A jelek szerint a mezőgazdaságot a szerb politika nem tekinti stratégiai fontosságú területnek. Erre utal az is, hogy milyen sokáig kellett várni, hogy a szerb képviselőház napirendre tűzze az agrártárca által már réges-rég előkészített 15 mezőgazdasággal kapcsolatos törvénytervezetet. A múlt héten végre ez is megtörtént. Aki a televízión keresztül kísérte az eseményt, az láthatta, hogy a képviselők bizony nem tolongtak, a fölszólalókon kívül a vita során másokat nemigen lehetett látni a padsorokban. Ennek ellenére a parlamenti munka a szokásos mederben folyt, s a képviselők hatalmas számú (1300!) módosítási javaslatot nyújtottak be a törvénytervezetekre.
A 15 új mezőgazdasági törvényi rendelkezés célja az uniós jogharmonizáció, s ez csak a jéghegy csúcsa: még számtalan területen kell összhangba hozni az elavult szerbiai törvényeket az európaiakkal, s a szerbiai mezőgazdasági exportnak kell megszenvednie ezt a késést. A gazdáknak is, ha például előbb tűzték volna napirendre a közraktárakról szóló törvényt, akkor a számos előnnyel járó rendszer szolgáltatásait már az idei kalászosok raktározásánál és eladásánál is igénybe vehették volna. A legnagyobb vitát az Ivana-Dulić Marković minisztersége alatt született földtörvényre vonatkozó módosító javaslatok váltották ki. Akkor európai törvénynek nevezték ezt a jogszabályt, de kétségbevonhatatlanul kiderült, hogy a „szerbiai-balkáni talajba ültetve” az európai jogszabály sem feltétlenül hoz jó gyümölcsöket. Számos visszaélést eredményezett a törvénynek az állami földek bérbe adásáról szóló rendelkezése. A nyerészkedők kihasználták a kiskapukat, a földet kihasználták, a termést levették, a bérleti díjat viszont nem fizették ki. És sorolhatnánk a visszásságokat. Most a helyi lakosokat előnyben részesítő árveréssel és a bérleti díj előre történő kifizetésével ezeket a kiskapukat próbálják bezárni. Ugyanakkor újabb törvénytelenségek előtt tárják ki a kaput. Miként arra Milorad Ševarlić agrárközgazdász rámutat, az állam a szürkegazdaságot támogatja azzal, hogy a bejegyzett gazdasággal rendelkező magántermelők foglalkoztatási kötelezettség nélkül több száz hektár állami földterülethez juthatnak. Nem jellemző ugyanis, hogy a nagygazdák bejelntenék az általuk foglalkoztatott mezőgazdasági munkásokat.
