A kórokozó valamennyi növényi részen a vegetáció teljes időszakában, sőt még a tárolás alatt is aktív és szaporodóképes marad. Életmódjából (fakultatív parazita) adódóan mind az élő, mind az elpusztult növényi részeken képes fennmaradni és szaporodni
Az idei tavaszvég és nyárelő szélsőségesen csapadékos időjárása újra reflektorfénybe állította azt a kórokozó csoportot – nevezetesen a kalászosok és a kukorica fuzáriumgombáit, illetve az általuk okozott többrétű problémarendszert –, amely csak egyes évjáratokban válik fontos tényezővé, és amelyről talán a leginkább megosztott a szakmai közvélemény.
A növénykórtani szempontból fontos fuzáriumfajok közül a kalászos gabonák és a kukorica esetében kiemelkedő jelentősége a Fusarium graminearumnak van, amely – bizonyos környezeti feltételek megléte esetén – akár mindkét említett toxinnal mérgezheti az élelmiszer- és takarmánycélú tételeket, súlyos köz- és állat-egészségügyi problémákat okozva. Ezen a ponton a kérdés már nem csupán gazdasági (mennyiségi kiesés, minőségi/beltartalmi romlás), hanem – mivel e toxinok a takarmánygyártás és az élelmiszer-feldolgozás folyamán is aktívak maradnak – súlyos állat-egészségügyi és élelmiszer-biztonsági, ezáltal széles társadalmi kérdés is.
A fuzáriumgombák széles körű elterjedtsége, esetenkénti tömeges felszaporodása és kártétele több okra vezethető vissza. Ezek egy része a gomba biológiájából adódik, másik részük a növénytermesztési gyakorlat sajátosságaiban keresendő. A kórokozó valamennyi növényi részen a vegetáció teljes időszakában, sőt még a tárolás alatt is aktív és szaporodóképes marad. Életmódjából (fakultatív parazita) adódóan mind az élő, mind az elpusztult növényi részeken képes fennmaradni és szaporodni. Fontos befolyásoló körülmény, hogy sok tápnövényű (polifág) faj, tápnövényei között szerepel valamennyi kalászos gabona, valamint a kukorica is, amely két kultúra a hazai szántóterület mintegy kétharmadát lefedi, továbbá, hogy jelentős a kukorica-búza vetésváltás, amiből további nehézségek adódnak (időkorlát).
Súlyosbítja a helyzetet, hogy az utóbbi időben, különféle (gazdasági, talajkímélési, erózióvédelmi) okok miatt terjedőben vannak a redukált, forgatás nélküli, sekély talajművelési eljárások, amelyek nem forgatják le a fertőzött növényi maradványokat, lehetőséget adva ezzel az őszi kalászosok korai megfertőződésének.
Részletesebben is érdemes szólni az idei időjárási körülményekről, hiszen meglehetősen ritkán fordul elő, hogy a szemek teljes érésének stádiumáig tartó mintegy 5-6 hetes időszak – ezalatt fertőződhet a kalász, illetve a szemek – nagyobb részén (3-4 hétig) egymást érik az időjárási frontok. Ez a körülmény azon túl, hogy kedvező feltételeket hozott létre a fuzáriumgomba felszaporodáshoz, sok helyen lehetetlenné tette az optimális időben történő kémiai védekezést, illetve lényegesen csökkentette az elvégzett védekezések amúgy sem hosszú (max. 14–21 nap) hatástartamát.
Nem kevésbé lényegesek az alkalmazástechnikai vonatkozások sem. A fuzáriumgombák elleni védekezés esetében általános szakmai vélemény, hogy a kémiai kezelések hatásfoka jóval alatta marad a kalászosok levélbetegségei (lisztharmat, rozsdák, pirenofóra stb.) ellen elérhető hatásfoknak (90-95% helyett 70-75%). Ennek azonkívül, hogy a hatástartam nem fedi le a fertőzésveszély lehetséges fennállásának idejét, az is oka, hogy a kalászfuzáriózis elleni védekezés technológiai és technikai követelményei jelentősen eltérnek a szokványos állománypermetezés követelményeitől. Először is az esetek többségében a kezelés optimális ideje nem esik egybe a levélbetegségek elleni védekezés idejével, későbbi védekezési időpontot igényel. Másodszor, a célfelület nem a levélzet, hanem a kalász, a cél nem a minél jobb penetráció (behatolás), hanem célzottan a kalászra jutás. Lényegesen jobb eredmények érhetők el az előre és hátrafelé is szóró kétréses szórófejekkel.
