A szigorú előírások és a nem csekély büntetések ellenére egyre jobban elterjedt úgy a hazai, mint a külföldi piacon is a hamisított méz. Állagát és ízét tekintve ugyan hasonlít a valódi mézre, a tápértéke azonban messze elmarad az igazitól.
A méz édes, sűrű vagy kristányos, viszkózus termék, amelyet a mézelő méhek állítanak elő nektárból, vagy pedig az élő növényi részekről begyűjtött folyadékból (fenyők, lombhullatók), oly módon, hogy az összegyűjtött nyersanyaghoz sajátos anyagokat adnak hozzá, és a viaszsejtekben megérlelik. Ez a meghatározás olvasható az országban 2003 óta hatályban lévő jogszabályban, valamint az Európai Uniós direktívák is így definiálják ezt a méhterméket. Minden méz, ami eltér az említett jogszabályban leírtaktól, hamis méznek minősül és alkalmatlan emberi fogyasztásra
A mézet elsősorban különböző cukrok alkotják úgy mint gyümölcs- és szőlőcukor, de szerves savak, enzimek és más anyagok is megtalálhatók benne. Színe az egész világos sárgától a sötétbarnáig terjed, állaga lehet folyékony, valamint részben vagy teljesen kristályos. Illata és aromája aszerint változik, hogy milyen fajta virágról gyűjtötték a méhek a nektárt. Az emberi fogyasztásra szánt méz nem tartalmazhat adalékanyagokat, tartósítószert, ízfokozót vagy egyebeket, valamint olyan szerves és szervetlen anyagokat sem, amelyek károsak lehetnek az egészségre.
A környezetünkben szinte mindennap használt növényvédő szerek kétszeresen is károsak. Elsősorban a méhek elhullásához vezetnek, ami szabad szemmel is jól látható, másodsorban pedig a szermaradványok a növényekről bekerülnek a mézbe, rontva ezzel annak minőségét. Az Európai Unióban az élelmiszerekre vonatkozó jogszabály meghatározza a szermaradványok megengedett mennyiségét, mivel azonban a méz gyógyhatása miatt speciális élelmiszernek minősül, a megengedett rezidua-szint nulla. Nálunk még nem ilyen szigorú az ide vonatkozó rendelet. Ahhoz, hogy lehetővé válljon az európai normák betartása, elsősorban a növényvédelem gyökeres megváltoztatására lenne szükség, valamint a méhbetegségek kezelésére használt szereket és a kezelések időpontját is gondosabban kellene kiválasztani.
A méz minőségének vizsgálatát egy nemzetközi bizottság felügyeli, amely még 1990-ben alakult meg azzal a céllal, hogy modernizálja és hozzáférhetővé tegye a vizsgálati eljárásokat. Szerbiában az állategészségügyi felügyelőség hatáskörébe tartozik a méz minőségének ellenőrzése. A hazai mézkiállításokon is alapkövetelmény már a méz minőségére irányuló vizsgálatok elvégzése. Ezt a példát követi több felvásárló is, hiszen csak a megfelelő minőségű mézet tudják értékesíteni a külföldi piacon.
Ahhoz, hogy Szerbia is érvényesülni tudjon a külföldi piacon, Ausztrália példáját kellene követni. Ez a szigetország évente közel 12 000 tonna mézet szállít külföldre, a méz ellenőrzése során 44 összetevőt vizsgálnak, és évente mintegy 8500 analízist végeznek el. Emellett képzéseket is szerveznek a méhészeknek azzal a céllal, hogy egészséges, a szabványoknak megfelelő minőségű mézet tudjanak előállítani.
Addig, amíg Szerbiában nem történik ilyen irányú előrelépés, a fogyasztó csak bízhat abban, hogy a méz, amit vásárolt egészséges. Éppen ezért mindig ismerős méhésztől vásároljunk, aki esetleg betekintést enged a termelés folyamatába is. Így a vásárló biztos lehet abban, hogy valóban egészséges az, amit fogyaszt.
