mosóporom lenne is, de hátha a beöntözés is segít, gondoltam én, mást javasolt.
– A kertben vagy az épületek falrepedéseiben a hangyabolyok ellen a növényvédelemben használatos rovarirtó szerekkel sikeresen lehet védekezni. Arra kell figyelni azonban, hogy a hangyák egyetlen öntözés hatására nem fognak elpusztulni, hisz a nemzetségnek csak egy része mászkál a felszínen, a többiek a bolyban tartózkodnak. A rovarirtó szer csak a felszínre kisétáló egyedeket pusztítja el, ezért a belocsolást meg kell még néhányszor ismételni. Kitartás kell hozzá, egyébként sikertelen a művelet. Miután meggyőződtünk, hogy kiirtottuk a boly helyét, célszerű a kertben gereblyével széthúzni, majd elegyengetni a földet.
– Jó, jó, úgy látszik, most már ezt sem lehet elintézni vegyszer nélkül. De a hangyák ugyebár nem kifejezetten kártékonyak a kertben? – kíváncsiskodom tovább.
– Nem kártékonyak, hisz nem rágják meg a növények gyökereit, kifejezetten elmondható róluk, hogy hozzátartoznak a természetes élővilághoz, de közvetett kárt azért okozhatnak. Elhurcolják egyik növényről a másikra a levéltetvet, terjesztik a vírusokat. Elcsúfítják a szép pázsitot. Ezért törekszenek a kertészkedők a hangyafészkek elpusztítására. A háziasszonyokat bizonyára más okok vezérlik, de emlékszel a Bélára?… Még picike volt, alig tanult meg beszélni, mikor egy sós smokit leejtett a padlóra. Hihetetlenül gyorsan megjelentek a hangyák. Hoztuk a kissöprűt, lapátot, mire ő felkiáltott.
– Ne bántsátok őket, mert ezek az én munkásaim. Takarítanak.
Lehetséges. Talán tényleg csak takarítanak körülöttünk.
