· Erdőtalajok. Főleg a humidabb (csapadékosabb: az évi csapadékátlag >600 mm) térségekben jellemzőek, ahol a levegő júliusi relatív páratartalma átlagosan meghaladja a 65%-ot. E talajok A szintjének vízbefogadó képessége nem jó, de javítható dús gyökérzetű növényekkel és meszezéssel.
A B szint agyagos, tömörödött réteg – altalajlazításra szorul.
Vízgazdálkodásuk megjavításával, talajvédelemmel, öntözősáncok (bakhátak) kialakításával az időszakos csermelyek vizét rájuk vezethetjük.
· Rendzina talajok. Sötét színű, litomorf talajok. Sekély rétegűek és víztároló képességük rossz. Talajvédelemre, javításra szorulnak (szerkezetjavító anyagok adagolása, az erózió megakadályozása stb.).
· Homokos erdőtalajok. Már jobb vízgazdálkodásúak. Mély talajvíz estén öntözéses kertészeti termesztés folytatható rajtuk.
· Homoktalajok. Mivel víztároló képességük rossz, altalaj- vagy esőszerű öntözésre szorulnak, kivéve, ha a talajvíz szintje igen magas.
· Csernozjom talajok. Jó vízgazdálkodásúak. Ezeknél a típusoknál valamennyi öntözési mód alkalmazható. Vízbefogadó képességüket az eketalpréteg szabja meg (egyben vízvezető képességüket is). Kapilláris vízemelésük igen jó (elérheti az 1 métert is – a talajvíztől számítva).
· Öntéstalajok. Ezeknél a fiatal talajoknál a magas talajvízugyan elősegíti a jó vízgazdálkodást, de ehhez a morzsás szerkezetet takarmánynövények és zöldségfélék termesztésével, esetleg kémiai talajjavítással kell fokozni. Megfelelőek állattenyésztéssel egybekötött (szerves trágyázás!), öntözéses termesztésre.
· Réti talajok. Magas agyagtartalmuk miatt gyakori, kis adagú öntözésre van szükségük, egyébként – tömörödöttségük miatt – rossz vízáteresztő, víznyelő képességük következtében belvizes területekké alakulhatnak.
· Szikes talajok. A növények ezeken a talajtípusokon hálálják meg leginkább a gyakori, kis vízadagú öntözést, mert öntözés nélkül vagy nagy öntözési norma mellett befúlladnának.
A talaj sóforgalma periodikus szezondinamikát mutat. Az őszi esők lejjebb mossák a sókat, a nyári fokozott párolgás pedig a felszín közelébe hozza azokat. Öntözéssel hasonló kimosást érhetünk el, de a sós talajvizet meg is emelhetjük – ha a vízadagokat illetően nem vagyunk eléggé mértéktartóak – , amivel a nem szikes foltokon másodlagos szikesedést idézhetünk elő.
· Tőzeges talajok. Ezeknél a talajoknál sűrűn kialakított csatornák segítségével altalajöntözést alkalmazunk, de a kotus részeken (a defláció gátlására) inkább esőszerűen öntözünk.
Ügyeljünk arra, hogy a talajvíz ne süllyedjen 1 m alá, mert e talajok kapilláris vízemelése mindössze 20–30 cm, ami sekély gyökérzónájú növényeknél (pl. a zöldségnövények zöménél) bizony elég kevés.
