A tetőkertek szerkezeti felépítésében a beszerezhető anyagoktól függően nagyon sok kivitelezési lehetőség van. Első és legfontosabb a tetőt fóliával vízmentesen szigetelni. Feladata, hogy ne engedje beázni a tetőt és ne legyen vízátcsurgás. Erre jön egy réteg kavics vagy inkább a súly végett jobb a sokkal könnyebb agyagkavics, de poliuretán golyók is megfelelnek. Ez egy fontos réteg, mert elvezeti a felesleges drénvizet.
Vastagsága a tető felületétől is függ, de legalább 5 cm legyen. Nagyobb tetőtér esetén vastagabb is lehet. A drénvíz a tetőn felszerelt klasszikus ereszcsatornába folyik. Ha nagy a tető lejtése, rácsos léceket kell beiktatni, hogy a drénfogó réteg ne guruljon le a tetőről. Legfelül helyezkedik el a növényeket tápláló réteg. Vastagsága 5–10 cm. Összetételénél itt is figyelembe kell venni a súlyt. Tiszta humusz vagy föld nagy teher lenne a tetőszerkezetnek. Talán beton- vagy erős szerkezetű sima tetőknél lehet alkalmazni. A legjobb megoldás, ha a könnyű perlitet humusszal keverjük, virágfölddel vagy tőzeggel 1:1 arányban. Ez egyben a legegyszerűbb megoldás is. A perlit könnyű anyag és ideális a tetőkerti növények számára. A nyugati világ ipara különleges műanyag hálókat fejlesztett ki a rétegek egymástól való elválasztására. Különleges műanyag takaró drén elvezetőcsészékkel, melyekbe virágpalántákat lehet ültetni. Ebből is látszik, hogy a tetőkertépítés komoly fejlődés előtt áll, figyelembe véve a sok pozitív tulajdonságát. Alapvetően két tetőtípusra telepíthető növényzet. A hagyományos és a lapos tetőre.
A jól megépített lapos tető a legfelső szint mennyezeteként szilárd, acélszálakkal, hálókkal erősített, egybeöntött monolit rendszerű. Ezt vízzáró és kis mozgást engedő anyaggal (kátrány, műanyaghab, bitumen, másképpen aszfalt) töltik ki. Erre kerül az eggyé olvasztott kötőbitumen, majd a háromrétegű (alul-felül bitumen, közötte szövetszerű tartó) szőnyeg. Hagyományosan kátránypapírnak nevezzük, függetlenül attól, hogy ma már polimerbitumenből készül. Az 1-2 méter széles csíkokat lánggal hevítve, túlfedésekkel hengerlik az alapbitumenre. A kész szigetelőrétegre fektetik az igény szerinti 1–5 cm vastag hőszigetelő anyagot, a nem égő műanyag paplanokat, és arra egy újabb, már csak ragasztott hőszigetelő polimer-bitumen szőnyegréteget. Legfelülre vagy vékony, hideg járólapokat, vagy – a hevítő, napfényt visszaverő – mosott gömbkavics réteget terítenek. A lapos tető 1,5–2 fokban lejt egy kavicsfogós víznyelő felé. A lapos tetőket körben kis perem fogja körül, amelyet ugyancsak bevonnak szigetelő takarással, tetejére pedig szintén befelé lejtő fémlemez borítás kerül. Nagy tetők esetében a perem belső-alsó oldalán képeznek ki egy fémmel bélelt vízelvezető árkot, csatornát, amiből aztán függőleges ejtőcsöveken, magyarul esőcsatornákon zúdulhat le a csapadék a gyűjtőcsatornába. Ha ilyen az épület lapos teteje, akkor nincs akadálya annak, hogy arra kertet telepítsünk. Ha meg még csak ezután készül a tető, akkor azt ilyen módon kell megépíteni. Kisebb épületek, garázs, kamra, tetejének kertté alakításához elég a meglévő tetőre még egy polimer-bitumen szőnyeget ragasztani, és annak peremére kis, 5–10 cm magas talajfogó peremet rögzíteni, melyet ugyancsak bitumencsíkokkal kell a víz ellen szigetelni.
A növények alá 5–10 cm vastag termőtalajt érdemes teríteni, ez négyzetméterenként 50–150 kg-nyi túlsúllyal terheli a tetőt. Perlites keverék esetében 30%-kal kevesebb megterheléssel kell számolnunk. Igényesebb növények alá legalább 10 cm-es talajréteg kell, ami már 100–450 kg túlsúlyt is jelenthet. (Perlittel 60–300 kg.) Mivel a tetőkertet hirtelen lezúduló csapadék is érheti, a szárazságkedvelő növények az ilyen „túlöntözéstől" tönkremehetnek. Ezért azok alá kétrétegű, felül vízáteresztő, alul vízgyűjtő és elvezető, azaz felül homokos, alul humuszos talaj a megfelelő. A vizet kedvelőknek megfelel az egyrétegű is. Jó, ha alacsony, az időjárás viszontagságait is jól tűrő, de azért mutatós virágok, bokrocskák, fák (például: japán törpejuhar, kövirózsa, szegfű, ibolya, hagymások, zuzmók) díszítik majd a tetőkertet. A telet nem tűrőket pedig eleve hordozható, lapos ládákba telepítsük, hogy ősszel majd melegebb helyre legyenek átszállíthatók. Kis tetőkertek esetében meggondolandó, hogy eleve minden növény alacsony ládákba, dézsákba, cserepekbe
kerüljön, amelyeket aztán télire le lehet vinni, hogy azokat a hangulati igény szerint bármikor át lehessenhelyezni,csoportosítani.
