A napraforgó növényápolásához a gyomirtás, a betegségek és kártevők elleni védekezés, valamint a tőszámbeállítás tartozik. A soros és a nagyobb magmennyiséggel vetett szemenkénti vetést ritkítani kell. A ritkítást akkor kell elkezdeni, amikor a növények 3-4 leveles korban vannak. Ma már a szemenkénti vetés az elterjedtebb, ezért a tőszám-beállítási munkára a vetésterület nagyobb részén nincs szükség.
A tenyészterület nagysága, vagyis a hektáronkénti tőszám mindig a fajtától és a talaj minőségétől függ. A fajtáktól függő optimális tőszámok a következők: az intenzív fajtáknál 42–48 ezer tő/ha, a kisebb olajtartalmú – külterjes – fajtáknál 35–38 ezer, a hibrideknél pedig 48–50 ezer tő/ha.
A gyomirtás ma már a napraforgónál is a vegyszeres gyomirtásból áll. A gyomirtásra felhasználható készítmények egyedül alkalmazva itt sem adnak kielégítő eredményt. Ezért rendszerint kombinált eljárások – vegyszerkombinációk – kerülnek alkalmazásra.
Az engedélyezett szerekből a következő technológiák állíthatók össze:
– A vetés előtti szereket permetezés után azonnal a talajba kell dolgozni.
– Vetés utáni permetezést a vetés után minél előbb el kell végezni.
– Az állománykezelés speciális gyomproblémák megoldására való.
Betegségek
A napraforgó termőképességének jobb kihasználása megköveteli a gombás eredetű betegségek elleni védekezést. Ennek legfontosabb tényezője, hogy a betegségeknek ellenálló fajtákat válasszunk, mellyel elsősorban a peronoszpóra kártétele szorítható vissza, illetve csak csávázott, minőségileg ellenőrzött, fémzárolt vetőmagot használjunk. Az évjárattól függően okozhat a napraforgóban kisebb vagy súlyosabb károkat a szürkepenészes és fehérpenészes szár- és tányérrothadás; a diaportés szár- és tányérfoltoság, amelyek ellen két-három fungicides állománykezeléssel védekezhetünk. A vegyszerezést a betegségekre különösen fogékony fenológiai stádiumokban kell elvégezni, így a növény 6-8 leveles állapotában, a tányérképződés időszakában, majd a virágzás végén, ha csapadékos és meleg az időjárás. A védekezés csak akkor lehet hatékony, ha betartjuk a vetésváltást és ugyanazon a területen 4 évnél hamarabb nem termesztünk napraforgót.
Kártevői közül a talajlakók és barkók elleni védekezés megegyezik a kukoricánál alkalmazottakkal. A madarak nemcsak az érett napraforgótányérokat, hanem a frissen kikelt csíranövényeket is károsíthatják. Ellenük riasztással védekezhetünk, részben csávazóanyagokkal is. A levéltetvek (főként a répalevéltetű) károsítása nyomán a levelek torzulnak, súlyosabb esetben a növény fejlődését is visszavethetik. A rajzás idején elvégzett védekezéssel a kártétel jelentősen csökkenthető. A mezei poloskák és bagolylepkék károsítása ellen a fiatal egyedek gyérítése ad kielégítő eredményt.
