A homokvidék a gyümölcstermesztésről ismert, de a kelebiai Káposzta család mégis a zöldségnövény-termesztést választotta
Káposzta Jenő: Termelési naplót vezetek, s afelé haladunk, hogy megszerezzük a HACCP és az EUREGAP tanúsítványokat, ami export esetén követelmény, s minden bizonnyal hamarosan a hazai piac is igényli a nyomonkövethetőséget
Több mint hét évtizedes hagyománya van a zöldségnövény-termesztésnek a kelebiai Káposzta családban, akár bizonyságul is, hogy az észak-bácskai homokvidéken – hozzáértő munkával – nem csak a szőlő- és a gyümölcstermesztés (az utóbbi években a virágtermesztés is párosul hozzá) a mezőgazdaság minden időben biztos megélhetést nyújtó ágazata. Amellett, hogy tőkeigényes és sok kézi munkát igénylő ágazat, valamennyi szaktudást is követel művelőjétől. Vagy húsz évvel ezelőtt Káposzta Mihály gazda azért is íratta Jenő fiát a mezőgazdasági szakközépiskolába, hogy a gyakorlatot elméleti tudással párosítva állítsa a családi vállalkozás élére.
– Szüleink nyomába szegődve 44 éve vagyunk kertészek, s annak ellenére, hogy nem rendelkeztünk kellő szellemi tőkével is, igyekeztünk a legújabb technológiát alkalmazni munkánkban. Megmosolyogják, amikor azt mesélem, hogy még kannával is öntöztük a palántákat, majd a fejlődő növényeket, de amikor megjelentek az első Tomos-pumpák, nyomban vásároltunk, nagyon jó szolgálatot tett az árasztásos öntözéshez – mondja Káposzta Mihály. Aazt is hozzáteszi, hogy egyedül kellett kitanulniuk a kertészkedés tudományát, nem úgy, mint napjainkban, amikor szakemberek útmutatója szerint történik a vetőmag kiválasztása, a növénytáplálás, a növényvédelem. – Gazdálkodásunkban fordulópontot jelentett, amikor vagy 25 évvel ezelőtt tanulmányi kirándulásra Hollandiába vittek bennünket, s ott ismerkedhettünk meg igazán a hibrid vetőmagvakkal. Ugyanis addig, mivel fajtákról volt szó, egyedül szaporítottuk valamennyi zöldségnövényt. Egyfajta szelekció is volt ez, hiszen a termésből meghagytuk a küllemre legszebbeket, a legkorábban érőket, a legegészségesebbeket, de amikor átálltunk a bőtermő hibridekre, megszakadt a szelekció, s csak most bánom, hogy nem folytattam akár kedvtelésemre is.
A terményt kizárólag a zöldségpiacon értékesítették?
– A néhány hektárnyi friss termést elnyelte a zöldségpiac. Arra törekedtünk, hogy minél több fajta zöldségnövényt termeljünk, szóval bőséges legyen a kínálat. A hagymán és gyökeres termésűeken kívül több mint húsz évig karfiolt meg paprikát is termesztettünk, mindaddig, amíg nem jelentkeztek a növényeken meg a termésen a talajuntság első jelei, úgyhogy a paprika meg a karfiol ki is szorult a kínálatunkból.
A homokvidék a gyümölcstermesztésről ismert, de Káposztáék mégis a zöldségnövény-termesztést választották…
– Sok éven keresztül gyümölcsösünk is volt, hiszen ez a IV. és V. osztályú homokos talaj nem felel meg a szántóföldi növények termesztésére, pedig szükség lett volna több kukoricára, árpára, mert állattenyésztéssel, bika- meg sertéshizlalással is foglalkoztunk. Az öntözéses gazdálkodás, no meg ez a sovány homok is megköveteli a bőséges tápanyag-utánpótlást, a szervesanyag-ellátást, minden évben tanácsos „teríteni” a szántókat, úgyhogy akkor is megtaláltuk a számításunkat az állattenyésztésben, ha történetesen alacsony volt pl. a sertés fölvásárlási ára, mert a szerves trágya mindig értéket képviselt. Teljesen a zöldségnövény-termesztés került a gyújtópontba, így három évvel ezelőtt abbahagytuk az állattenyésztést.