A tetőkertek felépítésének különbözősége tehát az épület tetőszerkezeténél mutatkozik.
A klasszikus tetők esetében a tetőszerkezet felső síkjára helyezzük el a gyökérálló, vízzáró szigetelést. Ennek védelmére fektetjük le a mechanikai hatásoknak ellenálló védőréteget. A védőréteg felett helyezkedik el a szivárgó réteg, mely a növények locsolásából, illetve a csapadékból származó többletvizet összegyűjti és tárolja. A termőrétegtől választja el a szerkezetet a szűrőréteg, mely a talajrészecskék bemosódását akadályozza meg, végül következik az ültetőközeg, melynek vastagsága a zöldtetőknél 5–10 cm. Az ültetőközegbe kerülnek a szerkezetet élővé tevő növények. Az egyes rétegek anyagai, kialakítása a következő: a gyökérálló, vízzáró szigetelés többnyire PVC, ritkábban gumi alapanyagú, egymáshoz vízzáróan rögzített sávokból kerül kialakításra 1-2 mm vastagságban. A gyökérvédelmet a vele együtt föléje fektetett 0,2–0,4 mm vastag üvegszál-erősítésű polietilén fátyol biztosítja. A tetőszerkezetre fektetett szigetelést esetenként vízzáró rögzítő rétegbe (bitumen-emulzió, vinilragasztó stb.) fektetik. A mechanikai védőréteg a vízszigetelést védő, rothadásmentes textília, műanyagszövet, melyet a szigetelésre terítve átfedéssel fektetünk le. A 300~500 g/m2 súlyú védőrétegek a megfelelőek. A szivárgó réteg gyűjti össze, majd vezeti lassan le a feleslegeges csapadék és öntözővizet. Emellett nagy térfogata miatt hőszigetelési szerepe is van. A víztároló kapacitásuk 20~110 l/m2 alapján lehet a különböző feladatra a legmegfelelőbbet kiválasztani. A rögzítésüket a beépített talaj súlya biztosítja, építéskor ideiglenesen védeni kell a sérülésektől a tálcákat. A szűrőréteget a szivárgó és a növények ültetőközege (talajréteg) elválasztására építjük be. Ezzel akadályozzuk meg a talajszemcsék kimosódását. A rothadásmentes műanyag textíliából vagy filcből kialakított 100~150 g/m2 súlyú réteget sávokban, átfedéssel fektetjük a szivárgó rétegre. Az ültetőközeg vagy termőréteg a betelepített növények életét biztosítja. A zöldtetőknél a pár cm vastag réteg ültetőtálcákban, konténerekben, a betelepített növényekkel együtt kerül elhelyezésre.
Zöldtetőre ültethető növények
Az extenzív zöldtetőn a növényeknek szélsőséges környezeti és időjárási viszonyoknak kell megfelelniük. Ezért viszonylag kevés növényfaj telepíthető sikeresen. A vékony talajréteg miatt fontos a növények mérete, szárazság- és hőingadozás-tűrése. Előnyös, ha a növények gyökérzete a talajt jól átszövi, hajtásrendszere minél teljesebb borítást ad. Ezáltal a talajréteg védve van a szél erodáló hatásától.
Az extenzív zöldtetők betelepítésére leginkább a varjúhájfajokat alkalmazzák. Ezek a növények kitűnően alkalmazkodnak a száraz termőhelyi viszonyokhoz is, mert leveleiket vastag, pozsgás viaszréteg borítja. Kedvező a gyors regeneráló és terjedési képességük is. Főként leveleik változatos színével díszítenek. Hasonló szárazságtűrő adottságokkal rendelkeznek a kövirózsák is. Ezek színgazdagsága és terjedési képessége sokkal kisebb. Sikeresen telepíthetők még a kakukkfűfajok és a molyhos madárhúr, mely talajtakaróként ismert. Hidegtűrő kaktuszfajokat is telepíthetünk, melyek nyár elején virágzanak, és látványosabbá teszik a zöldtetőt. A pázsitfüvek közül a kékes színárnyalatú deres csenkesz (Festuca glauca) képzelhető el. A törpe nőszirom, mely virágaival díszit, szintén telepíthető.
Az intenzív zöldtetőkre szinte minden növényfaj telepíthető megfelelő gondozás esetén. Ezekre a tetőkertekre jellemző a virágágyásokkal, bokorokkal vagy kisebb facsoportokkal díszített gyep. Akár gyógy- és fűszernövényeket is ültethetünk zöldtetőre. Ezek közül sikeresen nevelhető a levendula, zsálya, rozmaring, szurokfű, kerti izsóp stb.
Az évelő virágukkal díszítő lágyszárúak közül néhány nősziromfajta és a fürtös fáklyaliliom telepíthető.
A cserjefajok közül ültethetők a madárbirs elterülő változatai, az örökzöld orbáncfű és a cserjés pimpó. Bevásárlóközpontok, irodaépületek és lakóházak tetejére akár pálmafák is ültethetők konténeres, perlites közegben.
Amint látjuk, a megoldások széles skálája áll rendelkezésünkre, és rajtunk múlik, szakítunk-e a hagyományokkal, vagy egy újabb, szebb és energiatakarékos tetőkertes megoldást választunk.
