Öntözés (3.)
Az egységes vízháztartás és vízkészlet
Egységes vízháztartás alatt értjük a lehullott csapadék és/vagy az öntözővíz egy részének bizonyos veszteség utáni vízkészletté való alakulását – a talajban történő tárolódás formájában.
A természetes vízkészlet a vegetációs időben többnyire elégtelen a növényeknek, ezért öntözésre lehet szükség. A vízigény a növények fenológiai fázisától, a hőmérséklettől, a levegő relatív páratartalmától és a szélviszonyoktól is függ.
Nyári forróságban felléphet a légköri aszály jelensége, amikor a vízkészlet ugyan még a holtvíz (HV) felett van, de a növényeknél mégis lankadás jelentkezik, a kukorica például „furulyázik”. Ez azért van, mert a növények gyökerei nem képesek a talajból olyan ütemben felvenni a vizet, mint amilyen sebességű az ETP-vel (kipárolgás és vízfelhasználás) bekövetkező vízveszteség. A növények ilyenkor elveszítik turgorjukat (a gyökérnyomás biztosította feszességüket). További vízveszteséggel már eljutunk a talaj vízkapacitási telítettsége (VK) és a holtvíztartalom közötti félútig. Ha a furulyázás (levélsodródás) már csak az esti órákban szűnik meg, beáll a fonnyadáspont, ami még reverzibilis (visszafordítható) folyamat, mert van kevéske hasznosítható víz (DV) a talajban. A fonnyadáspont nedvességtartalma azonban mindössze 2%-kal magasabb, mint a hervadáspontté. A hervadáspont már irreverzibilis (visszafordíthatatlan): öntözés vagy eső ellenére is elpusztul a növények jelentős része (esetleg elenyésző termést hoznak).
A hervadáspont a talaj holtvíztartalmánál következik be. Általánosan elmondható, hogy a hervadás a kötöttebb talajok esetében magasabb, míg a lazább talajok esetében alacsonyabb vízkapacitási telítettségnél (VK) következik be. Például homoknál, homokos vályognál 33%, vályognál 36%, agyagos vályognál 52%, agyagtalajnál 67%, nehéz réti agyagtalajnál 75%-os vízkapacitási telítettségnél is a növények számára felvehetetlen vízről (holtvízről – HV) beszélünk. Ez azért van így, mert a kötöttebb talajok vízmegkötő (adszorbeáló) képessége nagyobb, és így a növények gyökerei csak nagy szívóerővel tudják a nedvességet felvenni belőlük.
Az öntözés időpontja általánosságban akkorra tehető, amikor a növények által hasznosítható víz fele elfogyott (DV=50%), azaz a vízkapacitási telítettség és a holtvíz közötti félúton (VK↔HV).
| Fizikai talajféleség | Vízkapacitási telítettség (VK%) (amikor öntözni kell) |
Homok Homokos vályog Vályog (pl. csernozjom) Agyagos vályog Agyag Szikes | 58% 61% 65% 68% 72% 85% |
A végső öntözési határidő, amikor a talaj vízkapacitási telítettségének mindössze 30%-a hasznosítható víz (DV=30%!).
Bizonyos talajréteg beáztatásához szükséges
öntözővíz (mm)
| Talajféleség | Öntözővíz (mm, azaz l/m2) | |||
40 cm mély talajréteg | 60 cm mély talajréteg | |||
DV 50%* | DV 30%* | DV 50%* | DV 30%* | |
Homok Homokos vályog Vályog (pl. csernozjom) Agyagos vályog Agyag Rossz szikes | 34 42 46 50 48 38 | 48 58 64 72 68 54 | 51 63 69 75 72 – | 72 87 96 108 102 – |
* Különböző mértékig kiszáradt talajok (a felvehető víz vonatkozásában)
A fenti táblázatból leolvasható:
