Egy angol közgazdász, Thomas R. Malthus kétszáz évvel ezelőtt egy könyvet jelentetett meg a népesség növekedéséről, melyben egy sokat vitatott elméletet fejtett ki az éhezés világméretű eluralkodásáról a belátható jövőben. Eszerint az elmélet szerint a világ népességszáma sokkal gyorsabban nő, mint amilyen ütemben növekedni képes a világon az élelmiszer-termelés. Magyarán ahogyan haladunk előre az időben, úgy fog emelkedni az éhezők száma.
A közelmúltra kivetített adatok alátámasztani látszanak Malthus föltételezését. Prof. dr. Miladin Ševarlić agrárközgazdász szerint a világban egyre nagyobb az élelmiszerhiány. 1960-ban 3 milliárd ember élt, s mintegy 80 millióan éheztek, 2009-ben 6,7 milliárd ember lakja a Földet, s közülük mintegy 925 millióan éheznek: minden hetedik ember. 1960-ban még csak minden harmincnyolcadik. Ezt még májusban az újvidéki mezőgazdasági kiállításon nyilatkozta Ševarlić professzor, de a legújabb hírek ettől is rosszabb helyzetről tájékoztatnak. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint „történelmi magasságba” emelkedett az idén az éhező emberek száma, amely a pénzügyi válság miatt átlépte az egymilliárdot. A legtöbb éhező, 642 millió, Délkelet-Ázsiában él, de a fejlett országokban is legalább 15 millióan elégtelenül táplálkoznak. A hatalmas szám azt jelenti, hogy 100 millióval több éhező lesz az idén, mint amennyire a FAO előzetesen számított. Ezt az országnyi embertömeget a magas élelmiszerárak és a pénzügyi válság „veszélyes elegye” taszította szegénységbe az élelmezési szervezet értékelése szerint. Jelenleg hetente négymillióval nő az éhezők száma a világon.
A jelek szerint Malthusnak igaza volt. Mégis túl elhamarkodott volna ez a megállapítás, a helyzet ettől sokkal bonyolultabb: árnyaltabb megfogalmazásra van szükség. A Malthus óta eltelt kétszáz évben nemcsak népességrobbanás ment végbe a világban, hanem szerencsére a mezőgazdaság is robbanásszerű fejlődésen haladt keresztül, ami egyelőre képes lépést tartani a népességnövekedéssel. Nem azért van annyi éhező, mert a modern mezőgazdaság képtelen elegendő élelemmel ellátni a világ lakosságát! Az okok politikaiak, gazdaságiak, társadalmiak, s természetesen az emberi önzésről szóló szomorú erkölcsi tanulságokat is magukban foglalják.
E tekintetben a világot két elkülönülő részre kell osztani, egészen más tendenciák uralkodnak ugyanis a világ fejlettebb részében, mint annak a szerencsétlenebbik, fejletlenebb felén. A fejlett országokra a népességfogyás, nem a lakosságnövekedés jellemző, s az élelmezés tekintetében sem az éhezés, hanem az elhízás a fő gond. Elsősorban a fejlett országok lakosai táplálkozási szokásainak köszönhető, hogy a világon sokkal több a túlsúlyos ember, mint az alultáplált. A súlytöbblettel rendelkező emberek száma a Földön ma már meghaladja az 1,8 milliárdot. Az Egyesült Államokban évente hozzávetőleg 300 000 ember hal meg elhízás következtében. A veszélyes kövérség és a vele járó következmények kezelésére fordított kiadások évi százmilliárd dollárt – 63,9 milliárd eurót – tesznek ki. Ebből a megdöbbentő adatból kiderül, hogy nemcsak elhízott emberből van jóval több, hanem a túlsúlyosság okozta betegségekre és problémákra is jóval többet költ az ember, mint az éhínség leküzdésére. Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) az idén 6,4 milliárd dollárt tervezett az éhezők megsegítésére fordítani, de eddig mindössze 1,5 milliárd gyűlt össze a kasszában. Pedig ez a 6,4 milliárd dollár az 1 százalékát sem teszi ki annak, amit a fejlett országok az utóbbi időben különböző válságcsomagok címén kifizettek az adófizetőik pénzéből.
A forráshiány miatt az ENSZ-nek csökkentenie kell a Kelet-Afrikába és az Észak-Koreába induló élelmiszer segélycsomagok számát. Ez pedig jól tudjuk, hogy mit jelenthet: emberek éhhalálát a 21. század elején.
