A Magyar Szó neve is gyakran elhangzott a mezőgazdasági újságírók kishomoki találkozóján, különösképpen a Magvető elődje, a Föld Népe kapcsán, de a most jubiláló, 100. számát megélt lapunk is szóba került. Dujmovics György, a Jó Gazda tulajdonosa, mint mondta, nem érti, miért kellett a vajdasági magyar napilapnak egy ugyanolyan profilú mezőgazdasági mellékletet indítania, mint amilyen a Jó Gazda
Gallusz László, a Faluműsor szerkesztője
Kárpát-medencei jelleget öltött a Budapesti Corvinus Egyetem Zentai Kihelyezett Tagozata által június 18-án a kishomoki Bata-tanyán megszervezett Magyar Agrár Szaksajtó találkozó. Vajdaságból ott volt mindenki, aki számít: az Újvidéki Rádió Faluműsorának a szerkesztősége, a Szabadkai Rádió mezőgazdasági szerkesztősége, az Újvidéki Televízió Barázda c. műsorának a szerkesztősége, a Jó Gazda szerkesztősége, a Pannon Televízió Pannon Gazda c. műsorának a szerkesztősége, de a Kárpát-medencei mezőgazdasági újságírás is képviseltette magát az Erdélyi Gazda, az Agrofórum és a Magyar Mezőgazdaság szerkesztőségei által. Természetesen a Magvető is jelen volt az eseményen.
Lengyel László, a BCE Zentai Tagozatának a vezetője szerint a gyakorlati ismeretek átadása terén űrt tapasztaltak a felsőoktatási intézmények és a gazdálkodók között, s ennek az áthidalásában nagy segítséggel lehet az információkat közvetítő agrársajtó. A találkozó fő céljaként a mezőgazdasági lapok és újságírók közötti kapcsolatteremtést nevezte meg.
Ehhez a gondolathoz kapcsolódtak a Ternovácz István vitafelvezetőjében elmondottak, miszerint: „A nemzeti érdekvédelem a határon túli magyarság és Magyarország között már működik, a szakmai érdekvédelem is, de a mezőgazdasági szakújságírók együttműködése eddig a nullával volt egyenlő.” Konkrét lépés is történt ennek a helyzetnek az orvoslására. A résztvevők aláírták a Kárpát-medencei Magyar Szaksajtó Alapítvány létrehozásáról szóló kezdeményezést.
Dujmovics György, a Jó Gazda laptulajdonosa
Ternovácz István szavai szerint változnak a körülmények, ma már nem ugyanazok az agrársajtót érintő olvasói elvárások, mint voltak például a Föld Népe idején, s szavai alapján arra következtethetünk, hogy egykor mások lehettek a gazdák is, akik „képezték magukat és olvastak”.
Ha valóban így van, akkor elsősorban az agrársajtó feladata és a mezőgazdasági újságírók nagy kihívása kell, hogy legyen a gazdák visszatérítése az agrársajtóhoz! Gallusz László, a mezőgazdasági újságírás nagy veteránja összegezte találó szavakkal, hogy mit tekintsen feladatának az agrárújságíró. „Az újságírónak nem az a feladata, hogy változtasson az agrárium helyzetén, de az már feladata – gondolom én –, hogy szóvá tegye a negatívumokat.”
A Magyar Szó neve is gyakran elhangzott a mezőgazdasági újságírók kishomoki találkozóján, különösképpen a Magvető elődje, a Föld Népe kapcsán, de a most jubiláló, századik számát megélt lapunk is szóba került. Dujmovics György, a Jó Gazda tulajdonosa, mint mondta, nem érti miért kellett a vajdasági magyar napilapnak egy ugyanolyan profilú mezőgazdasági mellékletet indítania, mint amilyen a Jó Gazda. „Nem haragszom, de ennek nem látom az értelmét!” – mondta a temerini laptulajdonos. A Jó Gazda 1997-ben indult Miavecz Márton, a Föld Népe szerkesztőjének a biztatására. A laptulajdonos beszámolója szerint kizárólag a lapeladásból és hirdetésekből tartják el a mezőgazdasági havilapot.
Bödő Sándor, a Pannon RTV Pannon gazda című műsorának a szerkesztője erre a következőket mondta: „Ha ez a fajta együttműködés korábban megtörtént volna, lehet, hogy nem lett volna ütközés a Jó Gazda és a Magvető között.”
Ha az olvasók érdekét tartjuk szem előtt, akkor miért tekintjük ördögtől valónak a konkurenciát.