Annak ellenére, hogy hódít a hajtatásos termelés, szaporodnak a fóliasátrak, a szabadföldi termelést szorgalmazzák. Sokan nagy lehetőséget és nyereséget látnak a zárt térben történő termelésben, Káposzta Jenőt, mint fiatal gazdálkodót miért nem vonzza ez a termesztési technológia?
– Családi vállalkozásban 60 holdon termesztünk zöldségnövényeket, s gépesítésben, felszerelésben a szabadföldi termelésre épül gazdaságunk, a terményt pedig raktározzuk, csomagoljuk, úgy kerül piacra a legmegfelelőbb időben. A fóliasátorban vagy üvegházban előállított primőr árunak mindig megvan az értéke, de korlátozott a piaca, s képtelenség huzamosabb ideig, hetekig vagy akár hónapokig tárolni. 2000-ben azzal a céllal építettünk hűtőházat, hogy ha csak kis mértékben is, de megpróbáljuk szabályozni a piacot. Három évvel ezelőtt bővítettük a kamrákat, s a hűtőberendezések megvásárlásához minisztériumi támogatást kaptam, de bankhitelt is igényeltem. A mezőgazdaság minden ágazatában érzékelhető, hogy nem szabad a szántókról már a betakarítás pillanatában eladni a terményt, erre a tároló, esetünkben a hűtőház ad lehetőséget.
Mivel nem a zöldpiacon értékesítik a terményt, hogyan alakítják a vetésszerkezetet, a vásárlók milyen követelményt támasztanak a zöldségnövények iránt?
– Nagykereskedők jóvoltából zöldségnövényeink eljutnak a nagy bevásárlóközpontokba, de külföldre, pl. Romániába meg Montenegróba is. A termelés megalapozásától kezdve a betakarításig állandóan a parcellákat járom, emellett mezőgazdasági szakmérnök felügyeli a termelést, csak így állítható elő a piacképes, tetszetős, beltartalmilag is értékes, az egészségre ártalmatlan élelmiszer, vagyis zöldségnövény. Termelési naplót vezetek, s afelé haladunk, hogy megszerezzük a HACCP és az EUREGAP tanúsítványt, ami export esetén követelmény, s minden bizonnyal hamarosan a hazai piac is igényli a nyomonkövethetőséget. Egyébként Hollandiában láttam, hogy a gazdaságok egy-két kultúrára szakosodnak, ennek példájára mindössze 4 termékre korlátozódik a vetésszerkezetünk a 10-15 holdas parcellákon, éspedig: burgonya, káposzta, sárgarépa és vöröshagyma. Kizárólag holland vetőmagvakat, illetve elit vetőgumót használunk, s ennek köszönhetően, meg persze az öntözésnek a tápoldatozásnak, már nem tonnákban, hanem vagonokban mérhetők a hozamok.
Megoszlanak a vélemények, hogy későn érkezett-e a május végi, június eleji kiadós eső, amit több mint két hónapig tartó aszály előzött meg. Megsínylették-e a szárazságot az egyébként is vízigényes zöldségnövények?
– Előnyünkre szolgál, hogy a 60 holdas kertészetet öntözőrendszerek fedik, melyek szinte a vetés pillanatától üzemeltek. Az igaz ugyan, hogy vannak itt csatornák is, de mit érnek, ha egy csöpp víz sincs bennük! Kutakból történik az öntözés, egy-egy alkalomra mintegy 40 mm műesőt adagolunk. Rendkívül jó minőségben történik az esőszárnyakkal történő öntözés, hiszen olyan tökéletes a porlasztás, a ködölés, hogy a hideg víz a legnagyobb hőségben sem okoz a növénynek stresszt. Az ún. mikroöntözés is kiváló technológia, de túl nagyok hozzá a parcellák. Az intenzív öntözésnek köszönhetően ugyanolyan jó minőségű lesz a termény, mint az ideális csapadékeloszlású években, s terméskiesésre sem számítok. Összességében azonban kisebb lesz a termés, ami már érződik a piaci árakon – vallja Káposzta Jenő kelebiai zöldségnövény-termelő, azt is hozzátéve, hogy ilyenkor kamatozik az öntözőrendszer. Amikor pedig búcsúzóul azt kérdezem a tekintélyes fiatal gazdától, hogy ki foglalkozzon kertészettel, határozott, egyértelmű a válasz: ne a kényszer terhe alatt tegye, mint napjainkban sokan, megélhetési mentőövet látva az ágazatban.
