Közeleg az aratás, s az újbúzából készült liszttel drágulni fog a kenyér ára is. Ez az utóbbi évek szokásos forgatókönyve, bár nem feltétlenül kellene, hogy így legyen. A szárazság következményei már a világpiaci árakon is éreztetik a hatásukat, a kukorica ára 12, a búza pedig 14 dinárra szökkent fel, s ahogy már megszokhattuk, a fölvásárlók és a földolgozók azonnal ráterhelik a termékárakra a beszerzés pluszköltségeit. A piaci ármozgásokhoz alkalmazkodnak, gondolhatnánk naivan, ha nem tapasztalnánk folyton-folyvást, hogy a fölvásárlók és földolgozók csupán fölfelé korrigálják az árakat, lefelé sohasem. Ha esik a búza világpiaci értéke, a kenyér attól még nem lesz olcsóbb!
A jelenlegi kilátások, a csapadékmentes tél és az esőben szegény tavasz miatt ma már bizonyosnak tűnik, hogy nem lesz rekordtermés. Az utóbbi időszak zivataros időjárása lényegesen már nem változtathat a szerényebb terméskilátásokon. A kalászosoknál a bokrosodást, a kapásnövényeknél pedig a kikelést gátolta a tavaszi esőhiány. Drága lesz az idei búza, ezt követően pedig a kenyér és a többi létfontosságú élelmiszeripari termék, az étolaj, a cukor stb. ára is emelkedni fog? Valószínűleg ez a forgatókönyv vár ránk, a szakemberek is ezt jósolják, akik közül egyesek az élelmiszerárak 30–50 százalékos növekedését vetítik előre. (Körülbelül ennyivel voltak magasabbak a földművesek befektetési költségei az idén.) Figyelembe kell venni azonban, hogy a világpiaci kereslet határozza meg a szerbiai mezőgazdasági termékek árát. Ha hinni lehet Milan Prostrannak, a Szerbiai Gazdasági Kamara mezőgazdasági részlege titkárának, hogy világszerte kisebb termésátlagok várhatók az idén, akkor szinte bizonyos, hogy drágulási hullám vár ránk.
A (világ)piacnak vannak kiszolgáltatva a termelők. Ez a most uralkodó neoliberalista világszemlélet alapja. Mellesleg éppen ez idézte elő a jelenleg tartó gazdasági világválságot. Nehéz ebben a helyzetben előre gondolkodni: ha bőséges a termés, akkor olcsó az ár és gondok vannak az értékesítéssel, ha tisztességes az ár, akkor általában szegényes a termésáldás. Igazán kedvező helyzet csak akkor állhat elő, amikor vidékünkön az időjárásnak köszönhetően jó átlagok várhatók, a világ más búza- és kukoricatermő vidékein viszont nem. Ekkor a világpiaci kereslet megemelheti az itthoni árakat, aminek a termelők is hasznát láthatják. Az igazi haszonélvezők azonban ilyenkor is a fölvásárlók és az exportcégek, ők azok, akik a rájuk nézve szerencsés körülmények összejátszásának köszönhetően valóban nagyot kaszálhatnak.
A legkiszolgáltatobbak azok, akik a láncolat végén tartózkodnak: a termelők és a vásárlók. A gazdák a pénzhiány miatt rá vannak utaltak a fölvásárlókra. A közraktári rendszer bevezetése még mindig nem történt meg, habár annak a működése lehetővé tenné, hogy akkor értékesítsék a raktározott terményüket a termelők, amikor nekik a legmegfelelőbb. Vajon miért nem sietnek ennek a másutt jól bevált rendszernek a bevezetésével? A láncolat másik végén a kiskereskedő magánvállakozások állnak. Ők is nehéz helyzetbe kerülnek, ha a létfontosságú élelmiszeripari termékek jelentősen megdrágulnak, hiszen az elhúzódó válság miatt egyre kisebb a lakosság vásárlóereje. A Gazdasági Nyilvántartási Ügynökség adatai szerint január 1-jétől április 13-ig csak Újvidéken 675, Nagybecskereken pedig 195 magánvállalkozás szüntette be a tevékenységét.
