Az emberek többnyire megrémülnek a levegőben röpködő több száz vagy akár több ezer méh, vagy a fák ágain csüngő tömör méhfürt láttán. A méhész számára ez egy új család kialakulásának első mozzanata. Június hónap a legkedvezőbb időszak a rajzáshoz.
Ahhoz, hogy a méhek viselkedése érthető legyen, ismerni kell a méhcsalád felépítését. A méhkirálynő vagy anyaméh köré csoportosul az egész közösség. Az ő feladata a peterakás. A fiatal dolgozóméhek munkája az anya által lerakott peték gondozása, majd pedig később ők is kirepülnek és részt vesznek a nektár- és virágporgyűjtésben. A herék feladata az anyaméh megtermékenyítése, ha már nincs rájuk szükség, a dolgozók kiűzik őket a kaptárból. Rajzáskor egy újonnan kikelt anyaméh és a hozzá csatlakozó dolgozóméhek egy nagyobb csoportja jut szerephez. Nem ritka az sem, hogy a méhcsalád megfeleződik egy-egy rajzás alkalmával.
A rajzás a méhek öröklött genetikai tulajdonsága, hajlamukat a zsúfoltság és a fiatal méhek munkahiánya csak fokozza. A begyűjtött mézmennyiség a fias lép kiterjedésének csökkenését eredményezi. A viaszsejtek nektárral és virágporral teltek, a méhkirálynő nem tudja lerakni petéit. Ebből kifolyólag a fiatal dajkaméhek munkája is kevesebb, hiszen nincs annyi lárva, amit gondozni kell.
A rajzásra készülő család anyabölcsőket épít. A fiasításos anyabölcső a közeli rajzás jele. A belőle kikelt fiatal anyaméh kirepül a kaptárból, feromonja, azaz illatos hormonja segítségével magához vonzza a dolgozó méhek egy részét. Általában egy közeli fára telepednek le, ahol a méhek az anya köré csoportosulva akár több kilogrammos fürtöt is alkothatnak. Itt néhány óra alatt rendezik a soraikat, majd pedig felkerekednek, és új otthont keresnek maguknak, akár több kilométeres távolságra is elrepülhetnek. Ez az 1-2 óra áll a méhész rendelkezésére, hogy befogja a rajt, és kaptárba telepítse. A raj befogása nem mindig egyszerű, attól függ, hogy hol helyezkedik el és mekkora. Legtöbbször egy méhkas vagy egy zsák, de akár egy kartondoboz is megfelel, amibe az ágról bele lehet rázni a méheket. A lényeg, hogy a királynő is a befogott méhek között legyen. Ha ugyanis ez nem így van, a dolgozók az illatát követve visszamennek a fára, és kezdődhet előlről a tornamutatványokban bővelkedő befogási folyamat. A túl magasan levő vagy nehezen megközelíthető helyen letelepedett raj mellé helyezett nyílt fiasításos keretere rövid időn belül rámásznak a méhek. A befogott rajt 1-2 fiasításos és néhány mézzel teli, valamint műlépes kerettel ellátott kaptárba telepítik, ahol azután megindul a raj családdá fejlődése. Ha nincs lehetőség természetes nektár gyűjtésére, etetéssel kell segíteni a fiatal raj fejlődését. Ez azért is fontos, mert az éhező raj otthagyja a lakást, a fiasítást, és megszökik. Ha az új kis közösség kiépítette a kereteket, fokozatosan bővíteni kell, népességének és fejlődésének megfelelően újabb műlépes kereteket kaphat.
A rajzás a méztermelés rovására történik, ezért célszerű lenne azt megakadályozni. A méhcsaládot időben kell bővíteni, műlépes keret beadásával munkát adni a fiatal méheknek, lerombolni az anyabölcsőket. Ez mind gátolja a rajzást. Elméletileg. A gyakorlat viszont azt mutatja, hogy mindez hiábavaló. A jól kitelet családokban már tavasszal, a tavaszi fejlődéssel beindul a rajzásra való felkészülés, amelyet meggátolni a család egyensúlyának megbontása nélkül nem lehet.
